Nagyon szeretem a gesztenyét. A szüleim háza előtt van egy szép nagyra nőtt szelídgesztenyefa, ami gyerekkoromban még egészen kicsi volt és alig pár szem termett rajta. Akkoriban mindig arról álmodoztam, hogy majd ha megnő egyszer a fa, akkor aztán annyi gesztenyét eszem, amennyi csak belém fér. Meg is nőtt, alig húsz év kellett hozzá, és sok terem rajta, de még mindig nem annyi, hogy ne kellene venni is egy gesztenyét szerető családban. Mégis más valahogy annak a gesztenyének az íze, amit a mi fánk alól, amelyet apukám ültetett, a dédivel szedegetett össze a kislányommal, és én készítettem el.
A gesztenyepüré az egyik gyengém. A bolti viszont tele van mindenféle olyan adalékkal, amit egyrészt nem értek, hogy minek kell belerakni, másrészt pedig elrontja az ízét. Szerintem a gesztenyepüréhez nem kell más, mint gesztenye, tejszín, kevés cukor vagy méz. Adható babáknak is, csak akkor ne mézet rakjunk bele, és tejszín helyett akár anyatejjel is elkészíthető (ahogy egyébként minden más is). A tejszín mindenképpen háztáji legyen, mert nagyon sokat hozzáad az ízéhez és az állagához, viszonylag sok kell bele így nem mindegy, hogy milyet használunk.
Hogyan is készül a jó gesztenyepüré?
A gesztenyéket négyfelé bevagdossuk, nem szükséges előtte áztatni. Majd egy magasfalú serpenyőben, fedő alatt, annyi vizet hozzáadva, amennyi éppen ellepi megpároljuk 15-20 perc alatt. Szépen ki fognak nyílni és könnyedén ki tudjuk venni a héjukból a gesztenyéket. Ha kész azonnal öblítsük le hideg vízzel és még melegen hámozzuk meg, különben a hártyás belső héja nehezen fog lejönni. Megjegyzem, hogy azzal együtt is le lehet nyugodtan turmixolni, mert semmilyen mellékíze nem lesz a pürének, és tele van vitaminnal. De aki szeretne, hámozzon. Ezután a tejszínt felforraljuk bele rakjuk ízlés szerint a cukrot és pürésítjük turmix segítségével. Ha mézzel készítjük nem is fontos a tejszínt felforralni, ugyanis az csak amiatt szükséges, hogy a cukor elolvadjon benne. Ezután tejszínhabbal vagy mogyorókrémmel tálaljuk. Én egy teáskanál nutellát teszek egy kis üvegpohárka aljára, majd erre kerül a gesztenye, a tetejére egy kevés nutella és kész is a tökéletes uzsonna. Nagyon jól illik hozzá a gyümölcs, szőlő, körte, télen pedig citrufélékkel szoktam tálalni, grapefruittal, naranccsal, mandarinnal.
Hogy készül a tökéletes sült gesztenye?
Sokáig próbálkoztam, cukros vízben áztatattam, sima vízben áztattam, sokáig sütöttem, kevés ideig sütöttem, de valahogy sosem lett olyan, mint az utcai árusoknál méregdrágán kapható sült gesztenye. Nem nyílt úgy ki, a héja ráragadt, az ujjaim, körmeim és az idegeim rámentek mire egy kis adagot megpucoltam. Míg végül rá nem találtam Gordon Ramsay gesztenyés trüffel tortájára, aminek az elkészítésekor gesztenyepürét is készítünk, az az alapja a trüffelnek. Itt próbáltam először ki, hogy a gesztenyét nem sütöttem, hanem főztem. Amitől varázslatosan megpuhult és könnyedén pucolhatóvá vált. Aztán ezt továbbfejlesztettem párolássá, mert a piacon több gesztenyeárussal, termesztővel beszéltem és ők is ezt a módszert javasolták, majd miután kinyílt, megpuhult a gesztenye még egy jó 10-12 percet sütőben sütöm 180 fokon. Annyi a különbség a gesztenyepüré készítéséhez képest, hogy nem pároljuk annyi ideig, nem szabad, hogy elveszítse a sárgás színét, amikor kinyílt és kissé megpuhult már mehet is a sütőbe. Ha megfelelő minőségű a gesztenyénk ebből garantáltan olyan lesz, mint az utcai árusoknál. Néhány gesztenyefajtánál nehezebben jön le a belső héja, ezekből készítsünk pürét, ha úgy látjuk hosszas hámozás várna ránk. Ha nem elég puha (mert ugye sütni szerettük volna eredetileg) akkor a tejszínnel együtt főzzük még kis ideig és azután pürésítsük.
