Bodzaszörp

A bodza, ahogy annyi minden ezen a blogon, sok szálon visz vissza a gyermekkoromba. Az egyik kedvenc gyermekkori mesém a Bodza anyóka volt, nem véletlen, hogy Andersen-t megihlették ennek a gyönyörű virágnak az "üde fehér felhői", az illatáról nem is beszélve. Ilyenkor szeretek a legjobban a természetben lenni, ha jön egy enyhe kis szellő máris finom, édes bodzavirágillatba burkolja a sétálót... A nagymamám mindig készített bodzaszörpöt, az udvarában állt egy hatalmas bodzabokor és arról szedegette le a kinyílott, fehér tányérokat. Milyen jó volt játék közben az udvarról berohanni egy nagy pohár hideg bodzaszörpre! 

Hozzávalók 3-4 literes üveg bodzaszörphöz:

15 darab nagy, tenyérnyi, kinyílott bodzavirág
3 citrom
Egy 5 literes befőttes üveg
3-3,5 kiló cukor

Elkészítés:

A bodzavirágokat alaposan lemossuk, a citromokat, ha nem sikerül kezeletlent vennünk, szódabikarbónás langyos vízbe áztatjuk negyed órára, majd lemossuk és karikákra vágjuk. Az egészet beletesszük a befőttes üvegbe, kicsit lenyomkodjuk benne és felengedjük vízzel. Rácsavarjuk a  tetejét és két napig így hagyjuk. Ezután átszűrjük egy nagy edénybe, felforraljuk és hozzáadjuk szép lassan adagolva a cukrot. Lehetőleg nádcukrot használjunk, mert attól még szebb színe lesz a szörpnek, de a nagymamám módszere is jó, ő a sima fehér cukor egy részét megpörkölte. Ha készen van, kimosott, sütőben előmelegített üvegekbe merjük a  még forrásban lévő szörpöt, az üvegek tetején egy fóliára nátrium benzoátot teszünk és így csavarjuk rá a kupakokat (ezzel a  módszerrel tartósítjuk, mégsem érintkezik közvetlenül a szörppel a tartósítószer) Meleg helyen 3-4 napig dunsztoljuk, így 1-2 évig is eláll akár, már, ha marad addig belőle. Szeretnék annyit megjegyezni, hogy nagyon sok bodzaszörp recept létezik, én is sokat elolvastam, és sok 50-80 dkg cukrot ír csupán. Az igazi, hígitani való szörphöz majdnem annyi cukor (vagy méz) szükséges, ahány liter folyadékunk van. Így lesz sűrű, szirup szerű a szörp. Kevesebb cukorral is meg lehet csinálni, de akkor nem kell hígitani, hanem olyan lesz, mint egy ízesített, lehűtött tea, ami szintén nagyon finom, a nagymamám például ilyet készített. De nem kell olyan nagyon félni a cukortól (napjaink mumusa), ha nem víz helyett isszuk, akkor az az évi néhány pohár bodzaszörp nem fog megártani. Ha fel szeretnénk dobni a szörpöt, belefőzhetünk, vagy a végén, a  dunsztolás előtt beletehetünk néhány mentalevelet, remekül kiegészíti a bodza ízét.

Birskörte kompót

Nem tudtam ellenállni ezeknek a szép sárga birskörték látványának, annyira csábító volt, hogy vettem belőle egy kiskosárnyit. Otthon aztán kiraktam a gyümölcsöstálba és napokig csak nézegettem, gyönyörködtem a színében, formájában, illatában, annyira tökéletesen szép, hogy szinte kár megenni, de szerencsére muszáj, mert nem áll el az örökkévalóságig. Crumble és kompót alapanyagként szeretem a legjobban egy kevés fahéjjal, kardamommal megbolondítva.

Hozzávalók:

• Egy kiló birs körte
• Cukor vagy méz tetszés szerinti mennyiségben, 300 gramm szerintem kell bele
• Egy citrom
• Egy rúd fahéj
• 5 szem kardamom
• Két szem csillagánizs
• Egy rúd vanília

Elkészítés:

A birskörtéket négybe vágom, kiszedem a magházát és felkockázom. Amit feldaraboltam citromos vízbe áztatom, amíg a többivel nem végzek, így nem barnul meg. Egy lábasba teszem és felengedem annyi vízzel, hogy éppen ellepje, hozzádaom egy citrom lereszelt héját és egy kevés citromlevet is, egy rúd vaníliát és a kikapart magjait, két szem csillagánizst és 5 szem kardamomot, egy egész fahéjat és felforralom. Amikor felforrt hozzáadom a  cukrot vagy a mézet és még hagyom 1-2 percig gyöngyözni. Megvárom, amíg langyos lesz, de hidegen is nagyon finom. 

Vaníliás-gyömbéres alma-körte kompót

Nem csak finom, hanem szemet gyönyörködtető látvány is egy üveg alma-körte kompót, amely nagyon jól illik egy szelet csokitorta vagy muffin mellé, de önmagában is megállja a helyét. Nagyon egészséges, hiszen mézzel készül, lábadozó betegeknek, nátha, köhögés, meghűlés esetén egy kis tál langyos kompót kiváló immunerősítő. Ha dunsztoljuk, akkor hónapokig eláll és télen is elővehetjük, így  a zordabb napokon, amikor kimozdulni sincs kedvünk egy pléd alá bekucorodva elkanalazgassuk a napsütéses őszi napok emlékén elmélázva...

Hozzávalók:

• 4 alma
• 4 körte
• egy rúd vanília
• méz
• egy citrom leve és reszelt héja
• 1-2 cm gyömbér

Elkészítés:

A körtét és az almát felkockázzuk, egy lábasba tesszük és annyi vizet öntünk rá, hogy két ujjnyira ellepje. Ízlés szerint annyi mézet teszünk hozzá, hogy jó édes, kissé szirupos legyen, hozzáadjuk a reszelt citromhéjat, a reszelt gyömbért és a vanília rudat és a kikapart magjait, majd puhára főzzük a gyümölcsöket benne. Ha nem dunsztoljuk hűtőben tárolva egy hétig eláll. 

Levendulás őszibarack befőtt

A befőtt egy nagyszerű dolog, szeretem húsok mellé köretként vagy süteményekhez, panna cottához felszolgálni, vagy csak egyszerűen magában, esetleg egy gombóc fagyival kiegészítve. A felhasználása sokoldalú, az elkészítése pedig végtelenül egyszerű és egy kis fűszerezéssel, fantáziával igazi különlegességeket lehet alkotni. Barackból levendulás és vaníliás befőttet szoktam készíteni, idén kipróbáltam rozmaringgal is és nagyon finom lett. Ha nagy befőttes üvegekbe rakjuk, akkor a szemeket egészben is elrakhatjuk, nem szükséges kimagozni. A szüleim egyik évben ezt kapták karácsonyra, hatalmas 5 literes befőttesüvegekbe egészben raktam el őszibarackot, nagyon szépen mutattak benne. Kevés dolog tölt el olyan elégedettséggel, mint amikor látom a polcon sorakozni a befőttesüvegeket és arra gondolok, hogy mi minden finomsághoz lesz ez majd jó...

Hozzávalók:

• Barack, kicsit keményebb, éretlenebb szemeket válasszunk
• Cukor
• Citrom
• Szárított vagy  friss levendula, esetleg rozmaring és vanília

Elkészítés:

A barackokat forró vízbe dobjuk, ezután hideg vízbe lemosva könnyedén lehúzzuk a héjukat. Azonnal citromos vízbe rakjuk, hogy amíg a többivel dolgozunk ne barnuljanak meg és megőrizzék szép színüket. Óvatosan ketté szedem és kiveszem a magját, amit nem sikerül szétszedni azt darabolom. Felforralok egy nagy lábosban vizet, cukorral és a választott fűszernövénnyel, úgy, hogy egy szirupot kapjak. A rozmaringnak a leveleit, a levendulának a virágját és a leveleit szoktam belefőzni. A vanília rudat kikaparom és a magjait beleszórom és a rudat is belerakom, amíg fő a szirup. Ha felforrt pár percre belerakom a barackot, mindig csak annyit, amit rögtön ki is veszek, hogy ne menjen szét a forrásban lévő szirupban és ezután 100 fokos sütőben előmelegített forró üvegekbe merem, majd dunsztolom. Az üvegekbe is szoktam tenni 1-1 szál levendulát vagy rozmaringot mellé, a vanília rudat is beletehetjük. 

Barackpüré télire

Egy anyuka ismerősöm mesélte, hogy a kicsi gyerekének tavaly úgy tett el télire őszibarackot, hogy egészen egyszerűen leturmixolta, rottyantott rajta egyet és dunsztolta. Milyen egyszerű és mégis zseniális ötlet! Mennyivel jobb módszer ez a fagyasztásnál, nem foglalja a helyet a mélyhűtőben és még kiolvasztani sem kell. Jó lesz elővenni a hideg téli hónapokban és levest készíteni belőle, vagy joghurtba-túróba belekeverve egészséges és finom uzsonnát adni a gyerekeknek. Rögtön kipróbáltam és tényleg szinte semmi erőfeszítést nem igényel ez a művelet, anyaként pedig külön öröm, hogy télen is adhatok adalékmentes, valódi gyümölcsöt a kislányomnak.

Hozzávalók:

• Érett, lédús őszibarack
• Üvegek
• Nátrium-benzoát
• Citrom

Elkészítés:

Az őszibarackokat forró vízbe dobjuk, majd hideg vízzel leöblítjük és lehúzzuk a héját. Ezután kiszedjük a magját, összeturmixoljuk és felforraljuk. Egy kevés citromlevet adunk hozzá, ettől szép marad a színe és 100 fokos sütőben előmelegített üvegekbe merjük, celofánt teszünk a tetejére, majd erre kerül a nátrium-benzoát végül a tető és  dunsztba tesszük. Ha nem kisbabának készítjük, megbolondíthatjuk levendulával, rozmaringgal, vaníliával vagy reszelt citrom és lime héjával.

A nagymamám sárgabarack lekvárja

Tikkasztó nyári meleg, az egész udvar porzik a hőségtől, a járdaközöket kitöltő fekete kátrány olyan lágy, hogy benne marad az ujjnyomunk. Az Alföld porhanyós talaján ilyenkor gazdagon teremnek a kajszibarack fák, vékony ágaik csak úgy roskadoznak a sok sárga gyümölcstől. Mélykúton, a nagymamám kertjében is volt néhány a szőlőtőkék között. Mi gyerekek, ülünk a nyári konyha lépcsőjén, és mint az éhes fecskefiókák sóvárogva nézzük, ahogy a mama az üst fölött kevergeti a sárgabarack lekvárt. A forró kajszibarack tömény, édes illata az egész udvart betölti, és miközben a nagymamám a kétméteres fakanállal fáradhatatlanul keverte a kondérban a lekvárt, egész délutánon keresztül mesélt, mi pedig hallgattuk… és lestük, hogy mikor lehet már végre megkóstolni azt a lekvárt. Amikor készen lett egy tálkába félre tett nekünk egy adagot hűlni, a többit pedig belemeregette az egész évben gondosan összegyűjtögetett befőttes üvegekbe. Napokig mást sem ettünk csak baracklekvárt: kenyéren, gombócban, barátfülében.

Hát ilyen emlékeim vannak a sárgabarack lekvárról. Nyár, nagymama, unokatestvérek, falusi nyaralás. A kedvenc lekvárom az eper lekvár mellett – amelynek a mestere egyébként a másik nagymamám – a sárgabarack lekvár. Az előzményeket olvasva talán érthető, hogy a bolti baracklekvárnak hívott valamit ehetetlennek tartom, csakis a házi verziót fogyasztom szívesen. A piacon kapható házi lekvárokhoz pedig azért nincsen bizalmam, mert félő, hogy nátrium benzoáttal vagy szalicillel keverve tartósították, így még ha finom is, nem kevésbé egészségtelen, mint a boltban kapható lekvárok. A mélykúti nagymamám évek óta nem él, így régóta nem ettem már kondérban főzött baracklekvárt. A kertjében a kajszi fák nyaranta azonban még mindig roskadoznak a baracktól, így pár éve eszembe jutott, hogy mi lenne, ha megpróbálnám én elkészíteni az annyira vágyott baracklekvárt.

A lekvárfőzés valahogy mindig olyan misztikus és bonyolult dolognak tűnt, amire az ember csak akkor képes, ha legalábbis anya, de inkább nagymama már. Amikor anyukámat megkérdeztem, hogy, hogyan is kell ezt csinálni, a recept megismerésekor egy kis csalódottságot éreztem. Azt vártam, hogy valami ősi családi tudományt ad át, amely anyáról lányára szállt már generációk óta, de azon egyszerű okból kifolyólag, hogy a baracklekvárhoz mindössze két hozzávalóra van szükség, sajnos csalódnom kellett. Íme a két hozzávaló: cukor és gyümölcs. A cukor a lekvár főzés alapját ez képezi, a cukor nélküli lekvár, nem lekvár, vagy legalábbis nem jó lekvár. Olvastam az interneten különféle édesítőszerekkel és cukorpótlékokkal készült lekvár recepteket, de engem nem győztek meg. Bár az ára kicsit borsos, de az egyik alternatíva a nyírfa cukor lehet, ami édesít is és még cukorbetegek is fogyaszthatják, érdemes ezzel is kipróbálni. Miután anyukám átadta a sárgabarack lekvár főzéssel kapcsolatos minden tudományát, neki láttam elkészíteni. Azért az elkészítés egyszerűsége ne tévesszen meg senkit, mert az előkészület és a befőzés precizitást, jó koordinációs készséget és türelmet igényel. A lekvár főzés igazi idegnyugtató munka, az ember órákon keresztül csak az üvegekre és a kevergetésre koncentrál.

Mire van szükségünk?

• Egy csomag befőttes gumira
• Egy csomag befőző fóliára vagy celofánra, lehetőleg méretre vágott legyen
• Befőttesüvegekre
• Cukorra, egy kg-hoz 30-40 dkg szükséges. Nem javasolom a befőző cukrot, bár egyszerűbb vele dolgozni és lecsökkenti a főzési időtartamot, de tartósítószert és más adalékokat is tartalmaz, amelyek fölöslegesek, hiszen a sima cukor is elegendő a finom és jó állagú lekvár előállításához
• Egy nagyobb fa vágódeszkára, esetleg gyúródeszkára

Előkészület:

Egy nagy dobozból vagy kosárból készítsünk szárazdunsztot. A dunsztolás lényege az, hogy szárazon kigőzöli a lekvárból az esetleges baktériumokat, így fertőtleníti és tartósítja a lekvárt. A doboz vagy kosár alját kipárnázzuk pléddel, takaróval vagy párnával és erre teszünk egy vastag takarót, ebbe fogjuk bebugyolálni majd a lekváros üvegeket. Ha már valamennyi üveg benne van, akkor az egészet letakarjuk majd még egy takaróval. 

Oda kell készíteni befőttesüvegeket is, én 5 kg barackhoz 20 közepes méretű (300-400 gramm) üveget készítettem oda, ebből 16 telt meg. Érdemes többet odakészíteni, mert megakasztja a lekvárkészítést, ha esetleg nem lenne elég.

Elkészítés:

A barackokat alaposan megmostam, folyóvízben és állóvízben is. Ezután a kimagoztam, ez nagyon egyszerű volt, kézzel könnyedén félbe tudtam törni őket, a magjukat pedig kiszedni. A hibás szemeket szigorúan ki kell válogatni, a sérüléseket, hibákat pedig kivágni a barackból, nem érdemes ezen spórolni, mert egyetlen rossz barack az egész lekvárt tönkreteheti. Fölösleges kisebb darabokra összevágni, én a félbevágott szemeket beraktam egy lábasba és feltettem főni. Körülbelül két óra múlva érte el a nagymamám lekvárjához hasonló halmazállapotot, addig folyamatosan kevergettem, hogy le ne ragadjon az edény aljára. Amíg főtt a barack, addig forró mosogatószeres vízben kimostam a befőttesüvegeket. Fontos, hogy nem szabad eltörölgetni, nehogy közben bármi szennyeződés kerüljön újra az üvegre. A kifőzés és a mikróban való csírátlanítás helyett anyukám módszerét követve, beraktam az üvegeket a sütőbe, ahol 100 fokon cseppmentesre szárítottam és egyúttal fertőtlenítettem is őket. Miközben az üvegek a sütőben száradnak, kézi mixerrel kicsit átturmixolom a szétfőtt barackot, de nem nagyon, mert szeretem, ha a lekvár enyhén darabos. Ezután belekeverem a cukrot, egy kiló gyümölcshöz körülbelül 25-35 dkg szükséges. A receptek általában többet írnak, igazából ez ízlés dolga, nekem ennyi cukor bőven elég volt hozzá. Sok recept már az elején hozzáadja a cukrot, de szerintem elég csak a főzés közepe felé, mert a cukorral együtt könnyebben leragad, így még több kevergetést igényel. A cukorral egészen addig forralom és kevergetem, amíg a kristályok teljesen el nem olvadnak. Amikor már látni, hogy pár perc és készen van, akkor egy lábasban tegyünk fel három ujjnyi vizet melegedni, alacsony fokon éppen csak annyira, hogy forró legyen a víz. Ebbe beleállítom a sütőből kivett forró üvegeket és szépen lassan elkezdem beléjük merni a lekvárt. Egyszerre csak annyi üveget vegyünk ki a  sütőből, amennyi belefér a lábosba, mert fontos, hogy az üvegek melegek maradjanak – ezt szolgálja az is, hogy beleállítottam forró vízbe – így nem durrannak szét a forró lekvártól. Az üvegeket egyenletesen töltöm fel, hogy nagyjából egyszerre teljenek meg. Ilyenkor gyorsan kell dolgozni, nehogy a lekvár elkezdjen az üvegekben hűlni. A megtelt üvegeket kiemelem a lábasból és ráteszem egy fa vágódeszkára. Ügyelni kell, hogy a környék száraz legyen, ugyanis ha alacsonyabb hőmérsékletű folyadék éri az üvegeket megpattanhatnak. Rájuk teszem a befőzési fólialapot és egy befőttes gumival rájuk szorítom. Ezután mindegyik fólia tetejére teszek egy késhegynyi szalicilt vagy nátrium benzoát-ot, így nem érintkezik közvetlenül a lekvárral, mégis megóvja a romlandóságtól. Ezután rácsavarom a befőttesüvegek tetejét és gyorsan berakom őket az előkészített szárazdunsztba, ahol jól betakargatom. Amikor a következő adag üvegeket rakjuk majd bele, igyekezzünk minél rövidebb időre kitakarni a már berakott üvegeket. A lekvárokat szorosan egymás mellé kell pakolni, hogy melegítsék egymást így fokozva a dunsztolás hatását. 2-3 napig hagyjuk így betakarva hűlni őket, majd ezután kipakolhatjuk és gyönyörködhetünk a sok szép sárga üvegben. Egy-két üveget külön raktam a dunsztból kóstolónak, ami másnap reggel édesapám házi kenyerével pillanatok alatt el is fogyott.

Ízesítési, fűszerezési lehetőségek

Az első lekvár főzés sikerén felbuzdulva minden évben készítek baracklekvárt és az elmúlt évek alatt a nagymamám lekvárját egyre inkább a magunk ízlésére formáltam. Egyre kevesebb cukrot használok - bár ezzel vigyázni kell, nehogy túl híg legyen a lekvár - és minden évben készítek levendulás és vaníliás baracklekvárt, néha pedig mangót is keverek hozzá, ha sikerül jó áron szép, érett mangót találni. Az ízesítés rendkívül egyszerű, a szárított levendula virágját hozzákeverjük a rotyogó lekvárhoz, a vaníliás változathoz pedig kikaparunk egy rúd vaníliát és a magokat a héjával együtt belefőzzük a lekvárba. A héját a végén kivesszük. 

Eper-rebarbara lekvár vaníliával és friss fűszernövényekkel

Az eperlekvár nálunk igazi különlegességnek számított, ugyanis otthon mindig kevesebb volt belőle, mint amennyit meg bírtunk volna enni. Bár minden évben kaptunk jó pár üveggel a nagymamámtól, de sajnos olyan hamar elfogyott, hogy mire eljött a következő évi eperszezon már csak távoli emlék volt csupán. Talán ennek a gyerekkori eperlekvár nélkülözésnek köszönhető, hogy amikor eperszezon van kiló számra hordom haza és főzöm be, és nagy elégedettséggel tölt el a polcokon sorakozó sok üveg látványa, mert tudom, hogy nem csak bőven ki fog tartani jövő tavaszig, hanem még marad is belőle. A lekvárfőzés lélekmelengető dolog a hűvös, borongós nyári napokon, amikor csak a naptár szerint van nyár, de mi legszívesebben befűtenénk vagy az egész napot egy pléd alatt kucorogva töltenénk. Ahelyett, hogy a rossz idő miatt sopánkodunk, tekintsük ajándéknak, hiszen így legalább nem kell negyven fokban a konyhában megfőni a lekvárral együtt. Kössük fel a kötényünket, rakjunk be valami kellemes zenét, és a lekvárt kavargatva, dudorászva hamar el is fogunk feledkezni arról, hogy mi mindent csinálhatnánk, ha jó idő lenne.

Hozzávalók:

• Hat kiló eper
• Egy kiló rebarbara
• Egy kiló cukor
• Két nagy citrom
• Nátrium benzoát
• Friss fűszernövények: rozmaring és bazsalikom
• Egy rúd vanília
• Egy kis darab gyömbér

• Befőttes üvegek, 5-6 nagyobb vagy 10-12 kisebb (nekem 10 különböző méretű üveg lett)
• Befőttes gumi
• Méretre vágott fólia vagy celofán
• A száraz dunszthoz plédekre és egy dobozra, amibe belefér az összes üveg

A jó hangulathoz:

http://www.youtube.com/watch?v=4SRj-av79Ts

http://www.youtube.com/watch?v=dYQYKU6HXuI

http://www.youtube.com/watch?v=Dyo4tNwNIvQ

http://www.youtube.com/watch?v=u82QrUL5dxE

1.A lekvárfőzést azzal kezdem, hogy előkészítem az üvegeket, meleg-mosogatószeres vízben elmosogatom őket és a forró lekvárosüvegek számára  előkészítem a száraz dunsztot, egy kosarat vagy dobozt kibélelek plédekkel, takarókkal.

2.Az epret egy nagy tálban óvatosan megmosom, kicsumázom, majd feldarabolom és egy nagy lábosban felrakom főni. Amikor már kevés levet engedett, akkor elkezdem hozzáadagolni a cukrot,  a mennyiség nem határozható meg pontosan, annyit rakok bele, amennyit ízre elégnek találok, ez függ attól, hogy a gyümölcs mennyire édes és, hogy milyen fűszereket használok az ízesítéshez. Hét kiló gyümölcshöz általában egy kiló cukorra van szükségem. A jó lekvár folyik, nem áll meg az üvegben a dzsemfixtől, hanem a főzéstől, magától a gyümölcstől és bizony nincs mit tenni, a cukortól lesz sűrű. A dzsem alapvetően finom dolog, de a lekvár, ami dzsem szerű lesz, nem az. Nem használok citromsavat, helyette kifacsarom egy vagy két citrom levét és azt teszem bele. A rebarbara savanykás íze jól megy az eperhez és nagyon szép élénk piros színt ad a lekvárnak. Amikor a lekvár készen van, belemerem az üvegekbe, egy fóliával lezárom őket, majd erre teszek egy kevés nátrium benzoát-ot és ezután tekerem rá a tetejét és teszem a szárazdunsztba, így nem érintkezik közvetlenül a lekvárral mégis jól tartósítja. Az eper lekvár készítésekor minden évben megijedek, hogy nem fog besűrűsödni, elrohanok a boltba és veszek dzsemfixet, de még sosem volt rá szükségem mert eddig minden alkalommal végül tökéletes állagú lekvárt kaptam. Amikor elkezd hűlni akkor látszik igazán, hogy milyen állagú lesz, nem kell megijedni, mert ami a forrón folyós, az hidegen pont jó lesz. Mikor már teljesen készen van egy botmixerrel kicsit beleturmixolhatunk ez is sűríti, de ne vigyük túlzásba, hogy megmaradjanak az eperdarabok benne. Az ízek is hidegen jönnek ki a legjobban, ezért miután megfőzöm, kiveszek egy kis adag kóstolót és este és reggel is megkóstolom, ízlelgetem, majd másnap újra rottyantok rajta egyet és ha szükséges teszek még bele cukrot és fűszereket. Melegen édesebbnek tűnik, mint hidegen kóstolva, ezért gyakran kell még kicsit cukrozni. A cukormentes lekvárokat nem szeretem, szerintem a lekvárnak édesnek kell lennie, de általában mézzel vagy nyírfa cukorral édesítem, hogy egészséges legyen. 

3. A rebarbarából és eperből álló alaplekvárt körülbelül egy órát szoktam főzni, de a főzési idő is függ a gyümölcstől, majd kisebb lábasokba szedem, különféle fűszerekkel ízesítem, és azokkal is hagyom, hogy egyet rottyanjon mielőtt átmerem az üvegekbe. A kedvencem a rozmaringos eperlekvár, két kiló gyümölcshöz egy-két ág rozmaringra van szükség. A leveleket leszedegetem és felaprítva a lekvárba keverem, de utólag, az üvegbe is rakhatjuk őket. 

A másik jól bevált recept a vaníliás eperlekvár, két kiló gyümölcshöz hozzáadom egy rúd vanília kikapart magját. A chili&vanília gyömbéres epres-almás pitéje ihlette az idei lekvárom vaníliás ízesítését. Fél citrom kifacsart levéhez lereszeltem egy centi gyömbért, egy citrom héjját, és a vaníliával együtt a lekvárhoz kevertem, nagyon finom lett a végeredmény, éppen, mint az említett pite tölteléke.

A bazsalikomos eperlekvárt már régóta szerettem volna kipróbálni, ezt egy teljesen biztos ízpárosításnak tartom, így nem vállaltam nagy kockázatot vele, az eredmény mindenben megfelelt a várakozásaimnak. Két kiló gyümölcshöz egy nagy marék apróra vágott bazsalikom levél szükséges, ezt is rakhatjuk akár utólag az üvegekbe, de még intenzívebb lesz az íze, ha egyet rottyan vele a lekvár.

4. A végén, mielőtt kimerném a lekvárt, berakom az üvegeket a sütőbe, és 100 fokon kiszárítom és csírátlanítom őket. Kisebb lábosban pár ujjnyi vizet forralok és ebbe állítom bele a sütőből kivett forró üvegeket és a lekvár is forrásban van még, amikor egy tölcsér segítségével kimerem. Ez a legbiztosabb és legtermészetesebb tartósítási módszer, így elég, ha a nátrium benzoát csak az üvegek tetejére kerül egy réteg fólia és a kupak közé és nem érintkezik közvetlenül a lekvárral.

5. A forró üvegeket azonnal beleteszem az előkészített dunsztba szorosan egymás mellé, jól betakargatom őket és ebben dunsztolom 3-4 napig őket, aminek a lényege a melegen tartás, hogy elpusztuljanak a baktériumok, amelyektől megromolna a lekvár. Ha van hely az ágynemű tartóban, a végén betehetjük abba is a dobozt. Fontos, hogy mindent előkészítsünk előre, mert gyorsan kell dolgozni, hogy a lekvár ne hűljön ki és minél forróbb állapotban kerüljön a dunsztba.

A lekvárfőzés nagy pillanata a kóstoló, nálunk ez általában másnap reggel jön el, amikor már teljesen kihűlt és jól összeálltak benne az ízek. Én vajas kenyérrel szeretem a legjobban, friss, belül még meleg kenyérrel, alá egy réteg tejszínes házi vajjal...