2013. november 28., csütörtök

Répatorta az 1/C angyalkáinak



Adni jó, különösen gyerekeknek süteményt. Az Angyalkuckó süteménycsomagocskáira a pécsi Szent Margit Általános Iskola kis elsősei gyártották az angyalszárnyakat kartonból és tortapapírból, mindegyik szárny belsejében, édes, girbe-gurba betűkkel beleírta a készítője a nevét. Egyik-másikba még szívecske is került a név mellé, volt aki "Petra néni", a tanítónéni nevét írta oda a sajátja mellé, aki segített a gyerekeknek a készítésben. Szerettük volna a gyerekeknek meghálálni a sok segítséget és kézenfekvő ajándéknak tűnt a sütemény. Így tegnap az első órára süteményekkel megpakolt kosarakkal érkeztünk az 1/C-be. A gyerekek annyira örültek a sütinek, olyan jó volt nézni, ahogy sorba álltak érte, válogattak és egymás szavába vágva mondták, hogy "juj ez mennyire finom". Már el is felejtettem milyen ez, hogy mennyivel másabb, őszintébb öröm ez, mint amikor sok órányi sütögetés után odatesszük - mondjuk egy alakjára vigyázó felnőtt elé a sütit, és a villájával, ide-oda tologatva, nagy lassan megeszi, valamennyit persze feltétlen meghagyva belőle... A gyerekek őszintén, maszatosan, hangosan, valamennyi érzékszervükkel egyszerre örültek a sütiknek, és a kalóriákra fittyet hányva álltak újra és újra sorba érte. Mióta anyuka vagyok hajlamos vagyok elérzékenyülni mindenen, amit gyerekek csinálnak, és persze, hogy máris éreztem a  torokszorítást, amikor a kis cérnahangjukon elmondták, hogy mennyire örültek, hogy segíthettek szárnyakat készíteni "ugye akkor így  segítettünk a  kisbabáknak?" - kérdezték... Hat éves gyerek létükre szerintem ők jobban megértették az Angyalkuckó lényegét, mint sok felnőtt. Az egyik kislány azt mondta, hogy "ebben az egészben az a jó, hogy így segíthetünk másokon és az is, hogy mindannyian, együtt, közösen veszünk részt benne". Milyen jó lenne, ha a jótékonykodást és a másokért való önkéntes munka örömét, nem csak a kreatív tanítónénik osztályai ismerhetnék meg, hanem általános lenne, valamennyi intézményben! Szívmelengető volt szembesülni azzal, hogy ezek a gyerekek mennyire komolyan veszik a feladatukat, hogy mekkora lelkesedést szült náluk az a tudat, hogy ezekkel a szárnyakkal másokon segítenek.

Köszönjük szépen az élményt, a sok szeretetet amiben tegnap reggel részesültünk!

Sándor csokis muffint készített, színes cukorkákkal a tetején, Máté csokis és banános muffinokat én pedig, mivel a fiúk már lestoppoták a csokoládét, répatortával készültem. Ami nagyon finom lett, nagyon gusztán sikerült épp csak a nevével volt egy kis probléma... a sajton kicsit csodálkoztak, a répát pedig már végképp nem tudták hova tenni, hogy annak mi keresnivalója van egy süteményben. Aki azt hinné, hogy butaság gyerekeknek répa tortát készíteni, az meg fog lepődni, ugyanis mind elfogyott. Igaz, hogy nem az első körben, de volt, egy vállalkozó szellemű kisfiú (vagy csak megsajnált, esetleg nem hallotta mi az) és ő az én sütimből kért, majd miután a  többiek látták, hogy nem halálos, sőt egész jóízűen eszi, persze, hogy jöttek, hogy "most én is abból kérek". Azért érdemes próbálkozni.

Íme a répatorta receptje, amit én nem tortaformában, hanem tepsiben készítettem, hogy több szeletre tudjam vágni:

Hozzávalók:

  • 400 gramm lereszelt sárgarépa
  • 350 gramm cukor
  • 250 gramm liszt
  • 250 gramm puha vaj
  • Két narancs reszelt héja és egy narancs kifacsart leve
  • 4 tojás
  • 100 gramm dió, durvára törve és még 25-30 szem a  díszítéshez
  • Fél csomag sütőpor
  • csipet só
  • Egy rúd vanília
  • őrölt gyömbér, szegfűszeg, kardamom, fahéj (ízlés szerint, néhány teáskanál)

A mázhoz:
  • 250 gramm sajtkrém (cserpes natur sajtkrémet használtam)
  • 65 gramm puha vaj (majdnem olvadt, én kicsit rámelegítettem)
  • 200 gramm porcukor

Elkészítés:

  1. A sütőt előmelegítjük 180 fokra és egy tepsit kibélelünk sütőpapírral, vagy kivajazunk egy 24 cm-es tortaformát.
  2. A vajat és a cukrot habosra keverjük, majd hozzáadjuk a narancs héjat, a vanília kikapart magját, és egyenként hozzákeverjük a  tojásokat is. 
  3. Hozzáadjuk a reszelt sárgarépát és az összetört diót, majd hozzáöntjük a  narancslevet.
  4. Összekeverjük a száraz alapanyagokat, a lisztet, sót, őrölt fűszereket és a sütőport és elkeverjük a cukros-vajas keverékkel, majd beleöntjük a tepsibe vagy a tortaformába. 
  5. Körülbelül 40-45 perc alatt légkeverésen készre sütjük, tűpróbával ellenőrizzük, hogy megsült-e a közepe is. 
  6. Amíg sül a tészta elkészítjüka  mázat: A porcukrot átszitáljuk és egy habverő segítségével simára keverjük a vajjal és a sajtkrémmel.
  7. Tálalás előtt megkenjük a mázzal, és fél dió szemekkel díszítjük.













2013. november 25., hétfő

Mandulás hólabda

Az elkövetkező hetekben közkívánatra megosztom az Angyalkuckó süteményeinek a receptjét, így akinek van kedve elkészítheti karácsonyra őket. A mandulás hógolyóval kezdem, amely egy Stahl magazin ünnepi különszámból származik, ez az egyik kedvencem. Amikor már délután fél ötkor sötét van, nincs is kellemesebb vasárnap délutáni időtöltés, mint kekszet sütögetni, különösen ebben a szeles-esős őszvégi időben. Még egy hét van adventig, de amikor kivettem az első adagot a sütőből és megtelt a lakás a vaníliás-édes keksz illattal már ünnepi hangulatba kerültem.
A tészta összeállítása egy kicsit munkás feladat, amikor legelőször készítettem, akkor azt hittem valamit elrontottam és nem fog összeállni a tészta, de végül sikerült és a végeredmény minden kétségemet eloszlatta azzal kapcsolatban, hogy megéri-e a pepecselést. Másodszor már gyerekjáték volt, az egyik titok, hogy a vaj puha legyen, ne olvadt és jó gyorsan dolgozzunk vele,  a másik, hogy tényleg csak fél órára tegyük a hűtőbe és ne többre. Az Angyalkuckós sütésen a húgomnak jutott a szép feladat, hogy az első adagot bekeverje, párszor elhangzott  a"tuti nem fog összeállni" mondat, de végül ilyen szép hógolyók lettek belőle:


Íme a recept:

Hozzávalók:

  • 22 dkg puha vaj
  • 5 dkg porcukor
  • Egy rúd vanília
  • Egy csipet só
  • 35 dkg finomliszt
  • 10 dkg mandula, apróra törve
  • 12 dkg porcukor a hempergetéshez


Elkészítés:


1. A hámozott mandula szemeket óvatosan turmix segítségével apróra vágom, így lesznek benne szinte porfinomságú és durvább darabok is. A porcukrot házilag készítettem hozzá, úgy, hogy egy rúd vaníliát  és 5 dkg nádcukrot finomra őröltem szintén kézi turmix segítségével. 
2. A puha vajat kézi habverővel habosra keverem a vaníliás porcukorral, hozzáadoma  sót, fokozatosan hozzászitáloma  lisztet, végül belekeverem az őrölt mandulát.
3. Kézzel labdát formázok belőle, alufóliába csomagolom és fél órára a hűtőbe teszem.
4. Előmelegítema  sütőt 190 fokra, és amíg melegszik, addig sütőpapírral kibélelek két tepsit és a nagy labdából kisebb darabokat lecsípve körülbelül két centiméteres golyócskákat formázok.
5. 10 perc alatt légkeverésen megsütöm őket, akkor jó, ha az aljuk barnás, a tetejük éppen csak színesedik kicsit, hógolyókhoz híven, inkább fehérnek kell lenniük.
6. A hempergetéshez szánt porcukrot tálba öntöm. Miután kiveszem a tepsit a sütőből, pár percet hagyom hűlni rajta a sütiket, majd még melegen, óvatosan belehempergetem őket a porcukorba és rácsra teszem hűlni. Amíg a golyók melegek, addig nagyon törékenyek, úgyhogy vigyázzunk, finoman fogjuk meg őket.

Nekem hatvan darab lett belőle, sütőpapírral elválasztva üvegben, fém dobozban vagy bonbonier-ben is tarthatjuk, 2-3 hétig eláll. Mikor teljesen kihűlnek még egyszer megforgathatjuk a porcukorban őket.

Forró csokival remek párosítás, egy falat öröm, ebben a zord tél eleji időben!

Jó sütögetést mindenkinek!









2013. november 21., csütörtök

Vasárnapi Ebéd az Angyalkuckóban

Nem felejtettem el sütni-főzni csak az elmúlt időszakban nagy fába vágtam a fejszémet, és emellett kevés időm marad a bloggal foglalkozni. Továbbra is sütök és főzök, de fényképezni, receptet és szöveget írni sajnos nem igazán van időm. Nem panaszkodom, mert tudtam, hogy így lesz, és valójában nagyon élvezem a feladatot, ami elfoglal: néhány vállalkozó kedvű fiatal szülővel létrehoztunk egy jótékonysági mozgalmat Angyalkuckó néven, amelynek célja a Bölcső Alapítványt népszerűsíteni és pénzt gyűjteni neki az adventi időszak alatt. Hogy hogyan? Nem mentem olyan messzire a megoldásért, természetesen sütünk és az értékesítéséből befolyt összeget ajánljuk fel az Alapítvány számára. A csapatban két másik gasztro blogger is részt vesz, Étkező Asztal és Fahéjas Kávé, Szugfil Máté és Lánczos Sándor személyében. A fiúk az első pillanattól lelkesen álltak az ügy mellé, mindenben támogattak, amikor pedig a sütésre került sor, reggeltől estig gyúrtak, kevertek, szaggattak... Az Angyalkuckó tagja néhány fiatal anyuka is, Szugfil-Méhn Niki, fotós, Lánczos-Benkő Tímea stylist és Horváth-Bárány Réka kommunikációs szakember is. Nagyon jó együtt dolgozni, amellett, hogy fárasztó, igazán lélekmelengető is közösen sütni, csomagolni, ötletelni. Örülök, hogy belekezdtünk, nem csak azért mert sokra tartom a Bölcső Alapítvány munkáját és jó érzés, hogy segíthetek, hanem azért is mert egy ilyen remek emberekből álló csapat tagja lehetek.

Néhány kép az elmúlt időszakból:

A gyerekeink is segítettek sütni, ami persze leginkább a maszatolásban és a nyers tészta kóstolgatásában merült ki.




"A lányok, a lányok, a lányok angyalok..."




Máté éppen mézes sütihez nyújtja a tésztát.


Máté és Sándor nagy munkában


A közös sütés a Pezsgőház konyhájában volt, Nagy Katalin a Pezsgőház vezetője felajánlotta a csapat számára a konyhát és a sütemények alapanyagát is az étterem szponzorálta, így még több pénz kerül a Bölcső Alapítványhoz, hiszen nincs költségünk.





2013. október 24., csütörtök

Csirkés-brokkolis-kéksajtos quiche


Azon ritka napok egyike volt, amikor valahogy nem volt kedvem főzni. Persze étvágyam volt, ettünk volna valami finomat, csak az elkészítéssel nem szerettem volna bíbelődni. Odáig azért nem jutottunk, hogy pizzát rendeljünk, ahhoz tényleg valami nagyon nagy dolognak kellene történnie, inkább gyorsan számba vettem, mi van otthon. Vaj és tojás mindig van otthon, a hűtőben pedig volt egy maradék kéksajt, egy bontott tejföl, brokkoli, egy csirke mell, kevés tejszín. Összedobtam a hozzávalókat, a lisztből és a vajból gyorsan összegyúrtam a tésztát, a többiből elkészítettem a tölteléket és háromnegyed óra múlva már az asztalunkon gőzölgött az eddigi legfinomabbra sikerült quiche. Gyorsabban meg volt, mint ahogy kiért volna a pizza. 

Hozzávalók:

Tésztához
  • 190 gramm liszt
  • Egy evőkanál só
  • 125 gramm vaj
  • 6 evőkanál jeges víz


Töltelékhez
  • Két dl tejszín
  • Egy dl tej
  • Egy dl tejföl
  • 4 tojás
  • só
  • bors
  • Fél fej brokkoli
  • 120 gramm kéksajt
  • Egy csirkemell megsütve


  1. A tészta alapanyagait gyorsan összegyúrom és a hűtőbe rakom, a sütőt előmelegítem 200 fokra.
  2. Amíg a tészta a hűtőben pihen, megsütöm a  csirkemellet, a tejszínt, a tojást, tejfölt pedig alaposan összekeverem habverővel. A brokkolit megmosom és rózsáira szedem.
  3. A tésztát kinyújtom és kibélelem vele a kivajazott quiche formát, villával megbökdösöm és 15 percig elősütöm, 10 percig nehezékkel, 5 percig anélkül. 
  4. Ezután beletöltöm a tojásos-tejszínes keveréket, majd ráhelyeztem a brokkoli rózsákat, a feldarabolt csirkemellet és végül rámorzsolom a sajtot.
  5. Körülbelül 30 perc alatt készre sütöm.




2013. október 22., kedd

Sütőtök krémleves


Próbáltam már almával, krumplival, hagymásan, tejszínesen és végül rájöttem: ennek a levesnek a lényege éppen az, hogy nem kell hozzá semmi más. Csak sütőtök. De annak igazán jónak kell lennie, mert más összetevő híján ezen múlik minden.

Hozzávalók:
  • Sütőtök (4 személnyek körülbelül 600-700 gramm)
  • Kevés szerecsendió, bors
  • Friss zöldfűszerek: bazsalikom, majoranna, kakukkfű, oregánó
  • Egy-két diónyi vaj
  • Olívaolaj
  • Szőlőmagolaj vagy tökmagolaj


A sütőtököt meghámozzuk, felkockázzuk és egy lábasban fedő alatt olíva olajon és vajon, kevés vizet hozzáadva puhára főzzük. Amikor kész belerakjuk a  zöldfűszereket és botmixerrel pürésítjük, hozzáadunk annyi vizet, hogy olyan állagú legyen, amilyenre szeretnénk a  levest, még egyet rottyantunk rajta és kész is. Tálaláskor meghintjük kevés frissen őrölt szerecsendióval és borssal, és meglocsoljuk egy kevés szőlőmag vagy tökmagolajjal. Piríthatunk hozzá tökmagot és rászórhatjuk a tetejére.



2013. október 17., csütörtök

Banános-fahéjas zabkása reggelire


A nyirkos, hideg ősz beálltával mindig kívánni kezdem a banánt és a diót, mindennap eszem belőlük valamilyen formában. A banános-fahéjas zabkása dióval egy igazi hűvös időkre való melengető reggeli,   jól esik a szürke, borongós napokon ilyen finomsággal ébredni...

Hozzávalók:
  • 50 gramm joghurt (3-4 evőkanál)
  • 60 gramm nagyszemű zabpehely
  • egy dl tej
  • egy banán
  • 5 szem dió
  • fahéj
  • méz


Elkészítés:

A tejben pár perc alatt puhára főzöm a  zabpelyhet, majd hozzákeverem a joghurtot ez krémesebbé teszi. Rászórom a karikára vágott banánt és meghintem egy kevés fahéjjal, ráhalmozom a diót, amit ha van időm meg is pirítok előtte, végül rácsurgatok egy kis mézet és kész is. 

2013. október 14., hétfő

Birskörte kompót


Nem tudtam ellenállni ezeknek a szép sárga birskörték látványának, annyira csábító volt, hogy vettem belőle egy kiskosárnyit. Otthon aztán kiraktam a gyümölcsöstálba és napokig csak nézegettem, gyönyörködtem a színében, formájában, illatában, annyira tökéletesen szép, hogy szinte kár megenni, de szerencsére muszáj, mert nem áll el az örökkévalóságig. Crumble és kompót alapanyagként szeretem a legjobban egy kevés fahéjjal, kardamommal megbolondítva.

Hozzávalók:

  • Egy kiló birs körte
  • Cukor vagy méz tetszés szerinti mennyiségben, 300 gramm szerintem kell bele
  • Egy citrom
  • Egy rúd fahéj
  • 5 szem kardamom
  • Két szem csillagánizs
  • Egy rúd vanília

Elkészítés:

A birskörtéket négybe vágom, kiszedem a magházát és felkockázom. Amit feldaraboltam citromos vízbe áztatom, amíg a többivel nem végzek, így nem barnul meg. Egy lábasba teszem és felengedem annyi vízzel, hogy éppen ellepje, hozzádaom egy citrom lereszelt héját és egy kevés citromlevet is, egy rúd vaníliát és a kikapart magjait, két szem csillagánizst és 5 szem kardamomot, egy egész fahéjat és felforralom. Amikor felforrt hozzáadom a  cukrot vagy a mézet és még hagyom 1-2 percig gyöngyözni. Megvárom, amíg langyos lesz, de hidegen is nagyon finom.