Mautner Zsófitól. Szuper recept, az ilyen ételekre szokták mondani, hogy "megfőzi magát".
Vendégvárósnak is jó. Egytálétel, a csülköt mindenki szereti, a cékla különlegessé teszi, aki nem annyira rajong érte az is meg fogja enni a csülök miatt. A jóféle fehérkenyér elengedhetetlen hozzá. Kicsit süssünk rá a sütőben tálalás előtt, hogy roppanjon a héja és meleg legyen a közepe, így az is fog belőle venni, aki számolja a szénhidrátokat. A maradék meg mehet a fagyasztóba. Azon kevés ételek egyike aminek kifejezetten jót tesz, ha egy hónap múlva elővesszük kevés alaplével újramelegítjük csak még ízesebb levest kanalazhatunk majd. A mi vendégség után megmaradt levesünk jön velünk síelni, már gyűjtöm a téli kiadós leveseket, egytálételeket, ez lesz az egyik.
Vendégség. Vannak szabályok, iratlanok de én mind vendégként mind vendéglátóként akkor érzem magam jól, ha betartják őket. Előre megteríteni, elkészülni, gyertyát gyújtani. Mindent odakészíteni, hogy csak be kelljen alatta kapcsolni a sütőt vagy a gázt. Virágnak vázát készíteni, süteményestányérokat desszertes villákat a tálalóra kikészíteni, kávét bekészíteni, teavizet odarakni. Szeretem, érezni, hogy készültek, ha valahova megérkezem. És nagyon-nagyon szeretek készülődni, vendégeket várni. A kapkodást nem szeretem. Ha valaki előbb jön, nem szeretem. Ha sokat késik azt sem, de egy keveset illik, mondjuk tíz-tizenöt percet. Ha telefonálgatnak fél órával a vendégség kezdete előtt mindenféle kérdésekkel, nem szeretem - ilyenkor én is készülődöm. Azt sem szeretem, ha megérkeznek és rögtön mindent a kezembe nyomnak, miközben az ételt kavargatom, érdemes megvárni, a pillanatot amíg a háziasszony is ellazultan leül egy fotelba, minden vendég megérkezett és nem két csöngetés vagy kavarás között átadni a bort, virágot, ajándékot, amikor jobb híján csak letenni tudja valahova, de örülni neki még nem. Igyekszem magamat is tartani ezekhez a szabályokhoz, ha venégségbe megyünk.
Fontos szabály még: Nem kiborulni, ha keveset esznek. Vagy alig. Nem kiakadni, ha senki nem akar vinni a sütiből. Csak szép csendben mosolyogni és másnap szétosztani, amit lehet, a többit meg kirakni az ételgyűjtőkhöz, vagy manapság sajnos elég a kuka tetejére is, fél óra múlva már nyoma sincs. - Nekem az utóbbi szabályokra kell erőteljesen koncentrálni. Pedig nem csinálok sokat, tényleg nem csak egyszerűen mindig mindenki hoz még valamit és mire odaülünk az asztalhoz már mindenki jól lakott pogácsával vagy kiflivel. Sajnos ez jó magyar szokás, el is határoztam, hogy kiiktatom a nálunk tartott vendégségekből. Nincs pogácsa, sajtos falatok, sós ez-az. Vacsora előtt nincs semmi, legfeljebb kevés dió, aszalt gyümölcs. És desszertnek egy süti van, az amit én sütök és passzol a menühöz, teljesen fölösleges háromféle, de kétféle is. Mert megmarad és rossz érzés. Kidobni is az és megenni sem szeretném, mert a süti akkor ott, az ünnepi asztalnál jól esik, helye van és jóízűen eszem belőle, de hétköznap nem állok neki délutánonként egy szelet tortának, mert akkor nem annyi kiló lennék, amennyi vagyok. És persze mindenki így van vele gondolom, ezért van kétségbeesett tiltakozás, ha az ember csomagolna. Azt azért hozzáteszem, hogy vendégként mosolyogva elfogadom, hiszen gyakori vendéglátóként tudom, hogy ő sem fog tudni mit kezdeni vele és jó szívvel készítette, nekünk és biztosan nem esik jól neki, hogy nem elég, hogy sok maradt még vinni sem szeretnének belőle...
Hozzávalók hat személyre:
Egy (1-1,5 kg) füstölt csülök
30 dkg savanyú káposzta
két-három sóban sült cékla
3-4 babérlevél
egy csokor friss kapor felaprítva
10 szem (én többet teszek jóval) egész bors
citrom leve
négy gerezd fokhagyma
5 dl sűrű háztáji tejföl
egy evőkanál étkezési keményítő
Elkészítés:
A csülköt beleteszem egy nagy lábosba és felengedem hideg vízzel, úgy hogy bőven ellepje. Melé teszem a fokhagymagerezdeket, a borsot és a babérleveleket és hagyom rotyogni órákon át, körülbelül három óra szokott kelleni, hogy annyira megpuhuljon, hogy a hús leválik a csontról. Én ezalatt szoktam elkészíteni a
sóban sült céklát. Fél órával a főzési idő vége előtt belerakjuk a savanyú káposztát, amikor az is megpuhult a csülköt kivesszüka levesből, lecsontozzuk, kisebb darabokra vágjuk és visszatesszük és hozzáadjuk a kis kockákra vágott sóban sült céklát. A tejfölt kikeverjük a keményítővel és hozzámerünk a forró levesből majd az egészet visszaöntjük. Beletesszük a kaprot, a citrom levét és friss langyos kenyérrel tálaljuk.
