Epres-fehércsokis muffin

Tudom, hogy meg sem szabadna kóstolnom, mert ha egy falatot eszem belőle, nem bírok ellenállni és meg is fogom enni, amibe beletörtem. Meg a  többit is. Na jó csak a felét. Végülis én sütöttem, illik megkóstolni, hátha nem is jó. De hát miért is ne lenne jó? - Mondjuk nem sült meg.  Na még egyet... azt, amelyiknek a tetejére kifolyt és ráolvadt a fehércsoki, még a sütőben kinéztem... vagy azt a másikat, amelyiken karamellizálódott az eper...

Hány darabos is egy muffin sütő? Tizenkettő?! Nem létezik, hogy a hiányzóakat mind én ettem meg. Ugye Ti is ettetek...?

A mufinnal kezdődött minden. A szerelem a sütés iránt. Ott éltem át először a csodát, ahogy lisztből, cukorból, sütőporból és tojásból sütemény születik. Csokis, kakaós, epres, diós, almás. Nem tudtam levenni róla a szemem, guggoltam a sütő előtt és megbabonázva néztem, ahogy egyre magasabb lesz a kapszlikba töltött tészta.  Óriási élmény volt, amikor a magasra feljött, tökéletesen sikerült tepsi muffint tálcára pakoltam és azzal vártam haza a szüleimet vacsorára. Csak sütöttem és sütöttem a család meg boldogan ette. Tizennyolc éves voltam ekkor, egy barátnőm a születésnapjára kapott egy muffinszakácskönyvet, és persze rögtön a rabja lett, lelkesen újságolta, hogy azóta minden reggel azt reggelizik. Én nem voltam nagy szakácsnő, így nagyon nagy tettnek éreztem, hogy ő süt. Ráadásul olyan muffint, amit én addig csak pékségekben láttam. Ámulva néztem, hogy ugyanúgy néz ki. Mint a boltban. Kipróbáltuk együtt is egy nyári délutánon. Még emlékszem, ahogy magyarázza, hogy a csokit még a papírjában törjem össze, a tésztát hagyjam csomósan... Elronthatatlan, bíztatott. Tényleg az.

Azóta is imádom Stahl Judit receptjeit, hálásak lehetünk neki, hogy összeválogatta a legjobb mufinn recepteket és velük egy egész generációval szeretette meg a sütést egy életre. Gyors és finom, biztos a sikerélmény, ha valaki még soha nem sütött semmit akkor is. A kedvenceim közé tartozik ez a fehércsokis-epres, a másik dobogós a csokis-banános. 

Kis eltéréssel ez a recept a Stahl Judit féle fehércsokis-epres muffin, már korábban is szerepelt egyszer a blogomon, de azóta már többször készítettem és változtattam rajta. Narancs helyett citromhéjat teszek bele, nekem a tavaszhoz az valahogy jobban illik, szerintem kevesebb cukor is elegendő az általa megadott mennyiségnél és az egész vanília rudat felhasználom, nem csak a magokat. Próbáltam már úgyis, hogy nem csak megolvasztottam a vajat, hanem barnítottam is, és a tej felét tejszínnel is pótolhatjuk.

Hozzávalók:

• 100 g vaj
• 100g fehércsoki
• 200 g eper
• Egy kávéskanál sütőpor
• Egy csipet szódabikarbóna
• Egy csipet só
• Egy dl tej
• 100 g natúr joghurt
• 100 g barna cukor
• Egy darab tojás
• Egy citrom reszelt héja
• 25 dkg finomliszt

Elkészítés:

 A sütőt előmelegítjük 200 fokra és a muffin tepsit kibéleljük papírformákkal, használhatunk szilikonformákat is, de én nagyon szeretem a színes, vidám muffinpapírokat. A vajat megolvasztjuk és visszahűtjük, a fehércsokit apró darabokra vágjuk, az epret megmossuk és szintén feldaraboljuk, majd összekevrjük egy evőkanál liszttel, hogy ne áztassa el a muffint. Ezután összekeverjüka  száraz hozzávalókat, a maradék lisztet, sütőport, szódabikarbónát, sót és a fehércsokit. A cukrot finomra turmixoljuk a vanília rúddal, így sokkal vaníliásabb ízt kapunk, mintha csak a magokat kapargatnánk bele. Egy másik tálban kézi habverővel összekeverjük a tojást és a cukrot, majd hozzáadjuka  tejet, a joghurtot és a vajat, hozzáreszeljüka  citrom héját majd összekeverjük a lisztes keverékkel, de elég csak nagyjából összedolgozni, nem kell teljesen simára keverni. A tészta felét elsztjuk a muffin formákba, a maradék tésztába elkeverjük az epret és azt is rámerjük. 20-25 perc alatt megsütjük, ha már langyos juharszirupot kanalazhatunk a tetejére.

Nem piskóta...

Mostanában annyit bénázok a piskótával, hogy muszáj volt valamire felhasználni az elrontott piskóta tortákat. Nem szeretem a felemás megoldásokat, így nálam szóba sem jöhet, hogy bevonom valamivel, majd az eltakarja, hogy nem sikerült jól. Dehogynem látszik sajnos nem fedi azt el semmi, az értő szemek elől, másrészt, ha összeesik, annak az az oka, hogy nem sült át a közepe, a félig átsült piskóta pedig nem túl finom, hiszen ragacsos és szalonnás az állaga. Így feldaraboltam, sütőpapírra raktam és vissza tettem a sütőbe, ahol légkeveréssel 150 fokon roppanósra sütöttem. Pár napig még kint hagytam száradni, utána dobozban sokáig eláll, tökéletes lesz pohárkrémekhez babapiskóta helyett. A piskóta sütésre külön nem térnék ki, a receptet nagyjából mindenki ismeri, én minden héten meg fogom próbálni, nagyon sok tippet és tanácsot kaptam, hogy mik a lehetséges okai annak, hogy folyton összeesik. Ha rájövök, és sikerül egymás után legalább ötször tökéletes minőségben piskóta tortát készítenem, akkor készen állok a piskótáról szóló bejegyzésre is. Addig is, maradok a pohárkrémnél. 

A kislányom keresztelőjére készült ez a finomság, úgyhogy egyből harminc ember tesztelte le, ráadásul a másik desszert a Pezsgőház fantasztikusan finom dobos tortája volt, így külön büszke vagyok rá, hogy mind elfogyott és egytől-egyig dicsérték. Persze, gondoltam én is, mégis mi mást mondhatnának szerencsétlen vendégek, mint azt, hogy finom, de amikor azzal a kérdéssel jöttek oda, hogy ebből fejenként mindenkinek csak egy jut vagy ehetnek többet is, akkor azért megnyugodtam, hogy ha az eredeti terv szerinti piskóta torta nem is jött össze, azért annyira mégsem hibáztam nagyot.

Hozzávalók: 

300 gramm mascarpone

300 gramm fehér csokoládé

2,5 dl tejszín

40-50 kocka piskóta (egy tepsi)

500 gramm eper

30-40 szem cseresznye

A sziruphoz:

egy csokor friss menta

néhány levél friss citromfű

egy citrom

60-70 gramm cukor

Elkészítés:

A fehér csokoládét vízgőz fölött felolvasztom, gyorsan, minél kevesebbet kevergetve, hogy nehogy szemcsésedjen, esetleg egy fél mogyorónyi vajat is hozzá lehet adni. Ha felolvadt, akkor rögtön kanalanként belekeverem a mascarponét, fontos, hogy a mascarponét keverjük a csokihoz és nem fordítva. 300 gramm epret pürésítek és hozzákeverem, a tejszínt keményre verem és azt is hozzáforgatoma  krémhez. 

A sziruphoz egy kevés vizet forralok, éppen annyit, hogy a cukrot majd ellepje, elkeverem benne a cukrot, a citrom reszelt héját, beledobom a menta és a citromfű leveleket és összeforralom 1-2 perc alatt. Ha készen van kiszedem a leveleket és a citromlevet átszűrve hozzáadom. A piskóta kockákat meglocsolom a sziruppal, vagy néhány másodpercre megfürdetem benne, ez attól függ, hogy mennyire kemény a piskóta. 

A maradék epret szépen felvágom és a poharakba rendezem a piskótát, az epret és a krémet. Üvegpohárban mutat a leginkább, lehet alkoholos, koktélos poharakba is rendezni, de akár egy vizes pohárban is guszta, attól függ mekkora adagokat szeretnénk és hány felé akarjuk osztani. A cseresznyéket fürtönként ráhelyezzük és mentalevéllel díszítjük. Néhány órára érdemes hűtőbe tenni, hogy összeérjenek az ízek.

Sütemények a piknikkosárba

A lét elviselhetetlen könnyűsége - a piknikezésről ez a Kundera regény címe jut eszembe. Találó, hiszen nincsen annál gondtalanabb időtöltés, mint egy finomságokkal megrakott kosárral kimenni a szabadba, végigheveredni egy pléden és hallgatni a természet zsongását, a madarakat, figyelni a  fűben neszező bogarakat, a fák levelei között finoman átszűrődő napfény játékát és élvezni az édes semmittevést. Ilyenkor viszünk magunkkal könyvet is, de rendszerint szinte semmit nem haladunk az olvasnivalóval, mert annyira jó csak úgy lenni, nézelődni, hogy a könyv leginkább fejtámaszként szolgál. Az igazi piknik sütemény nélkül, olyan, mint a fagyi tölcsér nélkül. Jó, jó, de valahogy nem az igazi, hiányérzetem van nélküle. Praktikus olyan desszerttel készülni, ami guszta marad a zötykölődés után is, és az sem árt, ha kézből ehető, bár mi mindig viszünk magunkkal evőeszközöket, kis terítőt, sőt még szép borospoharakat is. A piknikkosárba három olyan süteményt ajánlok, amelyek nem különösebben időigényesek és olyan finomak, hogy hazafelé már biztosan nem kell cipelnünk őket.

Mákos-narancsos kocka

A sütemény alapjául szolgáló eredeti recept a Mennyei Édesség blogról származik, egy kicsit változtattam rajta. 

Hozzávalók:
250 gramm darált mák
2 evőkanál liszt
3 dl tejszín (házi)
120 gramm nádcukor
4 tojás
egy marék kandírozott narancshéj
egy citrom reszelt héja
100 gramm étcsoki

Elkészítés:

A sütőt előmelegítem 180 fokra közben a tojásokat szétválasztjuk, a sárgáját kézihabverővel habosra keverem a cukorral, majd hozzáadom a  tejszínt. A mákot összekeverem a liszttel és a citrom héjjal majd hozzádolgozom a tojásos masszához. A fehérjét kemény habbá verem és egy merőkanál segítségével óvatosan beleforgatom a  tésztába. A végén belekeverem a kandírozott narancshéjjat és az apró darabokra vágott étcsokit. Egy sütőpapírral bélelt tepsibe öntöm és körülbelül 20 percig sütöm, érdemes egy tűpróbát végezni. Ha készen van, megvárom, amíg teljesen kihűl, majd óvatosan lehúzom róla a sütőpapírt és felkockázom. 

Fehér csokis-epres muffin

A muffin azon kevés sütemények közé tartozik, amely szinte minimális energiabefektetést kíván az elkészítője részéről mégis maximális élvezetet képes nyújtani, szerintem vetekszik az órákig tartó, konyhában állós, pepecselős süteményekkel. És most jön a "ha". Ez a tétel ugyanis csakis akkor igaz, ha a megfelelő minőségű alapanyagokból készül. Kiváló minőségű csokoládé, tojás, krémes joghurt, és rengeteg vaj. Sokan nem szeretik a muffint, mondván, hogy száraz, fojtós, - persze, mert hiányzik belőle a vaj - mások pedig unalmasnak tartják - mert leragadnak a  csokis változatnál - pedig ez a legjobban variálható sütemény, a kísérletezés lehetősége szinte végtelen.

Ezt a egy Stahl Judit recept alapján készítettem, és szerintem a legjobb muffin lett, amit valaha ettem. Az eper és a fehér csoki együtt nekem egyébként is a gyengém, de a sütéstől karamellizálódott eperszemek az olvadt fehércsokival és a kandírozott narancshéj pikáns ízével egyszerűen maga volt a tömény élvezet. 

Hozzávalók: 

100 g vaj (nem margarin)

100 g fehércsokoládé

200 g eper

250 g liszt (nem teljes kiőrlésű)

egy kévéskanál sütőpor

1/2 kávéskanál szódabikarbóna

egy csipet só

egy dl tej

100 g natúr joghurt

120 g cukor

egy tojás

egy vanília rúd kikapart magja

egy marék kandírozott narancshéj

A receptekben szereplő reszelt citromhéjat és narancshéjat gyakran helyettesítem kandírozott narancs és citromhéjjal, mert sajnos nem kapok olyan gyümölcsöt, aminek a héja kezeletlen lenne, így nincs hozzá bizalmam.

Elkészítés:

A sütőt előmelegítjük 200 fokra és kibéleljük a muffinsütőt. A vajat megolvasztjuk, majd hagyjuk egy kicsit visszahűlni. Az epret és a csokit apró darabokra vágjuk, én az epret kicsit nagyobbakra hagyom. Az epret összekeverjük egy púpos evőkanál liszttel (a megadott mennyiségből vesszük el), ez felszívja  a nedvességet, így nem fogja eláztatni a muffint. Összekeverjük a száraz hozzávalókat: lisztet, sütőport, szódabikarbónát, a sót és a fehércsokit. A tojást összedolgozzuk a cukorral, majd hozzáadjuk a tejet, a joghurtot, az olvasztott vajat a vanília kikapart magját és a kandírozott narancshéjat. Ezután egy fakanál segítségével nagy mozdulatokkal összekeverjük a lisztes keverékkel, nem kell teljesen simára keverni. A tészta felét elosztjuk a formákba, a másik feléhez hozzákeverjük az epret, és azt is belemerjük a tepsibe. Körülbelül 25 percig sütjük.

Epres-almás pite

Ez egy chili&vanília blogról származó recept Mautner Zsófitól, fantasztikusan finom, omlós vajas tésztával és epres-vaníliás-almás töltelékkel. Az alma-eper a vaníliával és a gyömbérrel együtt nagyon pikáns ízvilágot eredményez, igencsak vissza kellett fognom magam, hogy a készítés közben ne egyem meg a töltelék felét. Különösen jó, hogy a recepthez videó is tartozik, amelyből kiválóan megtanulható a pite tészta elkészítése, ugyanis Mautner Zsófi elárulja, hogy mitől lesz olyan omlós és finom, amitől úgy szeretjük. Én ezentúl ez itt bemutatottak alapján fogom az összes vajas tésztát elkészíteni, a recept egyébként variálható és bármilyen gyümölccsel elkészíthető, biztos, hogy kipróbálom eper-rebarbarával, körtével is.

Íme a recept és a videó:

http://chiliesvanilia.blogspot.hu/2013/04/gyomberes-epres-almas-pite.html