2015. március 22., vasárnap

Medvehagyma krémleves


Ha valaki igazán medvehagymásat szeretne enni, az medvehagyma krémlevest készítsen. Az alábbi hozzávalókból alig valamivel több, mint két személynek elegendő mennyiség lesz, és nem sok más étellel eszünk meg egyszerre húsz-huszonöt dkg medvehagymát.

A blogon már szerepel egy medvehagyma krémleves, ez a mostani recept, kevésbé lesz "zöld" a krumpli miatt, lágyabb, testesebb az ízvilága.

Hozzávalók
  • 50 dkg medvehagyma
  • Egy közepes szem krumpli
  • Egy póréhagyma
  • Tejszín
  • 40 g vaj
  • Egy liter húsleves alaplé
  • Bors
  • Olívaolaj


Elkészítés:
Egy kisebb lábasban vizet forralunk, és a kockára vágott krumplit puhára főzzük benne. Egy magas peremű serpenyőben kevés olívaolajon megfuttatjuk a karikára vágott póréhagymát, majd rádobjuk a vajat és a medvehagymát jól átkevergetve, fedő alatt egy percig pároljuk. Ezután felöntjük a húslevessel és forrás után még pár percig főzzük. Hozzáadjuk a krumplit, botmixerrel pürésítjük, ha szükséges hígitjuk vízzel,  sózzuk, borsozzuk, a tetejére egy kávéskanál tejszínt löttyintünk. Pogácsával vagy más medvehagymás péksüteménnyel tálaljuk.

2015. március 21., szombat

Medvehagymás pogácsa



Ez a Limara féle recept, elvileg, de gyakorlatilag nekem sosem sikerül olyan, magasra, mint neki. Pedig mindent, tényleg mindent úgy csinálok, ahogy írva vagyon. - Azért finom.
Hatszázhúsz gramm vajjal egyszerűen nem lehet valami rossz.


2015. március 20., péntek

Medvehagymás tojásrántotta - a tavaszi ételek nyitánya



Amikor a naptárban márciushoz érünk, hétről-hétre jönnek azok a kis mérföldkövek, amelyekből tudom, hogy szép lassan valóban megérkezik a tavasz és lehet örülni az új évszaknak. Az első piacról hazahozott kankalin és tulipáncsokor.  Amikor a városban először ülök ki egy teraszra kávézni. Először nagykabátban, sapkában, majd egyre inkább kigombolkozva pulóverben, sálban.  Előveszem a ballonkabátomat, majd sorban kerülnek elő a tavaszi darabok a szekrényből, mellények, színes nadrágok, zakók, virágmintás, tarka sálak. Hosszú kihagyás után először megyek el futni az erdőbe. És ilyenkor már nagyon-nagyon ki vagyok éhezve a tavasz ízeire is. Feszült várakozással figyelem a piacon a  standokat, mikor jelennek meg a várva várt tavaszi zöldségek. Nem szeretnék egy napot sem lemaradni róluk, hiszen többségüknek rövid ideig van szezonjuk, csupán pár hétig. A spárga. Bébispentót. Az újsárgarépa, snidling és természetesen a medvehagyma. Már az illata is fantasztikus, egészen a város széléig elér, a Magaslatin sétálva megcsapja az ember orrát, ha meglebben a szél. Ilyenkor hívogat a Mecsek, egy séta a medvehagymával borított még kopár, de már ébredező erdőben, a zöld között néhol elő-előkandikál néhány hóvirág is, a kedvenc tavaszi programjaim közé tartozik. A virágföldes zsákok már a teraszunkon várakoznak, hogy hétvégén elültessem bennük a fűszernövény palántákat. Zsálya, petrezselyem, rozmaring, oregano, bazsalikom, kakukkfű, majoranna, citromfű, menta.
Egy jól induló tavaszi nap... Kinézek a teraszajtón a belső udvarra és látom, ahogy a szemben lévő ház kopott sárga fala visszaveri a  reggeli napfényt. Mindkét gyermek alszik még, férj munkába készülődik, én meg a tegnap délután szedett medvehagymából készítek egy könnyű tojásrántottát reggelire, amíg lefő a kávé. 

Hozzávalók két személyre:


  • 4 tojás
  • Egy csokor medvehagyma
  • Borsónyi vaj
  • Két evőkanál tej
  • Parmezán
  • Olívaolaj
  • Kevés snidling


Az olajon megfuttatom a  medvehagymát, villával felverem a tojásokat, majd a serpenyőbe öntöm a  medvehagymára. Hozzáadom a tejet és a vajat, majd a parmezánt, kevergetem és egy perc múlva lehúzom a tűzről, nem szabad túlságosan megsütni. Tálalás előtt megszórom apróra vágott snidlinggel.

2015. március 19., csütörtök

Tonhalas rigatoni 4 perc alatt


Születésnapomra egy szépen becsomagolt dobozban, hatalmas masnival átkötve, ott állt a tulipáncsokor alatt. A vágyott tésztagép. A legjobb olasz, az a fajta, amit majd tovább adhatok az unokámnak és még ő is használni tudja.  Olyan boldog voltam. Kibontottam, megnéztem, olyan volt, mint egy játék. Végeredményben az is, az én új játékom. Csak összegyúrom a tésztát, kis gombócokban adagolom a tetején lévő nyílásba, a hátán lévő kart tekerem és már jön is ki belőle a penne, fusili, rigatoni, makaróni. Mint egy tésztakidobó automata, csodás - gondoltam. Vasárnap nekiálltam. Először a gép összerakásánál akadtam el, de végül sikerült másodszorra a kart a megfelelő lyukba bedugni. Aztán a tészta lett túl lágy. Majd túl kemény. Miután végre sikerült eltalálni a megfelelő állagot, az elkészült kis csőtészták egy fél óra után elkezdtek összelapulni. Megigazgattam őket kézzel. Nem kellett volna, ugyanis a "kiigazított" tészták miután megkeményedtek, berepedeztek és összetörtek. Így legalábba felét ki kellett dobnom. Pedig olyan egyszerűnek látszott. 

Tehát ha megvan a rigatoni, akkor tényleg négy perc. Ígérem.

Hozzávalók két személyre

  • 180 gramm rigatoni
  • Egy nagy tonhalkonzerv
  • Egy fél csokor petrezselyem
  • Snidling
  • 10-15 szem zöld, magozott olívabogyó
  • Citrom
  • Olívaolaj
  • Parmezán
  • Bors
  • 2 dl házitejszín


Elkészítés

A tésztát megfőzzük pár perc alatt, lobogó sós vízben.  Házi tésztának 2-3 perc elegendő. Ezalatt kevés olívaolajat a serpenyőbe öntünk, majd a lecsöpögtetett tonhalkonzervet rádobjuk és fél percig megfuttatjuk rajta, majd hozzáadjuk a vékony karikákra vágott olívabogyót és felöntjük tejszínnel. Hozzákeverjük az apróra vágott petrezselymet és borsozzuk. Miután egyet rottyan a tejszín,  lehúzzuk a tűzről, pár csepp citromot csepegtetünk rá. Összekeverjük a tésztával és tálaláskor megszórjuk apróra vágott snidlinggel és parmezánnal a tetejét.



2015. március 16., hétfő

Grillezett camambert juharsziruppal és dióval




A grillezett camambert a kedvenc pécsi éttermemben az általam kóstolt legjobb étel a jelenlegi étlapon. Nem csak azért érdemes étterembe járni, mert az ember jókat ehet, és beszélgethet anélkül, hogy pakolnia, mosogatnia kellene, hanem mert olyan ízélményekkel és hatásokkal gazdagodik, amelyekhez visszanyúlhat, amikor ő maga szeretne alkotni, készíteni valamit. Még ha sokszor különleges, bonyolult, vagy összetett az étlapról választott ételelkészítse, olyan eszközöket vagy alapanyagokat kíván, amelyek miatt otthon nem érdemes nekiállni, még akkor is adhat egy olyan pluszt, szemléletet az elfogyasztásán kívül, amiből tanulhatunk. Egy igazán jó étteremben egy-egy vacsora vagy ebéd alkalmával azonkívül, hogy jól érezzük magunkat tanulhatunk is az ízek, színek kombinációjáról, a szezonális alapanyagok minél változatosabb felhasználásáról, a tálalásról. Amikor rendelek, szeretem megkérdezni, hogyan az étel hogyan készül, milyen alapanyagok, fűszerek vannak benne és nem feltétlenül azért, mert esetleg látok rá esélyt, hogy magam is megpróbálkozom az elkészítésével, hanem mert egyszerűen jó hallgatni amikor egy hozzáértő személy beszél az ízekről, az ételről, ami a tányéromra kerül. Nincs kiábrándítóbb, mint amikor a kérdés hallatán pincér zavarba jön vagy kiül az arcára a teljes érdekteleneség és egy "hát fogalmam sincs" választ mormolva a fogai között igyekszik elmenekülni. Mindig elszomorít, különösen ha egy étteremben tapasztalom, hogy nem osztoznak a gasztronómia iránti lelkesedésemben. Ilyenkor, legyen bármilyen jó is az étel, valahogy kisebb étvággyal és lelkesedéssel eszem. Egy jó étteremben nem csak tudnak, hanem szívesem válaszolnak a kérdésekre, nem titkos a recept és jó esetben nemhogy ismeri még kóstolta is az étlepon szereplő fogásokat a pincér. Hogy aztán lelkesen mesélhessen a vendégeknek róla... Ehhez a recepthez is így jutottam hozzá, mesésen egyszerű, mégis a zseniális ízpárosítás különlegessé teszi. A forrón illatozó camambert meglocsolva egy kevés juharsziruppal, ami a grillezéstől karamellizálódik a tetején, a belseje lágyan olvadva folyik szét a serpenyőn, ahogy belevágok... a gasztro paradicsomban vagyok!

Hozzávalók

  • Fejenként egy kis camambert sajt
  • Juharszirup
  • Egy marék dió
  • Baguette
  • Egy fej tölgyfalevél saláta, kevés ruccola - de bármilyen saláta tökéletesen megteszi, azonban a tölgyfalevél saláta kissé fanyarabb ízét jól kihozza a citrusos vinaigrette


Vinaigrette-hez
  • Fél citrom
  • Másfél narancs
  • Egy lime
  • Fehér balzsamecet


Elkészítés

A sütőt előmelegítjük 180 fokra, a camambert sajtokat egy öntöttvas serpenyőre helyezzük, meglocsoljuk juharsziruppal és 15 percig sütjük. A diót öt perc után mellé helyezzük. A salátát megmossuk, felvágjuk. Az öntethez összekeverjük a  kifacsart citrusok levét, hozzáadunk ízlés szerint fehér balzsamecetet és összedolgozzuk a salátával. A sajtot a sütőből kivéve azonnal tálaljuk.




2015. február 19., csütörtök

Narancsos csokoládétorta




A születésnapomra vártuk a családot egy délutáni sütizésre. Persze nem hagytam, hogy teázásba torkolljon az esemény, behűtöttem egy üveg Hungáriát és célzásképpen kikészítettem a megterített asztalra a pezsgős poharakat is. Egy születésnap nem igazi pezsgő nélkül. Legalábbis egy huszonkilencedik. Ötre jöttek, így az ebéd utáni kávé mellett ráérősen lapozgattam a kedvenc receptjeimet. Francia csokoládé torta. Hm. Jó választásnak tűnt. Finom is, gyors is, egyszer azt írtam róla, hogy a "befektetett energia-idő-élvezeti érték" versenyben egyértelműen dobogós a muffin mellett. Csak már picit unom. Így tovább keresgéltem, végig nézve Nigella csokoládés receptjeit, szemeztem Gordon Ramsay gesztenyés csokoládé tortájával, és majdnem elcsábultam a legújabb szerzemény, Ugron Zsolna szakácskönyvében található 25/12 csoki tortájára, de csak majdnem. Ugyanis anyukám nem eszik glutént, így az öt kanál liszt miatt, ami a tortába kellett volna sajnos kiesett a versenyből. Az apósom meg csak a csokis édességeket szereti, kár is mással próbálkozni. A végére beláttam, hogy ha azt szeretném, hogy mindenkinek jó legyen, akkor mégiscsak francia csokitortát kellene készítenem. Vagy valami hasonlót. Így lett végül lisztmentes, kicsit narancsos, kicsit csokis, és azért francia is.

Hozzávalók:

  • 200 g étcsokoládé
  • 100 g narancsos étcsokoládé (nálam két kedvenc van, a Lindt és a Stühmer)
  • 60 g holland kakakó (cukrozatlan keserű kakaó)
  • 200 g nádcukor
  • két narancs héja
  • 9 tojás
  • 160 g vaj


Elkészítés:

A vajat a csokoládéval vízgő felett összeolvasztom. Ezalatt a tojásokat szétválasztom, a sárgáját kikeverem a cukorral és belereszelem az egyik narancs héját. (Előtte a narancsot szódabikarbónás vízbe áztatom pár percre, ez leszedi a vegyszert róla.) A fehérjéket kemény habbá verem. Miután felolvadt a csokoládé és a vaj, hozzákeverem a kakaóport majd az egészet a cukros tojássárgájához keverem és óvatosan beleforgatom a fehérjehabot. Az egészet egy kivajazott, kilisztezett 26 centiméteres tortaformába öntöm és 170 fokon 45 percig sütöm. Ha készen van, kiveszema  sütőből és azonnal hidegre teszem. Amikor kihűlt meghintem porcukorral és réreszelem a másik narancs héját. Háztáji tejszínhabbal kínáljuk!




A tizennyolc éves hiú, alakjára nagyon odafigyelő, semmit meg nem evő kamasz öcsém hümmögve megkérdezte "mi van ebben"? - Liszt semmi, csak csoki, mondtam én. Na meg cukor. Egy kevés.  Felezünk egyet, kérdezte a hugomat. Szerintem meg tudtok enni egy egészet is. Meg tudtak. - Apukám és az apósom két szeletet evett. Anyukám és az anyósom pedig elkérte a receptet. - Szóval így alakul egy jól sikerült torta sorsa. Hatra már csak három szelet volt belőle. A pezsgőből pedig egy ujjnyi.






2015. február 17., kedd

Sóban sült cékla


A sóban sült cékla készítését egy főzőtanfolyamon tanultam. Nem nagy szám, de nem is feltétlenül attól lesz valami finom, ha bonyolult az elkészítése. Nagyon jó kecskesajt mellé, halhoz köretnek, sütőtökös rizottóra, apró kockákra vágva, vagy salátára. Esetleg csak magában, ahogy a lányom is eszi.

Hozzávalók:
Olíva olaj
Fejenként egy cékla


Vágunk egy nagyobb darab négyzet alakú alufóliát, akkorát, hogy a félbevágott céklát bele tudjuk csomagolni. A közepére vékony rétegben sót szórunk, erre rárakjuk a megmosott, fébevágott céklát, meglocsoljuk olívaolajjal és megszórjuk sóval. Becsomagoljuk és 1-1,5 órán keresztül 200 fokos sütőben megsütjük. Amikor már kellemes sült cékla illat terjeng a konyhában tűpróbát végzünk, ha puhára sült, akkor jó. Kivesszük a sütőből, kicsomagoljuk, megvárjuk, amíg meg tudjuk fogni kézzel és gumikesztyűben meghámozzuk. Karikára vagy kockákra vágjuk.