Kisült-e már...

Mostanában nem nagyon írok. Tudom. Pedig sütök, főzök, csak éppen a szabadidődmet, azt a  keveset, máskor többet nincs kedvem a gép előtt tölteni. Hiába szeretek írni, valahogy nem olyan pihentető a képernyő előtt eltöltött idő, mintha olvasnék, varrnék vagy bármi más dolgot csinálnék.  Manapság mindenhez számítógép kell. Receptek, levelek, fényképek megnézéséhez, elolvasásához. Zene hallgatásához. Minden a laptop előtt zajlik és én ezt nem szeretem. Nem szeretném a fél napot gép előtt tölteni, sőt igazából a negyedet sem. Hát ezért nem nagyon írok. Pedig szívesen megosztanék egy-egy receptet ötletet, de akkor épp lassú a net, vagy képfeltöltés közben elmegy a szolgáltatás, vagy ha ez nem, akkor meg lemerül a laptop, amit szeretek csatlakozás nélkül használni, ha már használni kell, kényelmesen a kanapén eldőlve az ölemben. És akkor ideges leszek és öt perc múlva azt gondolom, hogy az egész nem ért ennyit. Már régóta szeretnék kis fotókönyv formában recepteket ajándékozni, saját képekkel. De a programok letöltése számomra (számomra!) bonyolultak egy részük az én gépemen nem is fut. Keresem a megoldást, ami arányban áll a ráfordított idővel és költséggel és egyszer megvalósítom. Szeretném, hogy időt álló legyen, ezért nem állok neki kézzel megírni és a fotókat beragasztgatni.

Ha bejegyzésekre nem is, de jutott idő minden másra. Sütni, barátokkal közösen is, adventi vacsora a lányokkal, a kislányommal gubát, mézeskalácsot, diós kekszet készítettünk, gesztenyetortát sütöttünk. Volt közös Mikulásozás, adventi vacsoráka  családdal. Búzát ültettünk, díszeket gyártottunk, egész kis Mikulás gyár lett a nappalinkból. És ez a fontos. Mert az időből van a legkevesebb, meg kell fontolni mire szánjuk. Amikor a minap megkíséreltem átvenni a fényképeimet egy bevásárlóközpontban, akkor megnyugtattam magam, hogy bár lehet, hogy sokat pepecselek az ajándékokkal, és talán néha el is bizonytalanodom, hogy érdemes-e annyit szöszölni velük, nem lenne e jobb venni valamit és a fennmaradó időt mással tölteni, játszani a gyerekekkel... De ha vennék, legalább ugyanannyi időm elmenne, az ominózus képrendelés átvétele, csak az, hogy ki és be mentem az árkádból volt vagy negyven perc. És még át sem sikerült vennem őket. Mennyivel jobb a nappaliban, a karácsonyfa előtt a földön ülve vagdosni a papírokat, szabni az anyagokat, közben zenét hallgatni vagy csak élvezni a  csöndet (már ha a gyerekek alszanak).

Néhány kép a készülődésből...

A legelső képen a kosárkában szilva lekvárral és dióval töltött hájas tészta lapul, amit egy nagyon kedves barátnőm akasztott a kilincsünkre a minap... Hihetetlenül finom volt, a nagymamám sütött ilyet, akkor ettem utoljára.

Hugh trüffeles gesztenye tortája készül éppen.

A guba kifli karikára vágva szárad és kidekoráltam a mézes sütiket is. A briósok azóta már megsültek és a kacsamájpástétommal együtt várják a 24. reggelt.

Mézes süti készítés a legjobb kis barátnőnkkel, Lolóval.

Ha idén nem volt időd sütni, főzni, sebaj, inkább élvezd az ünnepet, hogy körülvesz a család, jó bejglit és zserbót kapni már több helyen, halászléről nem is beszélve... Egy gubát össze dobni bolti kifliből is lehet, ilyen is volt már.

Nagyon Boldog, Békés Karácsonyt kívánok Mindenkinek! 

Vilma néni, avagy a Nő anno és most

Régen még volt ilyen otthon. És tanították az iskolákban is a háztartástan csínját bínját. Hogyan érdemes mosni, főzni, bevásárolni, hogyan álljunk neki a nagytakarításnak. Hogy kell beosztani a konyhapénzt. Szappant főzni. Varrni. Ma van helyette erkölcstan. Meg kötelező foci, lányoknak is az lesz, ha jól tudom. Szabad mozgás helyett heti öt kötelező testnevelés óra, meg magzati kortól idegennyelv oktatás. De sokan nem tudnak (és nem is akarnak) felvarrni egy gombot vagy elkészíteni egy rántottát, a tarhonyáról meg azt hiszik, hogy egy növény, ahogy a rizs. A gender kutatások és a metroszexualitás korában üdítő volt a nagymamám hagyatékából előkerült könyveket lapozgatni. A nagymamám olyan típusú nő volt, aki mindent megoldott. Számomra a rúzs és a hosszú haj mellett a nőiességhez hozzá tartozik ez is, a főzés, varrás, háztartás vezetés tudománya - mert ez igenis tudomány, sokszor már-már művészet, aki csinálja biztosan egyetért abban, hogy kevés olyan állás van, ahol ennyi koordinációs, empátiás és szervező készségre van szükség. Sokszor van szó a nők kiteljesedéséről, ami alatt ma a szellemi képzést, vezető pozíciókban való elhelyezkedést, önérvényesítést értik elsősorban. A női önmegvalósítás egyre távolabb esik a hagyományos szerepektől, sokan egyenesen sértőnek, degradálónak érzik a nő ilyesfajta ábrázolását, például fakanállal a konyhában. Én büszke vagyok rá, hogy "csak" anya és feleség vagyok, az egyik példaképem, pedig a nagymamám, aki mindent és tényleg mindent megoldott. Télen disznót vágott, nyáron baromfit nevelt, kötött, horgolt, hímzett, varrt, harisnyát foltozott, kolbászt töltött, szőlőt, zöldséget és számtalan gyümölcsöt termesztett, rózsát és gyerekeket nevelt. Minden nap ebédet főzött, a maga által megtermelt, nevelt alapanyagokból. És volt ideje mesélni és játszani is, babaruhát varrni a babáimnak, sapkát és kis mamuszkát kötni nekünk. Máig sem értem, hogy hogyan. Talán a könyveit lapozgatva választ kapok néhány kérdésre.

Tejbegríz mézes sült körtével és almával

Egy klasszikus, de nem kakaóval és cukorral, hanem fahéjjal, mézzel és gyümölcsökkel. Öt perc, mégsem vajas kenyér a vacsora és biztos siker a felnőtteknél is. Legalábbis nálunk.

Hozzávalók:

• Tej
• Búzadara
• Körte
• Alma
• Fahéj
• Méz

Elkészítés:

A forró tejhez folyamatos kevergetés mellett hozzáadjuk a búzadarát és megfőzzük benne. A felkockázott gyümölcsöket egy kis serpenyőbe rakjuk és meglocsoljuk mézzel, pár perc alatt puhára pároljuk fedő alatt, majd meghintjük fahéjjal. A tejbegrízben is elkeverünk egy kevés mézet és fahéjat, majd a tálaláskor tetejére öntjük a mézes sült gyümölcskockákat. A méz helyett juharszirupot is használhatunk.

Gesztenyepüré és sült gesztenye házilag

Nagyon szeretem a gesztenyét. A szüleim háza előtt van egy szép nagyra nőtt szelídgesztenyefa, ami gyerekkoromban még egészen kicsi volt és alig pár szem termett rajta. Akkoriban mindig arról álmodoztam, hogy majd ha megnő egyszer a fa, akkor aztán annyi gesztenyét eszem, amennyi csak belém fér. Meg is nőtt, alig húsz év kellett hozzá, és sok terem rajta, de még mindig nem annyi, hogy ne kellene venni is egy gesztenyét szerető családban. Mégis más valahogy annak a gesztenyének az íze, amit a mi fánk alól, amelyet apukám ültetett, a dédivel szedegetett össze a kislányommal, és én készítettem el. 

A gesztenyepüré az egyik gyengém. A bolti viszont tele van mindenféle olyan adalékkal, amit egyrészt nem értek, hogy minek kell belerakni, másrészt pedig elrontja az ízét. Szerintem a gesztenyepüréhez nem kell más, mint gesztenye, tejszín, kevés cukor vagy méz. Adható babáknak is, csak akkor ne mézet rakjunk bele, és tejszín helyett akár anyatejjel is elkészíthető (ahogy egyébként minden más is). A tejszín mindenképpen háztáji legyen, mert nagyon sokat hozzáad az ízéhez és az állagához, viszonylag sok kell bele így nem mindegy, hogy milyet használunk.

Hogyan is készül a jó gesztenyepüré? 

A gesztenyéket négyfelé bevagdossuk, nem szükséges előtte áztatni. Majd egy magasfalú serpenyőben, fedő alatt, annyi vizet hozzáadva, amennyi éppen ellepi megpároljuk 15-20 perc alatt. Szépen ki fognak nyílni és könnyedén ki tudjuk venni a héjukból a gesztenyéket. Ha kész azonnal öblítsük le hideg vízzel és még melegen hámozzuk meg, különben a hártyás belső héja nehezen fog lejönni. Megjegyzem, hogy azzal együtt is le lehet nyugodtan turmixolni, mert semmilyen mellékíze nem lesz a pürének, és tele van vitaminnal. De aki szeretne, hámozzon. Ezután a tejszínt felforraljuk bele rakjuk ízlés szerint a cukrot és pürésítjük turmix segítségével. Ha mézzel készítjük nem is fontos a tejszínt felforralni, ugyanis az csak amiatt szükséges, hogy a cukor elolvadjon benne. Ezután tejszínhabbal vagy mogyorókrémmel tálaljuk. Én egy teáskanál nutellát teszek egy kis üvegpohárka aljára, majd erre kerül a gesztenye, a tetejére egy kevés nutella és kész is a tökéletes uzsonna. Nagyon jól illik hozzá a gyümölcs, szőlő, körte, télen pedig citrufélékkel szoktam tálalni, grapefruittal, naranccsal, mandarinnal.

Hogy készül a tökéletes sült gesztenye?

Sokáig próbálkoztam, cukros vízben áztatattam, sima vízben áztattam, sokáig sütöttem, kevés ideig sütöttem, de valahogy sosem lett olyan, mint az utcai árusoknál méregdrágán kapható sült gesztenye. Nem nyílt úgy ki, a héja ráragadt, az ujjaim, körmeim és az idegeim rámentek mire egy kis adagot megpucoltam. Míg végül rá nem találtam Gordon Ramsay gesztenyés trüffel tortájára, aminek az elkészítésekor gesztenyepürét is készítünk, az az alapja a trüffelnek. Itt próbáltam először ki, hogy a gesztenyét nem sütöttem, hanem főztem. Amitől varázslatosan megpuhult és könnyedén pucolhatóvá vált. Aztán ezt továbbfejlesztettem párolássá, mert a piacon több gesztenyeárussal, termesztővel beszéltem és ők is ezt a módszert javasolták, majd miután kinyílt, megpuhult a gesztenye még egy jó 10-12 percet sütőben sütöm 180 fokon. Annyi a különbség a gesztenyepüré készítéséhez képest, hogy nem pároljuk annyi ideig, nem szabad, hogy elveszítse a sárgás színét, amikor kinyílt és kissé megpuhult már mehet is a sütőbe. Ha megfelelő minőségű a gesztenyénk ebből garantáltan olyan lesz, mint az utcai árusoknál. Néhány gesztenyefajtánál nehezebben jön le a belső héja, ezekből készítsünk pürét, ha úgy látjuk hosszas hámozás várna ránk. Ha nem elég puha (mert ugye sütni szerettük volna eredetileg) akkor a tejszínnel együtt főzzük még kis ideig és azután pürésítsük.

Füstölt kecskesajtos-csirkés tagliatelle dióval és körtével

A férjem szerint ez a legjobb tészta, amit valaha csináltam. Talán. Én nem tudok sosem olyat teljes őszinteséggel kijelenteni, hogy ez vagy az a legjobb, mert mindig azért rajongok, ami éppen szezonális. Most a körtéért és a dióért, na meg a gesztenyéért és a tökért. A szőlőért és a fügéért. De tavasszal már biztosan úgy fogom gondolni, hogy a spárgás rizottónak nincsen párja. Mindenesetre tényleg jó.  Nekem azért ízlik, mert annyira benne van az ősz. A füstölt kecskesajt, a karamellizált körte aranysárga kockái között, a pirított dió... A férjem enyhe félmosollyal megjegyezte: "Tudod mi lenne még jó bele? Egy kis füge. Vagy szőlő" Hát igen. Akár.

Hozzávalók:

• 3,5 dl tejszín
• 3 nagyobb körte felkockázva
• 10 dkg pirított dió
• Egy sült csirkemell fele felkockázva
• Olívaolaj
• Szerecsendió, bors
• 10 dkg füstölt kecskesajt

Elkészítés:

Felteszem a tészta vizét forrni, a forró lobogó vízbe egy kevés olajat és egy csipet sót teszek, majd megfőzöm a tésztát pár perc alatt. Közben a tejszínt felforralom, nagylyukú reszelővel belereszelem a sajtot, állandó kevergetés mellett hagyom elolvadni benne, majd friss szerecsendiót reszelek bele és borsot őrlök rá. A körte kockákat egy kevés vajon megsütöm, a csirkemell kockákat olívaolajon kicsit megpirítom. A tejszínes-sajtos mártáshoz keverem a csirkemellet majd megforgatom benne a tésztát, ezután hozzákeverem a diót is, de egy keveset tegyünk félre. A tálaláskor a  tészta tetejére halmozom a maradék diót és a sült körte kockákat.

Hétvége a konyhában

Sokszor éreztem azt, hogy egész hétvégén a konyhában robotolok, mire elpakolom a  reggeli után az asztalt, már főzhetem is az ebédet és mire végzek ebéd után a konyha rendberakásával, lassan állhatok is neki a vacsorának. Főleg mióta a kisfiam megszületett és kevesebb alkalmunk van eljárni, többet vagyunk itthon hétvégén, hiszen többek között a gyerekek alvása miatt is így kényelmesebb. Persze hétvégén az ember ráadásul szeretne kicsit kitenni magáért, különlegesebb reggelit, ebédet készíteni így garantáltan fárasztó két napnak néz elébe. Egy idő után megelégeltem és elkezdtem azon gondolkozni, hogyan lehetne úgy megoldani, hogy nekem is maradjon időm és ne álljak egész nap a konyhában, mégis magam készítette ételeket tehessek a családom elé. Vajon hogyan lehet egy hétvégét megoldani úgy, hogy azért maradjon időnk játszani a gyerekekkel és esetleg egy teával ücsörögni is, amíg alszanak? Nem állítom, hogy könnyedén, mert az azért túlzás, de lehetséges, csupán előregondolkodást és némi előkészületet igényel. Van több forgatókönyvem, attól függően, hogy mi a hétvégi program ezeket váltogatom. Fontosnak tartom a közös étkezéseket, ezek nyújtják a családi élet keretét, és kölönösen nagy a szerepük szombaton és vasárnap, amikor együtt a család és mindenki ráér, nem siet sehova, mert mi igyekszünk úgy alakítani a hétvégéket, hogy lehetőleg ne legyen semmi kötött program, elintéznivaló. Nem megyünk bevásárolni, ritkán megyünk vendégségbe vagy fogadunk vendégeket vagy veszünk részt olyan programon, ami időhöz kötött. Kisgyerekek mellett így is elég eseménydús a nap és szerintem jó, ha van egy-két olyan nap a héten, amikor nem kell időre menni sehova. Ilyenkor egyik reggel valami általam készített finomsággal kényeztetem a családot, ráérősebben, hosszabban reggelizünk. Hétvégén más étkészleteket használunk, más tányérból eszünk és más kávéscsészéből isszuk a kávét. Ebéd után általában van desszert, igyekszem valamit magam készíteni, ha csak egy panna cottát vagy crumble-t, gesztenyepürét vagy kompótot, a lényeg, hogy legyen harmadik fogás. Ha ebéd után nem kerül valamiért desszert az asztalra, akkor uzsonnára készítek forrócsokit vagy pitét. Sokszor apróságokon múlik a hétvégi hangulat megteremtése, egy gyertyán, egy tányérkészleten, egy másik terítőn, azért is fontosak a rituálék, mert segítenek kikapcsolni, ellazulni, ráhangolódni a pihenőnapra. A kislányom már pontosan tudja, hogy a hévége azt jelenti, hogy "apuci itthon van" és reggelire  palacsinta lesz.

Nálunk ezen a hétvégén mindkét nap húsleves lesz, ami már péntek este elkészült az esti film közben, nem sok előkészületet igényelt, fél óra volt a zöldségek meghámozása, pucolása, de ennyi ideig sem tart, ha már előkésztítve vesszük őket, alig drágábban árulják a  piacon (és nem olyanok, mint a szupermarketekben lefóliázott fonnyadt zöldségcsomagok, amelyeket a megmaradt zöldésgekből állítanak össze.). Ha mindkét nap ugyanaz a leves van, akkor már sok időt nyerhetünk. Nem kell teljesen ugyanolyannak lennie, elég, ha mi tudjuk, hogy ugyanaz. Például egy lencse vagy zöldbab levesből másnap lehet krémleves, de bámilyen zöldségleves turmixolható. Vasárnap lencsefőzelék lesz fasírozottal, ami már készen van félig, mert a pénteki ebédre lencsekrémleves volt és annyi lencsét főztem meg, amennyi a hétvégi főzelékhez is elegendő. Fontos, hogy már hétköznap előre kitaláljuk a hétvégi menüt, mert akkor egy csütörtöki vagy pénteki ebéd vagy vacsora alkalmával egyszerűen duplán készítünk el valamit, ami alapanyagul szolgál a szombati ebédhez. Vasárnap sütőtökös rizottót készítek, ami szintén egy háromnegyed órás étel a tök felkockázásával együtt. Reggelire mindkét reggel amerikai palacsinta lesz, amihez már bekeverem péntek este a tésztát és egy kis kancsóban a hűtőbe rakom, így  szombaton és vasárnap reggel csak  ki kell sütni, mézzel, pirított dióval és friss őszi gyümölcsökkel tálalom, ez körülbelül tíz percet jelent a felkeléstől számítva. Ezen kívül egyik nap ebédre fasírozottat kell összedobnom, a másik nap meg a rizottót, mert a leves már megvan. Ha a hétvége otthon telik és nem megyünk sehova, akkor vacsorára általában hideget eszünk, mert egyrészt nekem is elég reggel és délben is a konyhában állni, másrészt annyira el vagyunk telve a kiadósabb hétvégi menütől, hogy nem is kívánunk mást. A hétvégi menüből megvan a hétfői ebéd is, mert a húslevesből biztosan maradni fog, és mivel dupla adag hússal készítettem ezért csak egy paradicsomszószt kell készítenem és máris kész a második fogás is. A keddi leves is kész, mert a sütőtökös rizottóhoz ha már úgyis nekiálltam meghámozni és felkockázni a tököt, akkor az egészet megcsináltam és ami nem ment bele a rizottóba rögtön leturmixoltam a rizottó főzéséhez használt maradék alaplével együtt. Így lett egy sütőtök krémlevesem is.
És maradt időm, nem sok de arra éppen elég, hogy ne azt érezzem, hogy egész hétvégén a konyhában  álltam. Nem mindig sikerül de már egyre többször. És minél többször sikerül annál nagyobb az esély rá, hogy még többször fog, mert egyre rutinosabbá válok, kész bevásárlólistáim, menüim vannak és egyre gyakrabban jut eszembe egy étel készítése közben, hogy hogyan lehet ebből még egy ételt készíteni csaknem ugyanannyi energia ráfordítással, mintha csak azt az egyet készíteném el, mint aminek nekiláttam. A fagyasztásban nem igazán hiszek, szerintem megváltoztatja az ételek ízét, állagát és olyan kiábrándító amikor ki kell engedni a vasárnapi ebédet. Képtelen lennék fagyasztott sütőtök krémlevest vagy húslevest enni. Persze vannak kivételek, amik megállják a helyüket úgyis, például a fasírozottból biztosan dupla adagot készítek és fele megy is a fagyasztóba, de általánosságban a frissen készített ételeket szeretem, főleg vasárnap.
Persze a leggyorsabb és legkényelmesenn megoldás, ha elmegyünk a mamához ebédelni. És hozunk tőle hétfőre is...

Sütőtök krémleves

A blogon már szerepel a sütőtök krémleves, de mivel az ősz egyik legfontosabb alapanyagáról, így leveséről is van szó és hetente készítem, megérdemel néhány gondolatot. Évek óta készítem, és tényleg már nagyons sok változatát kipróbáltam, mind a tökfajtáknak, mind az elkészítési módoknak. Lehet sütőben is megsütni hozzá a tököt, majd ezután pürésíteni és lehet vízben megfőzni vagy párolni is. Hozzáadhatunk mindenfélét, zellert, almát, hagymát, húsleves alaplét, szerintem az utóbbit leszámítva semmi más nem kell bele, ha jó a tök akkor önmagában is elegendő a leveshez, ha meg nem olyan jó, akkor úgysem javítja fel semmi, hiába pakoljuk bele. Mostanában többször készítettem, hol így, hol úgy és azt a következtetést vontam le, hogy a sok vajon és kevés vizen párolt, apróra vágott tök kockáknál semmi más elkészítési mód nem nyújt harmonikusabb ízélményt. A sütőben sült tökből készített krémlevesen egyszerűen egy szappanízszerű mellékízt érzek minden alkalommal, mások nem feltétlenül érezték így, míg volt, aki azonnal rávágta, hogy így van, ő is mindig érez egy ilyen ízt, ha sütőben süti a tököt. Kétségtelenül ez az időigényesebb elkészítés, hiszen meg kell hámozni és felkockázni a tököt, de szerintem megéri dolgozni vele. Babaételnek is sokkal finomabb, ha vajon pároljuk, kis üvegbe félrerakok mielőtt levesnek felhígítanám, Ruben, a kisfiam vígan megeszik belőle egy felnőtt mélytányérnyit.

A recept tehát a régi. És nem kell bele sem hagyma, sem alma, sem semmi más. Csak tök és vaj. Sok-sok vaj.