Filmajánló: Tortilla leves

Kedves, vicces, fordulatos és hihetetlenül jókat főznek benne. Ráadásul még megható is. Sokat gondolkozni viszont nem kell rajta, amit ennél a filmnél szintén az előnyök közé sorolnék.

Martin immár három felnőtt lánygyermek özvegy édesapja, aki mesterszakácsként biztosította családjának a megélhetését. A nyugdíj és a lányok kirepülése otthonról azonban túl sok neki, szüksége van arra, hogy főzhessen és legyen, aki örömmel várja a vacsorát, mert az esti közös étkezés a Naranjo családban nemcsak ellenállhatatlanul finom, de szent dolog is. A lányok szeretnének kicsit messzebbre kerülni a pater familias befolyása alól, mégis imádáják és felnéznek rá. A sors fintora, hogy a mesterszakács Martin elveszítette az ízlelés és szaglás képességét, így számára az ízek halottak, ahogy a szerelem is a csaknem tizenöt éve elvesztett feleségével együtt. Persze azért nem túl drámai a film és az első perctől érezhető, hogy csakis jó vége lehet, az ember egy egészen picikét azért mégis izgul, hogy mi lesz belőle...

Az élet ízei

Kezdjük ott, hogy a rendező Lasse Hallström, ugyanaz, aki többek között a Csokoládé című filmet is jegyzi, ami nekem a legjobb ajánlás, mert az egyik kedvenc filmem. Másrészt ez is főzésről, evésről, ízek felfedezéséről szól, amiben sokat bicikliznek, piknikeznek, ráadásul egy festői szépségű  dél franciaországi kisvárosban játszódik, pár filmkocka erejéig pedig Párizsban. A producerek pedig Oprah Winfrey és Steven Spielberg - én nem is értem, hogyan kerülhette el ez a film eddig a  figyelmünket. 

Egy indiából menekült vendéglátásból élő család véletlenszerűn egy gyönyörű dél franciaországi kisvárosban köt ki, ahol beleszeretnek egy üresen álló házba, amelyben korábban étterem üzemelt, ám a tulajdonosok feladták, mert éppen szemközt van Madam Mallory (Helen Mirren) Michelin csillagos étterme, amellyel nem lehet versenyezni. Ám ez cseppet sem riasztja vissza a Kaddam családot, akik bátran megnyitják indiai kifőzdéjüket és a kezdeti nehézségek ellenére egyre népszerűbbé válnak a környéken. Hassan (Manish Dayal), a fiatal indiai fiú, a kedves Marguerite (Charlotte Le Bon) segítségével pedig egyre inkább elmélyül a francia konyhában, ami olyannyira sikerül neki, hogy egészen Párizsig a molekuláris gaszronómia fellegváráig vezet az útja...

Szerelem, gasztro intrika, ízek, kultúrák és szebbnél szebb képek, éppen olyan volt a film, amit vártunk tőle. Sem több, sem kevesebb. Azért számítsunk arra, hogy megéhezünk a jobbnál jobb finomságok láttán, és ha currys csirkét nem is tudunk hirtelenjében elővarázsolni, némi olívabogyó, szárított paradicsom, bor, és sajt nem árt ha közelünkben van...