Levendulás sült barackkal töltött palacsinta

Levendulával sült barackos palacsinta. Egy kevés vaníliával. A palacsintatésztában barnavajjal. Vaníliafagyival. Anyukám fodros szélű levendulás tányérjáról.

Hozzávalók:

Barackos töltelékhez:

• Hat-nyolc nagy őszibarack, sárga és fehér húsú is legyen közte
• Tíz-tiznekét szem kajszi barack
• Egy-két ág levendula, a levele is
• Egy rúd vanília vagy egy csomag vaníliás cukor
• Kevés vaj

Palacsintatésztához (nekem ebből 14-16 darab nagy palacsinta lesz)

• 450 g liszt
• 3 tojás
• 9 dl tej
• Egy dl szóda
• Két-három evőkanál barnacukor vagy méz
• 50g vaj

Elkészítés:

A palacsintatészta összetevőit turmixgéppel összekeverem, majd a vajat megbarnítom és átszűrve a palacsintatésztához adom. Hagyom állni egy órát.

Az őszibarackokat meghámozom, majd a kajszikkal együt kimagozom, félbe, negyedekbe vágom, és az egészet egy kivajazott hőálló üvegedénybe teszem. Meghintem vaníliás cukorral vagy hozzákeverem a vaníliarúd kikapart magját és meglocsolom mézzel, végül rámorzsolom a levendula virágait és apróra tépett leveleit. 20 perc alatt 200 fokon megsütöm. A palacsintatésztát kisütöm majd megtöltöm a sült barackkal és vaníliafagyival tálalom. Befőttes üvegbe elrakható akár egy hétig is a sült barack, remek kompót és befőtt helyett húsokhoz.

Barackos-levendulás crumble

Nem felejtettem el főzni, sőt sütni sem. Egyszerűen annyi minden más van, ami valahogy mindig izgalmasabbnak és fontosabbnak tűnik, mint bejegyzést írni. A nap minden percét kint töltjük.  A teraszon reggelizünk, aztán kint játszunk, a szabadban ebédelünk, délután is az udvaron játszunk, este ott vacsorázunk. A laptop, telefon pedig egész nap bent kuksol a tálalón, vagy valamelyik asztalon. Ottfelejtve. De jó is ez így, nekünk nagyon megfelel.

Egy csomó könyvet hurcolok magammal mindenhova, egyszerre három-négy is van nálam. De nagyon ritkán olvasok. Vagy a gyerekekkel játszom, foglalkozom, enni, inni adok, megpuszilom egy tegnap előtti karcolás helyét, anyaaa, nem ott, hanem itt - mutat a kislányom egy tegnap előtti már csaknem elfeledett sebesülés helyére. Ha mégis van fél-egy órám ücsörögni, azon kapom magam, hogy a könyv fölött nézem, ahogy apja lánya játszanak. Bicikliznek, barackot esznek, labdáznak. Nézd, anya, idenézz, - nem maradhatok le semmiről. A kisfiam a pléden fekszik, a  lábát próbálja a szájába gyömöszölni és az igyekezettől az oldalára fordul. Ezekkel a pillanatokkal nem lehet betelni. A könyvek várhatnak, a történetek itt lesznek még egy két és sok év múlva is, de a gyerekeim most igénylik a figyelmemet és ennek örülök. És annak is, hogy megtanultam értékelni a pillanatot. Jelen lenni benne. Lesz majd idő, amikor tűnődhetek napestig és írkálhatom a  fejemben születő gondolatokat, de nem mostanában. Szerencsére.

Anya, anya ne tedd bele, jó? - mondja már sokadszor. Pontosabban negyedszer, annyi gombóc fagyit tettem a crumble tetejére. - Jó. Mert ő csak fagyit kér. Nem érdekli a barackos-levendulás crumble, pedig együtt csináltuk. Egyelőre még nem. A férjem sem lelkes túlzottan, amikor fotót kérek a sütiről, legszívesebben azonnal enné. Ő legalább fagyistól, barackostól. Hát ezért sem sorakoznak a bejegyzések. Fotót készíteni evés előtt nem egyszerű, sőt néha olyannyira körülményes, hogy inkább leteszek róla. Majd legközelebb, gondolom, majd legközelebb. Ha majd nem este lesz, ha nem leszünk ennyire éhesek, ha jobbak a fények, ha a szebb tányéron tálalom. Ha nem csíptük le a szélét. Ha nem szopizik éppen a kisebb és fél szememmel nem kell folyton azt néznem mit csinál közben a nagyobb.

De azért titkon remélem, hogy mindig sok éhes száj fog várni a sütimre. Inkább nem fotózok. Csak a szájak maradjanak.

Hozzávalók:

• 6-7 szem őszibarack
• 4-5 szem kajszi barack
• Egy ág levendula, virágja és a levele is
• 3 tasak vaníliás cukor, vagy egy rúd vanília magja
• méz
• vaj a piteformához

A morzsához:

• 150 g liszt
• 75 g vaj
• 4 evőkanál zabpehely
• egy nagy marék szeletelt mandula
• Két evőkanál barnacukor

Elkészítés:

A pite formát kivajazzuk a sütőt előmelegítjük 200 fokra. Az őszibarackokat meghámozzuk félbevágjuk, kimagozzuk, a kajszikat is ketté szedjük, a sütőtálba fektetjük és megszórjuk vaníliás cukorral vagy ha vaníliarudat használunk akkor előtte egy tálban megforgatjuk a vanília kikapart magjaiban és két-három evőkanál cukorban. A levendula leveleit lecsipkedjük és apró darabokra tépve rászórjuk, a virágokat is rámorzsoljuk és az egészet meglocsoljuk egy kevés mézzel. A morzsához a hideg kockára vágott vajat, a lisztet a cukrot, a mandulát és a zabpelyhet összekeverjük és kézzel összegyúrjuk, majd borsónyi morzsákban a barack tetejére szórjuk. Körülbelül fél órát sütjük, amíg a morzsa szép aranybarna nem lesz, miután készen van, melegen vanília fagyival tálaljuk. A levendula íz meglepően dominál benne, nem is gondoltam, hogy ennyire ki lehet érezni majd. A barackot szabadon variálhatjuk, készíthetjük csak kajsziból vagy csak őszibarackból, én abból csináltam, ami otthon a  gyümölcsös tálon túl érettnek bizonyult. 

Szép nyarat!

Cseresznye fagyi

Mindig is vágytam egy fagyigépre. Imádom a fagyit, és nagyon sokat eszünk nyáron, viszont a fagyiárusoknál kapható fagyik általában csapnivalóak. Egyébként lehet, hogy nem nálunk vannak a legjobb éttermek, hogy bizonyos alapanyagok beszerezhetetlenek és városunk más okokból sem szerepel a kulináris toplistákon.  De a világ egyik legjobb fagyija Pécsett kapható, ezt nyugodtan kimerem jelenteni és bárki elhiheti, hogy e megállapítást körültekintő, szorgos, évekig tartó fagyievés előzte meg.

Nagy meglepetésemre és örömömre anyukám tegnap hazaállított egy fagyigéppel. Persze rögtön beüzemeltük és ki is próbáltunk egy egyszerű cseresznyés változatot. A fagyikészítés konzekvenciái: tényleg olyan könnyű, mint amilyennek tűnik. Összekeverjük a hozzávalókat, belerakjuk a gépbe, ami lehűti, keveri és röpke harminc perc alatt elkészíti a fagyit. Az egyetlen rossz hír, hogy túl kicsi az üst, kell még legalább egy. Vagy inkább kettő...

Hozzávalók:

• 120 g kimagozott cseresznye
• 250 g túró
• Három evőkanál mascarpone
• Hat evőkanál nyírfacukor (vagy ízlés szerint)
• 120 g natúr joghurt
• Két dl házitejszín
• Egy evőkanál citromlé

Elkészítés:

A tejszínt habbá verjük, a többi alapanyagot berakjuk a turmixgépbe és összeturmixoljuk, majd a tejszínt óvatosan hozzáforgatjuk és berakjuk a fagyigépbe. Ennyi. Tényleg ennyi.

Akkor hogyan lehetséges az, hogy nem minden fagyi jó? - A válasz az alapanyagokban rejlik. Mint mindig.

Házi hamburger

Szeretem amikor először jövünk le a Balatonra. Május végén, június elején, amikor még alig vannak és  esténként a fák susogását és a víz hullámzását hallgatjuk a teraszon a hamarosan kezdődő ricsaj helyett,  ami Lellén sajnos a szezonnal együtt kezdődik és egészen augusztus végéig kitart. Aztán szeptember elején, miután elhallgat a tüzijáték, lassan hazamennek az utolsó keletnémet bulizó tinédzserek is és végre megint lehet nyitott ablaknál aludni, akkor megint visszamerészkedünk.

A Balatonon nekem kicsit mindig olyan érzésem van, mintha visszamennék az időben ötven-hatvan évet. Az itt maradt lángosozók, vurstlik, a kék rozsdásra kopott lépcsők, a sirálylepte rozoga mólók. A csavart fagyi. A coop-ok, lellei változatban lila ABC. A kilencven lakásos partmenti társasüdülők. Minden olyan...hogy is mondjam. Szocreál. De mégis, olyan nagyon magyar, szívemből való. Leteríteni egy plédet és zsírpapírról enni a lángost. Lecuccolni már reggel kilenckor, hűtőtáskával, mindenféle étellell megrakodott sporttáskákkal, kinyitható kempingszékekkel. Van, aki még asztalt is visz, meg sátrat. És hihetetlen de már korán reggel, amikor én még a kávémon sem vagyok túl már lángosoznak és söröznek a parton. - A férjem most elnézően mosolyogva azt mondaná, hogy mert én nem szeretem... ezt az egészet. Ő fél gyerekkorát ott töltötte. Én csak párszor voltam a szüleimmel, így amikor felnőttként elkezdtünk lejárni minden benyomás új volt. Neki kedves emlékekkel teli, nekem a nosztalgikus múlt nem mindig vonta be olyan jótékonyan a jelent. 

Egyébként nincs igaza. Az igaz, hogy nem szeretek igazán strandolni, napozni, sem a zajt, tömeget, és a nyüzsgést - és ugye ebből jut bőven a déli parton üdülőnek. De van amit én is szeretek benne. Például a tó látványát. Amikor már majdnem eltűnik a nap a Badacsony mögött, minden kék-rózsaszín színben fürdik, a mólókon ücsörgő halászok és a vitorlások árnyakká szelidülnek, az utolsó sugarak aranyló hidakat rajzolnak a víztükörre. Ilyenkor a legjobb a Balatonba menni. Órákig elnézné az ember, ha közben nem ennék meg a szúnyogok.  Az illatát is szeretem, és  az érzést, ahogy az iszapba süllyed lábam, minden lépésnél befolyik az ujjaim közé. A kikötőkben nézni a vitorlásokat, hallgatni az árbócok csilingelését, ahogy egymáshoz koccantja őket a szél. És, bár nem gondoltam volna, hogy komoly kulináris élményeim fognak Lelléhez kötődni, de egy mégis van. Életemben nem ettem ugyanis  olyan finom pozsinyi kiflit, mint amilyet a Márton cukrászdában kapni. 

De legeslegjobban mégiscsak azt szeretem, hogy a kislányom mennyire élvezi ezt az egészet. A nagycsaládos együttléteket, a barátokkal eltöltött hétvégéket, amikor az udvaron meztelenül rohangál, egyetlen ruhadarabként egy szalmakalappal a fején és órákon keresztül ki-be ugrál a felfújható gumimedencéjében. Amikor este összeszedem az udvarról maszatosan, holtfáradtan, a napközben tett felfedezéseknek köszönhetően kék-zöld foltokkal és felhorzsolt térdekkel, olyan helyeken koszos, mintha nem öt perce jött volna ki a vízből, hanem legalábbis hetek óta nem fürdöttt volna. Az esti puszinál odahajol, átöleli a  nyakamat és azt suttogja "Ana, jó itt a Balatonon." És igaza van. Tényleg jó. 

A hétvégén hamburgert sütöttünk a barátainkkal, én készítettem a zsemlét, a barátnőm a húst, a fiúk pedig megsütötték a kertben. Egyszerű, jó, hangulatos. Olyan igazi balatonozós.

Hozzávalók:

• Két dl langyos tej
• Két evőkanál cukor
• Egy teáskanál só
• 40 g olaj
• Egy tojás
• 100g joghurt
• 60 dkg liszt
• 2,5 dkg élesztő
• egy tojás a kenéshez

Elkészítés:

Természetesen limara receptről van szó, amihez tartozik egy zseniális videó is, amiből könnyedén elsajátítható a zsemlekészítés tudománya. Hihetetlen, hogy mennyire egyszerű dolgokon áll vagy bukik, hogy szép lesz-e a zsemle. Bár volt, aki azt írta a kommentekhez, hogy ő magától is így csinálta, nekem soha nem jutott volna eszembe így fomázni a zsemlét. 

Az eredeti recept csak két dkg élesztőt ír, én 2,5 dkg élesztőt tettem bele, ahogy teszek is minden olyan receptbe, amibe kettő kell, ugyanis 5 dkg egy élesztő és egyszerűbb elfelezni. A langyos tejben elkeverjük a cukrot és felfuttatjuk benne az élesztőt, majd valamennyi alapanyagot összekeverjük a keverőgép dagasztókarjával. Majd hagyjuk duplájára kelni, ezután liszetezett felületen kilenc egyforma részre vágjuk, gömbölyítjük (a videó szerint) és újra hagyjuk a  duplájára kelni. Megkenjük tojással, megszórjuk szezámmaggal és 180 fokra előmelegített sütőben 18-20 perc alatt megsütjük. 

A húspogácsához a darálthúst összekeverjük apróra vágott vöröshagymával, fokhagymával, sózzuk, borsozzuk, egy kevés tejszínt löttyintünk hozzá - ennyi fűszerezés biztosan elég, mert nagyon finom lett. A zsemléket félbevágva megpirítjuk és mustárral, hagymával, paradicsommal és persze a húspogácsákkal megtöltjük. 

Epres-banános crumble

Igazi nyári időtöltés crumble-t készíteni. A konyhában kimérem a hozzávalókat, mindegyiket külön kis tálba, majd egy nagy kosárban kiviszem és közösen, az udvaron összekeverjük őket. Az epret elkeverjük egy kanál liszttel, majd megszórjuk barna cukorral, a liszetet a sóval, cukorral, zabpehellyel, majd kivajazzuk a piteformát - szinte játék, nekem is, Rebekának is. Végül belerakom a felkockázott vajat és rákapcsolom a szeletelőgépet, ami pár perc alatt összekeveri, morzsás állagúra, ahogyan kell. Varázslat. Mialatt a sütőben sül játszunk, labdázunk, élvezzük a nyarat, a jó idő és kint lét adta gondtalanságot. A kislányom lába között elgurul a színes gumilabda, lehajol és a terpesz között hátranyúl, de nem éri el, elveszti az egyensúlyát, lecsücsül a földre... és kacag. Hosszan, göndören, ahogy csak a pici gyerekek tudnak. Hunyorogva nézem, a napfényben sárga kis pontok táncolnak a szőke fürtjei körül, meztelen lábacskái, még kis dundi babalábak, de már látszik, hogy használja őket, bokáig homokosak. A nyári napok boldogságának madár hangja, bodza illata és eper íze van...

Hozzávalók:

• 350 g eper
• Egy banán
• Három evőkanál cukor
• Egy rúd vanília magja
• Egy kis darab friss gyömbér
• Fél narancs leve

A morzsához:

• 200 g liszt
• 4 evőkanál cukor
• 100 g vaj
• csipet só
• Három evőkanál zabpehely

Elkészítés:

A szobahőmérsékletű vajat felkockázzuk, a lisztet elkeverjük a  sóval, a cukorral, zabpehellyel, majd hozzáadjuk a vajat és késes szeletelő részében összekeverjük vagy kézzel összemorzsoljuk. Az epret és a banánt feldaraboljuk, ráöntjük a fél narancs kifacsart levét, ráreszeljük a gyömbért és elkeverjük egy kanál liszttel vagy keményítővel és a vaníliarúd kikapart magjaival. A piteformát, vagy más tűzálló edényt kivajazzuk,belerakjuk az epret és nagyobb darabokban a tetejére morzsoljuk a morzsát (körülbelül borsószemnyi darabokban), majd 180 fokon körülbelül fél óra alatt aranybarnára, ropogósra sütjük. Vanília fagyival tálaljuk, már ha kapunk, mi rendre úgy járunk mostanában, hogy a rákóczi túróstól, madártejestől a dobostortáig minenféle csuda ízkombinációban találunk jégkrémet csak sima vaníliásat nem...

Tonhalas rigatoni 4 perc alatt

Születésnapomra egy szépen becsomagolt dobozban, hatalmas masnival átkötve, ott állt a tulipáncsokor alatt. A vágyott tésztagép. A legjobb olasz, az a fajta, amit majd tovább adhatok az unokámnak és még ő is használni tudja.  Olyan boldog voltam. Kibontottam, megnéztem, olyan volt, mint egy játék. Végeredményben az is, az én új játékom. Csak összegyúrom a tésztát, kis gombócokban adagolom a tetején lévő nyílásba, a hátán lévő kart tekerem és már jön is ki belőle a penne, fusili, rigatoni, makaróni. Mint egy tésztakidobó automata, csodás - gondoltam. Vasárnap nekiálltam. Először a gép összerakásánál akadtam el, de végül sikerült másodszorra a kart a megfelelő lyukba bedugni. Aztán a tészta lett túl lágy. Majd túl kemény. Miután végre sikerült eltalálni a megfelelő állagot, az elkészült kis csőtészták egy fél óra után elkezdtek összelapulni. Megigazgattam őket kézzel. Nem kellett volna, ugyanis a "kiigazított" tészták miután megkeményedtek, berepedeztek és összetörtek. Így legalábba felét ki kellett dobnom. Pedig olyan egyszerűnek látszott. 

Tehát ha megvan a rigatoni, akkor tényleg négy perc. Ígérem.

Hozzávalók két személyre

• 180 gramm rigatoni
• Egy nagy tonhalkonzerv
• Egy fél csokor petrezselyem
• Snidling
• 10-15 szem zöld, magozott olívabogyó
• Citrom
• Olívaolaj
• Parmezán
• Bors
• 2 dl házitejszín

Elkészítés

A tésztát megfőzzük pár perc alatt, lobogó sós vízben.  Házi tésztának 2-3 perc elegendő. Ezalatt kevés olívaolajat a serpenyőbe öntünk, majd a lecsöpögtetett tonhalkonzervet rádobjuk és fél percig megfuttatjuk rajta, majd hozzáadjuk a vékony karikákra vágott olívabogyót és felöntjük tejszínnel. Hozzákeverjük az apróra vágott petrezselymet és borsozzuk. Miután egyet rottyan a tejszín,  lehúzzuk a tűzről, pár csepp citromot csepegtetünk rá. Összekeverjük a tésztával és tálaláskor megszórjuk apróra vágott snidlinggel és parmezánnal a tetejét.

Grillezett camambert juharsziruppal és dióval

A grillezett camambert a kedvenc pécsi éttermemben az általam kóstolt legjobb étel a jelenlegi étlapon. Nem csak azért érdemes étterembe járni, mert az ember jókat ehet, és beszélgethet anélkül, hogy pakolnia, mosogatnia kellene, hanem mert olyan ízélményekkel és hatásokkal gazdagodik, amelyekhez visszanyúlhat, amikor ő maga szeretne alkotni, készíteni valamit. Még ha sokszor különleges, bonyolult, vagy összetett az étlapról választott ételelkészítse, olyan eszközöket vagy alapanyagokat kíván, amelyek miatt otthon nem érdemes nekiállni, még akkor is adhat egy olyan pluszt, szemléletet az elfogyasztásán kívül, amiből tanulhatunk. Egy igazán jó étteremben egy-egy vacsora vagy ebéd alkalmával azonkívül, hogy jól érezzük magunkat tanulhatunk is az ízek, színek kombinációjáról, a szezonális alapanyagok minél változatosabb felhasználásáról, a tálalásról. Amikor rendelek, szeretem megkérdezni, hogyan az étel hogyan készül, milyen alapanyagok, fűszerek vannak benne és nem feltétlenül azért, mert esetleg látok rá esélyt, hogy magam is megpróbálkozom az elkészítésével, hanem mert egyszerűen jó hallgatni amikor egy hozzáértő személy beszél az ízekről, az ételről, ami a tányéromra kerül. Nincs kiábrándítóbb, mint amikor a kérdés hallatán pincér zavarba jön vagy kiül az arcára a teljes érdekteleneség és egy "hát fogalmam sincs" választ mormolva a fogai között igyekszik elmenekülni. Mindig elszomorít, különösen ha egy étteremben tapasztalom, hogy nem osztoznak a gasztronómia iránti lelkesedésemben. Ilyenkor, legyen bármilyen jó is az étel, valahogy kisebb étvággyal és lelkesedéssel eszem. Egy jó étteremben nem csak tudnak, hanem szívesem válaszolnak a kérdésekre, nem titkos a recept és jó esetben nemhogy ismeri még kóstolta is az étlepon szereplő fogásokat a pincér. Hogy aztán lelkesen mesélhessen a vendégeknek róla... Ehhez a recepthez is így jutottam hozzá, mesésen egyszerű, mégis a zseniális ízpárosítás különlegessé teszi. A forrón illatozó camambert meglocsolva egy kevés juharsziruppal, ami a grillezéstől karamellizálódik a tetején, a belseje lágyan olvadva folyik szét a serpenyőn, ahogy belevágok... a gasztro paradicsomban vagyok!

Hozzávalók

• Fejenként egy kis camambert sajt
• Juharszirup
• Egy marék dió
• Baguette
• Egy fej tölgyfalevél saláta, kevés ruccola - de bármilyen saláta tökéletesen megteszi, azonban a tölgyfalevél saláta kissé fanyarabb ízét jól kihozza a citrusos vinaigrette

Vinaigrette-hez

• Fél citrom
• Másfél narancs
• Egy lime
• Fehér balzsamecet

Elkészítés

A sütőt előmelegítjük 180 fokra, a camambert sajtokat egy öntöttvas serpenyőre helyezzük, meglocsoljuk juharsziruppal és 15 percig sütjük. A diót öt perc után mellé helyezzük. A salátát megmossuk, felvágjuk. Az öntethez összekeverjük a  kifacsart citrusok levét, hozzáadunk ízlés szerint fehér balzsamecetet és összedolgozzuk a salátával. A sajtot a sütőből kivéve azonnal tálaljuk.

Quiche kicsit másképp

Mi legyen a maradék cukorborsó és spenót főzelékkel? Azon gondolkoztam, hogy milyen jó lenne valahogy vacsira felszolgálni, valami más formában, hogy mégse legyen ugyanaz a vacsora, mint az ebéd volt. Aztán eszembe jutott ez a végtelenül egyszerű megoldás. A borsó főzelékhez hozzákevertem pár kanál krémsajtot és egy tojást, a spenót főzelékhez pedig csak egy tojást. Ezzel töltöttem meg a mini pitéket, erre egy réteg pecorino sajt került, majd néhány szem félbe vágott sárga és piros koktél paradicsomot tettem a tetejükre. 20 perc alatt megsültek a sütőben és nem kellett csalódnom. Volt főzelék, nincs főzelék...

Hozzávalók 8 mini tortához:

Töltelékhez:

50 g pecorino sajt
15 szem koktélparadicsom
Két tojás
3-4 evőkanál krémsajt
Maradék spenót vagy/és borsófőzelék


Tésztához:

125 g sima liszt
60 g kukoricaliszt
140 g lágy vaj
Egy evőkanál cukor
Fél teáskanál só
Körülbelül fél dl hűtött víz

Elkészítés:

A tészta száraz alapanyagait összekeverjük, majd hozzáadjuk a vajat, amikor morzsásra összeállt, hozzáöntjük a  vizet. Labdát formálunk belőle, folpackba csomagoljuk és hűtőbe tesszük egy órára. Utána kinyújtjuk, 8 darab akkora négyzetet kivágunk belőle, amely megfelel a piteformáink méretének, majd a kivajazott formába rakjuk őket. A sarkokat levágjuk, a többi kilógó részt pedig visszahajtogatjuk. Amíg előmelegítjük a sütőt 200 fokra, addig visszatesszük a hűtőbe a tésztát a formákkal együtt. Majd kivesszük, villával megbökdössük, félig megtöltjük a  krémmel (főzelék+tojás+sajtkrém), ráhelyezzüka  pecorino sajtot és a paradicsomokat és 20 perc alatt megsütjük. Ha nincs elég mini formánk tehetjük bármilyen tűzálló edénybe, én egy szuflé formát is befogtam többek között.

Parmezános, zöld fűszeres paradicsomleves

Ezt a levest 5 perc elkészíteni, feltéve, ha van otthon paradicsomunk elrakva, lehetőleg már ízesítve zöldfűszerekkel és fokhagymával. Minden évben teszek el, és nagyon jól jön, amikor nincs időm vagy kedvem főzni, mégis szeretnék minőségi, finom ételt az asztalra tenni. Gyorsabb, mint a rendelés...

Hangzatosabb lenne, ha olasz vagy toszkán paradicsomlevesnek hívnám, de nem fogom, mivel sok "olasz" étterem étlapján ezzel a névvel futnak a konzervből készített, felcukrozott levesek, amelyek tetején tisztességből úszkál némi parmezán morzsa... Szóval kötődik néhány rossz emlékem az olasz paradicsom levesekhez, amit persze mind itthon ettem. Nem javasolom bolti paradicsom konzervből vagy szószból elkészíteni, ha nincs otthon saját készítésű és a nagymamától sem tudunk szerezni, akkor a piacon mindig találni nénit, aki a saját maga termesztett paradicsomból készült szószait árulja. 

Hozzávalók:

• Egy nagy üveg (800g) paradicsomszósz, vagy egész paradicsom
• Ha nincs ízesítve, akkor mindenképpen szükség van 4-5 gerezd fokhagymára és zöld fűszerekre, ha ízesítve van, akkor sem árt a levesnek: rozmaring, bazsalikom, oregáno, majoranna, kakukkfű, petrezselyem
• Só, bors, olívaolaj
• 150 g frissen reszelt parmezán sajt

Elkészítés:

Ha ízesítve van a paradicsomunk, akkor egyszerűen olajon megfuttatunk egy marék apróra vágott zöld fűszert és egy gerezd fokhagymát, de ha nagyon sietünk ez el is hagyható. Ha nincs ízesítve akkor 2-3 marék zöldfűszert és 4-5 nagyobb gerezd apróra vágott fokhagymát (vagy két szál új fokhagymát) megfuttatunk olívaolajon, majd ráöntjük a paradicsomot összerottyantjuk és átturmixoljuk, sózzuk, borsozzuk. 100 gramm parmezánt ezután belefőzünk, a maradék parmezánnal a  tetején, kevés petrezselyemmel megszórva, néhány szelet friss bagettel tálaljuk. Jó sűrű paradicsomleves lesz belőle, amiben szinte megáll a kanál. 

Spagetti nyári zöldségekkel és mangalica kolbásszal

Ebéd a kamrából. - Vasárnap nem volt sem időm, sem kedvem a délutáni vendégség előtt az ebéddel bíbelődni a konyhában. Így elővettem egy üveg fűszerekkel és fokhagymával eltett paradicsomot (amiből a leves készült) és  egy üveg, tavaly nyáron fűszeres olajban eltett zöldséget, amiben paprika, paradicsom, cukkini és padlizsán volt. Egy szál újfokhagymát karikákra vágtam és pár szelet mangalica kolbász kíséretében megfuttattam olíva olajon, a zöldségek egy részét pépesítettem majd az egészet ráöntöttem a kolbászra és jól összekevertem. A végén rádobtam 8 darab koktélparadicsomot elfelezve, majd összekevertem a megfőtt spagetti tésztával és már készen is volt az ebédünk. Délben találtam ki, és fél egykor már vígan kanalazta a család a paradicsom levest.

Üvegbe zárt nyár

Nem csak a gyümölcsöket, hanem a nyári zöldségeket is könnyedén elrakhatjuk, és így később is remek alapanyagot szolgáltatnak sok étel készítésekor, hiszen csak lekapjuk a polcról, kiegészítjük néhány hozzá illő dologgal és máris kész egy vacsora vagy ebéd. Nem csak praktikus, hanem nagyon egészséges is, hiszen így télen is hozzájuthatunk igazi napon érlelt paradicsomhoz, paprikához, cukkinihez és padlizsánhoz, amikor nincsen szezonja és csak víz ízű halovány másait árulják a szupermarketek polcain. Nyaralásra is mindig viszek magammal néhány üveggel, így sok időt megspórolok a konyhában, mert tésztával összekeverve vagy sajt és kenyér mellé kínálva, a lecsót pedig csak egyszerűen felmelegítve, pár perc alatt kész is a vacsora. 

Sült paradicsom zöld fűszerekkel

Mi sem egyszerűbb a sült paradicsom elkészítésénél, mégis igazi ínyencség, amit utána tésztán, kenyéren, sajt mellé is kínálhatunk. Tenni való alig van vele, azon kívül, hogy a piacon beszerezzük vagy a kertből leszedjük, majd megmossuk, karikára vágjuk és betesszük a sütőbe.

Hozzávalók:

• Paradicsom, ha lehet igazi piros, illatosat válasszunk, az egyik kedvencem a lucullus 
• Friss zöld fűszerek: rozmaring, bazsalikom, oregano, kakukkfű, majoranna, zsálya
• Olíva olaj
• Fokhagyma

Elkészítés:

A karikára vágott paradicsomot, sütőpapírral bélelt sütőbe rakjuk, meglocsoljuk olívaolajjal és 150 fokon 2 óráig sütjük. A zöld fűszereket apróra vágjuk és megszórjuk vele. Ha azonnal fogyasztjuk, akkor az utolsó 15 percben kivesszük és rászórjuk, majd visszatoljuk, hogy vele együtt süljön és átvegye a fűszernövények zamatát. Ha el szeretnénk tenni üvegben, akkor miután készen van, a tepsit rácsra tesszük hűlni, és a paradicsomkarikákat egy villa segítségével egyenként belehelyezzük a befőttesüvegbe. Egy réteg paradicsom, majd megszórjuk zöld fűszerrel és meglocsoljuk olívaolajjal, majd megint paradicsom és fűszer, végül olívaolaj és így tovább. Ha szeretnénk megbolondítani akkor hajszálvékonyra vágott fokhagyma szeleteket is rakhatunk sütés közben rá, de csak az utolsó fél órában,  különben megég. 

Lecsó üvegben

Hozzávalók:

• Paradicsom
• Paprika
• Padlizsán
• Cukkini
• Vöröshagyma
• Olaj

Elkészítés:

A vöröshagymát megdinszteljük olívaolajon, majd hozzáadjuk a paradicsomot, paprikát, cukkinit és padlizsánt és fedő alatt megfőzzük a saját levében - tulajdonképpen egy sima lecsót készítünk. Belerakhatunk egy erős paprikát is, nem lesz tőle csípős, viszont sokkal ízletesebb a lecsó. Amikor készen van, akkor forró mosogatószeres vízben elmosott, sütőben csírátlanított és előmelegített üvegekbe merjük, a tetejére ujjnyi vastag rétegben olajat öntünk, majd egy celofánnal lezárjuk, amire nátrium benzoát kerül, végül dunsztoljuk. Egy évig biztosan eláll, a tavalyiak közül az utolsó üvegeket most bontottam ki. Nagyon finom ahogy a különböző zöldségek ízei az üvegben összeérnek. 

Konyhakerti finomságok olajban

Aznap, amikor nyaralni indultunk kimentem a kertbe és leszedtem az összes érett paradicsomot és cukkinit, hogy majd elviszem őket, de hamar rá kellett jönnöm, hogy mire odaérünk nagy valószínűséggel már csak pép lenne belőlük. Így gondoltam egyet és az jutott eszembe, hogy a sült paradicsom mintájára miért ne lehetne vegyesen eltenni a zöldségeket? Felszeleteltem a különböző formájú és színű paradicsomokat, cukkiniket, sütőpapírral bélelt tepsibe raktam őket, meglocsoltam olívaolajjal, fokhagyma szeleteket helyeztem rájuk és 150 fokon másfél-két óráig sütöttem, mire bepakoltam a bőröndöket már  illatosra is sültek. Üvegekbe mertem két nagy marék zöld fűszerrel együtt, úgy, hogy egy réteg zöldségre, egy réteg fűszert helyeztem. A zöldségekből kifőtt lével összekeveredett olívaolajat is beleöntöm az üvegbe - ez a legfinomabb. 

A nagymamám sárgabarack lekvárja

Tikkasztó nyári meleg, az egész udvar porzik a hőségtől, a járdaközöket kitöltő fekete kátrány olyan lágy, hogy benne marad az ujjnyomunk. Az Alföld porhanyós talaján ilyenkor gazdagon teremnek a kajszibarack fák, vékony ágaik csak úgy roskadoznak a sok sárga gyümölcstől. Mélykúton, a nagymamám kertjében is volt néhány a szőlőtőkék között. Mi gyerekek, ülünk a nyári konyha lépcsőjén, és mint az éhes fecskefiókák sóvárogva nézzük, ahogy a mama az üst fölött kevergeti a sárgabarack lekvárt. A forró kajszibarack tömény, édes illata az egész udvart betölti, és miközben a nagymamám a kétméteres fakanállal fáradhatatlanul keverte a kondérban a lekvárt, egész délutánon keresztül mesélt, mi pedig hallgattuk… és lestük, hogy mikor lehet már végre megkóstolni azt a lekvárt. Amikor készen lett egy tálkába félre tett nekünk egy adagot hűlni, a többit pedig belemeregette az egész évben gondosan összegyűjtögetett befőttes üvegekbe. Napokig mást sem ettünk csak baracklekvárt: kenyéren, gombócban, barátfülében.

Hát ilyen emlékeim vannak a sárgabarack lekvárról. Nyár, nagymama, unokatestvérek, falusi nyaralás. A kedvenc lekvárom az eper lekvár mellett – amelynek a mestere egyébként a másik nagymamám – a sárgabarack lekvár. Az előzményeket olvasva talán érthető, hogy a bolti baracklekvárnak hívott valamit ehetetlennek tartom, csakis a házi verziót fogyasztom szívesen. A piacon kapható házi lekvárokhoz pedig azért nincsen bizalmam, mert félő, hogy nátrium benzoáttal vagy szalicillel keverve tartósították, így még ha finom is, nem kevésbé egészségtelen, mint a boltban kapható lekvárok. A mélykúti nagymamám évek óta nem él, így régóta nem ettem már kondérban főzött baracklekvárt. A kertjében a kajszi fák nyaranta azonban még mindig roskadoznak a baracktól, így pár éve eszembe jutott, hogy mi lenne, ha megpróbálnám én elkészíteni az annyira vágyott baracklekvárt.

A lekvárfőzés valahogy mindig olyan misztikus és bonyolult dolognak tűnt, amire az ember csak akkor képes, ha legalábbis anya, de inkább nagymama már. Amikor anyukámat megkérdeztem, hogy, hogyan is kell ezt csinálni, a recept megismerésekor egy kis csalódottságot éreztem. Azt vártam, hogy valami ősi családi tudományt ad át, amely anyáról lányára szállt már generációk óta, de azon egyszerű okból kifolyólag, hogy a baracklekvárhoz mindössze két hozzávalóra van szükség, sajnos csalódnom kellett. Íme a két hozzávaló: cukor és gyümölcs. A cukor a lekvár főzés alapját ez képezi, a cukor nélküli lekvár, nem lekvár, vagy legalábbis nem jó lekvár. Olvastam az interneten különféle édesítőszerekkel és cukorpótlékokkal készült lekvár recepteket, de engem nem győztek meg. Bár az ára kicsit borsos, de az egyik alternatíva a nyírfa cukor lehet, ami édesít is és még cukorbetegek is fogyaszthatják, érdemes ezzel is kipróbálni. Miután anyukám átadta a sárgabarack lekvár főzéssel kapcsolatos minden tudományát, neki láttam elkészíteni. Azért az elkészítés egyszerűsége ne tévesszen meg senkit, mert az előkészület és a befőzés precizitást, jó koordinációs készséget és türelmet igényel. A lekvár főzés igazi idegnyugtató munka, az ember órákon keresztül csak az üvegekre és a kevergetésre koncentrál.

Mire van szükségünk?

• Egy csomag befőttes gumira
• Egy csomag befőző fóliára vagy celofánra, lehetőleg méretre vágott legyen
• Befőttesüvegekre
• Cukorra, egy kg-hoz 30-40 dkg szükséges. Nem javasolom a befőző cukrot, bár egyszerűbb vele dolgozni és lecsökkenti a főzési időtartamot, de tartósítószert és más adalékokat is tartalmaz, amelyek fölöslegesek, hiszen a sima cukor is elegendő a finom és jó állagú lekvár előállításához
• Egy nagyobb fa vágódeszkára, esetleg gyúródeszkára

Előkészület:

Egy nagy dobozból vagy kosárból készítsünk szárazdunsztot. A dunsztolás lényege az, hogy szárazon kigőzöli a lekvárból az esetleges baktériumokat, így fertőtleníti és tartósítja a lekvárt. A doboz vagy kosár alját kipárnázzuk pléddel, takaróval vagy párnával és erre teszünk egy vastag takarót, ebbe fogjuk bebugyolálni majd a lekváros üvegeket. Ha már valamennyi üveg benne van, akkor az egészet letakarjuk majd még egy takaróval. 

Oda kell készíteni befőttesüvegeket is, én 5 kg barackhoz 20 közepes méretű (300-400 gramm) üveget készítettem oda, ebből 16 telt meg. Érdemes többet odakészíteni, mert megakasztja a lekvárkészítést, ha esetleg nem lenne elég.

Elkészítés:

A barackokat alaposan megmostam, folyóvízben és állóvízben is. Ezután a kimagoztam, ez nagyon egyszerű volt, kézzel könnyedén félbe tudtam törni őket, a magjukat pedig kiszedni. A hibás szemeket szigorúan ki kell válogatni, a sérüléseket, hibákat pedig kivágni a barackból, nem érdemes ezen spórolni, mert egyetlen rossz barack az egész lekvárt tönkreteheti. Fölösleges kisebb darabokra összevágni, én a félbevágott szemeket beraktam egy lábasba és feltettem főni. Körülbelül két óra múlva érte el a nagymamám lekvárjához hasonló halmazállapotot, addig folyamatosan kevergettem, hogy le ne ragadjon az edény aljára. Amíg főtt a barack, addig forró mosogatószeres vízben kimostam a befőttesüvegeket. Fontos, hogy nem szabad eltörölgetni, nehogy közben bármi szennyeződés kerüljön újra az üvegre. A kifőzés és a mikróban való csírátlanítás helyett anyukám módszerét követve, beraktam az üvegeket a sütőbe, ahol 100 fokon cseppmentesre szárítottam és egyúttal fertőtlenítettem is őket. Miközben az üvegek a sütőben száradnak, kézi mixerrel kicsit átturmixolom a szétfőtt barackot, de nem nagyon, mert szeretem, ha a lekvár enyhén darabos. Ezután belekeverem a cukrot, egy kiló gyümölcshöz körülbelül 25-35 dkg szükséges. A receptek általában többet írnak, igazából ez ízlés dolga, nekem ennyi cukor bőven elég volt hozzá. Sok recept már az elején hozzáadja a cukrot, de szerintem elég csak a főzés közepe felé, mert a cukorral együtt könnyebben leragad, így még több kevergetést igényel. A cukorral egészen addig forralom és kevergetem, amíg a kristályok teljesen el nem olvadnak. Amikor már látni, hogy pár perc és készen van, akkor egy lábasban tegyünk fel három ujjnyi vizet melegedni, alacsony fokon éppen csak annyira, hogy forró legyen a víz. Ebbe beleállítom a sütőből kivett forró üvegeket és szépen lassan elkezdem beléjük merni a lekvárt. Egyszerre csak annyi üveget vegyünk ki a  sütőből, amennyi belefér a lábosba, mert fontos, hogy az üvegek melegek maradjanak – ezt szolgálja az is, hogy beleállítottam forró vízbe – így nem durrannak szét a forró lekvártól. Az üvegeket egyenletesen töltöm fel, hogy nagyjából egyszerre teljenek meg. Ilyenkor gyorsan kell dolgozni, nehogy a lekvár elkezdjen az üvegekben hűlni. A megtelt üvegeket kiemelem a lábasból és ráteszem egy fa vágódeszkára. Ügyelni kell, hogy a környék száraz legyen, ugyanis ha alacsonyabb hőmérsékletű folyadék éri az üvegeket megpattanhatnak. Rájuk teszem a befőzési fólialapot és egy befőttes gumival rájuk szorítom. Ezután mindegyik fólia tetejére teszek egy késhegynyi szalicilt vagy nátrium benzoát-ot, így nem érintkezik közvetlenül a lekvárral, mégis megóvja a romlandóságtól. Ezután rácsavarom a befőttesüvegek tetejét és gyorsan berakom őket az előkészített szárazdunsztba, ahol jól betakargatom. Amikor a következő adag üvegeket rakjuk majd bele, igyekezzünk minél rövidebb időre kitakarni a már berakott üvegeket. A lekvárokat szorosan egymás mellé kell pakolni, hogy melegítsék egymást így fokozva a dunsztolás hatását. 2-3 napig hagyjuk így betakarva hűlni őket, majd ezután kipakolhatjuk és gyönyörködhetünk a sok szép sárga üvegben. Egy-két üveget külön raktam a dunsztból kóstolónak, ami másnap reggel édesapám házi kenyerével pillanatok alatt el is fogyott.

Ízesítési, fűszerezési lehetőségek

Az első lekvár főzés sikerén felbuzdulva minden évben készítek baracklekvárt és az elmúlt évek alatt a nagymamám lekvárját egyre inkább a magunk ízlésére formáltam. Egyre kevesebb cukrot használok - bár ezzel vigyázni kell, nehogy túl híg legyen a lekvár - és minden évben készítek levendulás és vaníliás baracklekvárt, néha pedig mangót is keverek hozzá, ha sikerül jó áron szép, érett mangót találni. Az ízesítés rendkívül egyszerű, a szárított levendula virágját hozzákeverjük a rotyogó lekvárhoz, a vaníliás változathoz pedig kikaparunk egy rúd vaníliát és a magokat a héjával együtt belefőzzük a lekvárba. A héját a végén kivesszük.