Babazsúr: Tündértorták, pillecukros piskótanyársak, étcsokis keksztortácskák és mogyoróvajas kocka.

Mindig is szerettem volna egy igazi rózsaszín, cukormázas babazsúrt. Felnőttként sajnos ilyet nem csinálunk magunknak, hacsak nem Paris Hiltonnak születtünk, így kénytelen voltam megvárni, amíg végre kislányom születik, hogy kiélhessem az ilyen jellegű vágyaimat. Persze még így sem ment rögtön, először csak szopizni akart a dága, hiába kínálgattam mindenféle jóval, később is sokáig csak a sütik szétszedése, a díszítés érdekelte. De végre, a két és fél éves életkort átlépve minden összeállt egy ilyen babazsúrhoz: itt ez a csöppnyi hercegnő, aki immár élvezi a "bulit", ahogy Ő fogalmaz, szereti ha pörög a szoknyája, a rózsaszín színt és az édességet. Főleg ha mindenféle kis díszek vannak rajta. Különösen ha szívecskék. Így megcsináltam. Mindenhol csöpögött a színes cukormáz, pillecukrok, gumicukrok, színes cukordrazsék borították el a konyhát egy napra. Rebekával egy délutánon keresztül szív alakú kekszeket gyártottunk mindenféle méretben, a közös díszítést is valószínűleg nagyon élvezte volna, ha megszámlálatlan idő állt volna rendelkezésre, biztosan be is vonom a munkálatokba. Az eredmény olyan lett, mintha nem is igazi hanem játéksütik sorakoznának a tálcákon, nem tudtam betelni velük. Igen, éppen így képzeltem. Egymás mellett még szebben mutattak a rózsaszín és pasztell zöld mini tortácskák, színes gumi és pillecukrokkal díszítve, színes cukormázba forgatott piskótanyársakkal, a sajtkrémes-citromos cukormázba mártott, cukorba forgatott kis kuglófokkal. Az apró étcsokis keksztorták és szilvalekvárral töltött szívek szerényen meghúzódtak a háttérben, azért azok is elfogytak. Akár ki is írhattuk volna a bejáratra: "Ki itt belépsz hagyj fel minden reménnyel. Enni fogsz. Sokat." Persze dicsérték, pedig nem nagy dolog, ez az a zsúr, amire az időt kell rászánni, de túl sok konyhai tudást, felkészültséget nem igényel, annál látványosabb, szemet gyönyörködtetőbb a végeredmény. Alkohol természetesen nem volt, háziszörpökkel készültem. De ennyi cukor mellett szerintem így is garantált volt a jókedv. Fontos, hogy szóljunk valakinek, hogy süssön pogácsát, ennyi édesség mellett jól esik valami sós is.

Előkészület 

Ez a 25 főre rendezett zsúr kényelmesen 3 nap előkészületet igényel. A kényelmes alatt azt értem, hogy nem kell éjjel-nappal a konyhában robotolni, elég napi pár órát rászánni, vagy még ennél kevesebb is elég lehet, mert ebben az időben nekem a dekoráció is benne volt.

1. nap: bevásárlás, ami szerintem nem vesz igénybe egy óránál többet.

Lista: 

2 kg liszt

2 csomag sütőpor

Egy kis üveg mogyorókrém

Egy kiló vaj

700 g kristálycukor

50 g sötét nádcukor

1,5 kg porcukor

Ételszínezék

Egy citrom

Két csomag pille cukor

Két csomag gumicukor ( ne a zseléset, hanem abból a rágógumi állagúból vegyünk hozzá)

Színes díszítő cukrok

Tej

70 g tejszín

250 g mascarpone

200 g étcsoki

200 g tejcsokoládé

A nyársakhoz kihegyezett hurkapálca vagy más megfelelő alkalmatosság

50 db muffinpapír

2. nap: Kekszek megsütése a keksztortácskákhoz, ez egy két órás program, ha gyerekekkel csináljuk, legfeljebb három.

3. nap: (ez a buli előtti nap legyen): a muffinok és mini kuglófok megsütése a mini tortácskákhoz, a ganache elkészítése a keksztortácskákhoz. A mogyoróvajas kocka elkészítése. Ez két és fél óra alatt kényelmesen megvan, amíg sülnek a muffinok, azalatt elkészítjük a krémet és a mogyoróvajas kockákat.

4. nap: A zsúr napjára marad a dekorálás, azaz a keksztortácskákra rányomjuk a ganache-t habzsákból és színes cukormázakkal bevonjuk és díszítjük a muffinokat, minikuglófokat. Erre érdemes egy jó fél napot rászánni, hagyjunk időt a kreativitásunk kibontakoztatására, élvezet legyen és ne kapkodás, hiszen ez a legjobb része.

Receptek

Muffin

Alap muffin a mini tortácskákhoz, hívhatjuk cupcake-nak is, de én így szoktam, sőt a legkedvesebb elnevezéssel ezeket a süteményeket Nigella illette, akinek a szakácskönyvében tündértortaként szerepelnek. Találó.

Hozzávalók:

• 125 g vaj
• 125 g kristálycukor
• 2 nagy tojás
• 125 g liszt
• 3 g sütőpor
• 3 evőkanál tej

Ebből négy adagra volt szükségem a 25 fős zsúrhoz. Bekevertem külön külön egy egy adagot, az egyik hozzávalóit a  turmixgépbe raktam, a másikét a szeletelőgépbe és egy gombnyomással lett három perc alatt két adag sütim, amit csak bele kellett meregetni a muffin kapszlikba. A legjobb, ha szilikonformát használunk sütéskor és a teljesen kész, feldíszített sütiket rakjuk majd csak a díszes muffin papírba, mert a papír szerintem zavaró a díszítés, cukormázazás közben, biztos, hogy ujjlenyomatos, cukros lesz így vagy le kell cserélni, vagy még egyet rárakni a végén. Két adagot muffin formában kettőt pedig mini kuglóf formában sütöttem meg. Fémdobozban tároltam a díszítésig. A muffinok tetejét levágtam, a kuglófoknak pedig az alját, hogy ne billegjenek. A levágott körökből lettek a piskotanyársak, amiket úgy készítettem, hogy egy nyársraelőször felhúztam egy gumicukrot, ami tartotta a piskóta tallérokat így azok nem csúsztak le a rájuk csurgatott cukormáz súlya alatt sem. A legvégére pedig pillangó cukor és egy újabb gumicukor került. A cukormázat rakhatjuk a piskóták közé, de le is önthetjük vagy bele is forgathatjuk őket. Készítsünk oda pár üres boros üveget és abba állítsuk a nyársakat a máz megdermeséséig. 

Muffinok díszítése, azaz így készül a TÜNDÉRTORTA:

Negyed kiló porcukrot keverjünk ki 2-3 evőkanál forrásban lévő vízzel, adhatunk az egyik kanál víz helyett citromlevet is hozzá. Sűrű krémet kapunk, ebbe óvatosan adagoljuk az ételszínezéket, én pár csepp piros színezék hozzáadásával készítettem rózsaszínt és nagyon kevés zöld hozzáadásával pasztell zöldet. A cukormáz viszonylag gyorsan megszilárdul, így egyszerre egy színnel dolgozzunk, a másik színt  azután keverjük ki, ha a rózsaszínnel már végeztünk. Ne díszítsük rögtön, hagyjuk kicsit megszáradni, különben lecsúsznak a cukrok. Ha túlságosan megszáradt a torták teteje és már nem akar ráragadni akkor mártsuk a cukrot kevés mázba és úgy helyezzük fel a pille és gumicukrokat. A pillecukrokra rakhatunk további gumi vagy kisebb cukorkákat cukormáz segítségével. 

Keksztortácskák:

Hozzávalók:

• 175 g vaj
• 200 g kristálycukor
• 2 nagy tojás
• 400 g finomliszt
• Egy tesákanál sütőpor
• egy tesákanál só

Elkészítés:

Habosra keverjük a lágy vajat a kristálycukorral, amikor már kezd kifehéredni hozzáadjuk a tojásokat.  Lisztet összekeverjük a sóval és a sütőporral majd a tojásos keverékhez adjuk. Könnyen nyújtható lágy tésztát kell kapnunk, ha ragad adhatunk még hozzá lisztet. Ha készen vagyunk két korongot formálunk belőle, folpackba csomagolva  ahűtőbe tesszük, nyújtás előtt egy fél órával vegyük ki, mert különben szerintem képtelenség vele dolgozni.  Fél centisre nyújtsuk és szaggassunk belőle nagyobb formákat, szíveket, köröket amik majd jól díszíthetőek az étcsokoládé krémmel.Nyolc-tíz percig sütjük 180 fokon. 

Étcsokoládé ganache:

• 250 g mascarpone
• 100 g étcsoki
• 70 g tejszín
• 40 g porcukor

Az étcsokit a tejszínnel összeolvasztjuk és ezután habverővel elkeverjük benne a mascarponét és a porcukrot, habosítjuk, majd hűtjük egy napot. Habzsákba töltve kidíszítjük vele a kekszeket.

Gondoljunk azokra, akik nem szeretnének cukormázas, pillecukros, gumicukros tortákat enni (érthetetlen) és néhány kekszet kenjünk meg vékonyan mogyorókrémmel, tegyünk rá egy kávéskanál szilva vagy málna lekvárt  a tetejére pedig még egy kekszet. A legjobb ha erre a célra készítünk lyukas szív vagy kör alakú formával kekszeket, amiket a lekváros kekszek tetejére tehetünk. 

Mini kuglófokhoz sajtkrémes cukormázat készítettem, a recept itt található. Ha valakinek van rá ideje akkor a kuglófokat ez alapján is elkészítheti, én nem bonyolítottam, egyszerűen a sima muffin alaptésztát töltöttem a kuglóf formákba is. 

A mogyoróvajas kocka receptje itt található. 

Csokis-banános szendvics

Nemrégiben egy kedves kis hamburgerezős-szendvicsezős helyen ebédeltünk, nagyon szeretjük az ilyen büfé jellegű helyeket, ahol egyszerű ételeket kapni, jó alapanyagokból minőségi színvonalon elkészítve. Szerencsére egyre nagyobb divat, így egyre gyakrabban találkozni velük. Mi hamburgert ettünk, Rebekának viszont egy banános-nutellás szendvicset kértem. Voltak fenntartásaim, azért nem olyan jó érzés ebédre csokival és banánnal töltött kenyeret adni a gyereknek, főleg ha előtte megeszi az én sültkrumplimat is, de hát vannak ilyen napok. Nagy sikere volt, apa és én is megkóstoltuk és pont olyan finom volt, amilyen jól nézett ki. Így elhatároztam, hogy felveszem az itthoni palettára, amerikai palacsinta helyett, ez is ínycsiklandó reggeli lehet. 

Hozzávalók:

• Fejenként egy nagyobb buci, zsemle (én a brióst formáztam meg zsemlének és kiflinek)
• Nutella vagy más mogyorókrém
• Két-három banán

Elkészítés:

A zsemlét háromba vágjuk, ha van időnk a középső szeletet külön megpiríthatjuk, ha nincs anélkül is jó lesz. Mindegyik réteg alsó-felső részét megkenjük csokival és egy banánkarikákat helyezünk rá. Végül serpenyőben megsütjük mindkét oldalát. Melegen tálaljuk. Én egy kis tál málnát is raktam mellé, a szezonalitás jegyében, szerintem remekül ment hozzá.

Levendulás sült barackkal töltött palacsinta

Levendulával sült barackos palacsinta. Egy kevés vaníliával. A palacsintatésztában barnavajjal. Vaníliafagyival. Anyukám fodros szélű levendulás tányérjáról.

Hozzávalók:

Barackos töltelékhez:

• Hat-nyolc nagy őszibarack, sárga és fehér húsú is legyen közte
• Tíz-tiznekét szem kajszi barack
• Egy-két ág levendula, a levele is
• Egy rúd vanília vagy egy csomag vaníliás cukor
• Kevés vaj

Palacsintatésztához (nekem ebből 14-16 darab nagy palacsinta lesz)

• 450 g liszt
• 3 tojás
• 9 dl tej
• Egy dl szóda
• Két-három evőkanál barnacukor vagy méz
• 50g vaj

Elkészítés:

A palacsintatészta összetevőit turmixgéppel összekeverem, majd a vajat megbarnítom és átszűrve a palacsintatésztához adom. Hagyom állni egy órát.

Az őszibarackokat meghámozom, majd a kajszikkal együt kimagozom, félbe, negyedekbe vágom, és az egészet egy kivajazott hőálló üvegedénybe teszem. Meghintem vaníliás cukorral vagy hozzákeverem a vaníliarúd kikapart magját és meglocsolom mézzel, végül rámorzsolom a levendula virágait és apróra tépett leveleit. 20 perc alatt 200 fokon megsütöm. A palacsintatésztát kisütöm majd megtöltöm a sült barackkal és vaníliafagyival tálalom. Befőttes üvegbe elrakható akár egy hétig is a sült barack, remek kompót és befőtt helyett húsokhoz.

Barackos-levendulás crumble

Nem felejtettem el főzni, sőt sütni sem. Egyszerűen annyi minden más van, ami valahogy mindig izgalmasabbnak és fontosabbnak tűnik, mint bejegyzést írni. A nap minden percét kint töltjük.  A teraszon reggelizünk, aztán kint játszunk, a szabadban ebédelünk, délután is az udvaron játszunk, este ott vacsorázunk. A laptop, telefon pedig egész nap bent kuksol a tálalón, vagy valamelyik asztalon. Ottfelejtve. De jó is ez így, nekünk nagyon megfelel.

Egy csomó könyvet hurcolok magammal mindenhova, egyszerre három-négy is van nálam. De nagyon ritkán olvasok. Vagy a gyerekekkel játszom, foglalkozom, enni, inni adok, megpuszilom egy tegnap előtti karcolás helyét, anyaaa, nem ott, hanem itt - mutat a kislányom egy tegnap előtti már csaknem elfeledett sebesülés helyére. Ha mégis van fél-egy órám ücsörögni, azon kapom magam, hogy a könyv fölött nézem, ahogy apja lánya játszanak. Bicikliznek, barackot esznek, labdáznak. Nézd, anya, idenézz, - nem maradhatok le semmiről. A kisfiam a pléden fekszik, a  lábát próbálja a szájába gyömöszölni és az igyekezettől az oldalára fordul. Ezekkel a pillanatokkal nem lehet betelni. A könyvek várhatnak, a történetek itt lesznek még egy két és sok év múlva is, de a gyerekeim most igénylik a figyelmemet és ennek örülök. És annak is, hogy megtanultam értékelni a pillanatot. Jelen lenni benne. Lesz majd idő, amikor tűnődhetek napestig és írkálhatom a  fejemben születő gondolatokat, de nem mostanában. Szerencsére.

Anya, anya ne tedd bele, jó? - mondja már sokadszor. Pontosabban negyedszer, annyi gombóc fagyit tettem a crumble tetejére. - Jó. Mert ő csak fagyit kér. Nem érdekli a barackos-levendulás crumble, pedig együtt csináltuk. Egyelőre még nem. A férjem sem lelkes túlzottan, amikor fotót kérek a sütiről, legszívesebben azonnal enné. Ő legalább fagyistól, barackostól. Hát ezért sem sorakoznak a bejegyzések. Fotót készíteni evés előtt nem egyszerű, sőt néha olyannyira körülményes, hogy inkább leteszek róla. Majd legközelebb, gondolom, majd legközelebb. Ha majd nem este lesz, ha nem leszünk ennyire éhesek, ha jobbak a fények, ha a szebb tányéron tálalom. Ha nem csíptük le a szélét. Ha nem szopizik éppen a kisebb és fél szememmel nem kell folyton azt néznem mit csinál közben a nagyobb.

De azért titkon remélem, hogy mindig sok éhes száj fog várni a sütimre. Inkább nem fotózok. Csak a szájak maradjanak.

Hozzávalók:

• 6-7 szem őszibarack
• 4-5 szem kajszi barack
• Egy ág levendula, virágja és a levele is
• 3 tasak vaníliás cukor, vagy egy rúd vanília magja
• méz
• vaj a piteformához

A morzsához:

• 150 g liszt
• 75 g vaj
• 4 evőkanál zabpehely
• egy nagy marék szeletelt mandula
• Két evőkanál barnacukor

Elkészítés:

A pite formát kivajazzuk a sütőt előmelegítjük 200 fokra. Az őszibarackokat meghámozzuk félbevágjuk, kimagozzuk, a kajszikat is ketté szedjük, a sütőtálba fektetjük és megszórjuk vaníliás cukorral vagy ha vaníliarudat használunk akkor előtte egy tálban megforgatjuk a vanília kikapart magjaiban és két-három evőkanál cukorban. A levendula leveleit lecsipkedjük és apró darabokra tépve rászórjuk, a virágokat is rámorzsoljuk és az egészet meglocsoljuk egy kevés mézzel. A morzsához a hideg kockára vágott vajat, a lisztet a cukrot, a mandulát és a zabpelyhet összekeverjük és kézzel összegyúrjuk, majd borsónyi morzsákban a barack tetejére szórjuk. Körülbelül fél órát sütjük, amíg a morzsa szép aranybarna nem lesz, miután készen van, melegen vanília fagyival tálaljuk. A levendula íz meglepően dominál benne, nem is gondoltam, hogy ennyire ki lehet érezni majd. A barackot szabadon variálhatjuk, készíthetjük csak kajsziból vagy csak őszibarackból, én abból csináltam, ami otthon a  gyümölcsös tálon túl érettnek bizonyult. 

Szép nyarat!

Cseresznye fagyi

Mindig is vágytam egy fagyigépre. Imádom a fagyit, és nagyon sokat eszünk nyáron, viszont a fagyiárusoknál kapható fagyik általában csapnivalóak. Egyébként lehet, hogy nem nálunk vannak a legjobb éttermek, hogy bizonyos alapanyagok beszerezhetetlenek és városunk más okokból sem szerepel a kulináris toplistákon.  De a világ egyik legjobb fagyija Pécsett kapható, ezt nyugodtan kimerem jelenteni és bárki elhiheti, hogy e megállapítást körültekintő, szorgos, évekig tartó fagyievés előzte meg.

Nagy meglepetésemre és örömömre anyukám tegnap hazaállított egy fagyigéppel. Persze rögtön beüzemeltük és ki is próbáltunk egy egyszerű cseresznyés változatot. A fagyikészítés konzekvenciái: tényleg olyan könnyű, mint amilyennek tűnik. Összekeverjük a hozzávalókat, belerakjuk a gépbe, ami lehűti, keveri és röpke harminc perc alatt elkészíti a fagyit. Az egyetlen rossz hír, hogy túl kicsi az üst, kell még legalább egy. Vagy inkább kettő...

Hozzávalók:

• 120 g kimagozott cseresznye
• 250 g túró
• Három evőkanál mascarpone
• Hat evőkanál nyírfacukor (vagy ízlés szerint)
• 120 g natúr joghurt
• Két dl házitejszín
• Egy evőkanál citromlé

Elkészítés:

A tejszínt habbá verjük, a többi alapanyagot berakjuk a turmixgépbe és összeturmixoljuk, majd a tejszínt óvatosan hozzáforgatjuk és berakjuk a fagyigépbe. Ennyi. Tényleg ennyi.

Akkor hogyan lehetséges az, hogy nem minden fagyi jó? - A válasz az alapanyagokban rejlik. Mint mindig.

Házi hamburger

Szeretem amikor először jövünk le a Balatonra. Május végén, június elején, amikor még alig vannak és  esténként a fák susogását és a víz hullámzását hallgatjuk a teraszon a hamarosan kezdődő ricsaj helyett,  ami Lellén sajnos a szezonnal együtt kezdődik és egészen augusztus végéig kitart. Aztán szeptember elején, miután elhallgat a tüzijáték, lassan hazamennek az utolsó keletnémet bulizó tinédzserek is és végre megint lehet nyitott ablaknál aludni, akkor megint visszamerészkedünk.

A Balatonon nekem kicsit mindig olyan érzésem van, mintha visszamennék az időben ötven-hatvan évet. Az itt maradt lángosozók, vurstlik, a kék rozsdásra kopott lépcsők, a sirálylepte rozoga mólók. A csavart fagyi. A coop-ok, lellei változatban lila ABC. A kilencven lakásos partmenti társasüdülők. Minden olyan...hogy is mondjam. Szocreál. De mégis, olyan nagyon magyar, szívemből való. Leteríteni egy plédet és zsírpapírról enni a lángost. Lecuccolni már reggel kilenckor, hűtőtáskával, mindenféle étellell megrakodott sporttáskákkal, kinyitható kempingszékekkel. Van, aki még asztalt is visz, meg sátrat. És hihetetlen de már korán reggel, amikor én még a kávémon sem vagyok túl már lángosoznak és söröznek a parton. - A férjem most elnézően mosolyogva azt mondaná, hogy mert én nem szeretem... ezt az egészet. Ő fél gyerekkorát ott töltötte. Én csak párszor voltam a szüleimmel, így amikor felnőttként elkezdtünk lejárni minden benyomás új volt. Neki kedves emlékekkel teli, nekem a nosztalgikus múlt nem mindig vonta be olyan jótékonyan a jelent. 

Egyébként nincs igaza. Az igaz, hogy nem szeretek igazán strandolni, napozni, sem a zajt, tömeget, és a nyüzsgést - és ugye ebből jut bőven a déli parton üdülőnek. De van amit én is szeretek benne. Például a tó látványát. Amikor már majdnem eltűnik a nap a Badacsony mögött, minden kék-rózsaszín színben fürdik, a mólókon ücsörgő halászok és a vitorlások árnyakká szelidülnek, az utolsó sugarak aranyló hidakat rajzolnak a víztükörre. Ilyenkor a legjobb a Balatonba menni. Órákig elnézné az ember, ha közben nem ennék meg a szúnyogok.  Az illatát is szeretem, és  az érzést, ahogy az iszapba süllyed lábam, minden lépésnél befolyik az ujjaim közé. A kikötőkben nézni a vitorlásokat, hallgatni az árbócok csilingelését, ahogy egymáshoz koccantja őket a szél. És, bár nem gondoltam volna, hogy komoly kulináris élményeim fognak Lelléhez kötődni, de egy mégis van. Életemben nem ettem ugyanis  olyan finom pozsinyi kiflit, mint amilyet a Márton cukrászdában kapni. 

De legeslegjobban mégiscsak azt szeretem, hogy a kislányom mennyire élvezi ezt az egészet. A nagycsaládos együttléteket, a barátokkal eltöltött hétvégéket, amikor az udvaron meztelenül rohangál, egyetlen ruhadarabként egy szalmakalappal a fején és órákon keresztül ki-be ugrál a felfújható gumimedencéjében. Amikor este összeszedem az udvarról maszatosan, holtfáradtan, a napközben tett felfedezéseknek köszönhetően kék-zöld foltokkal és felhorzsolt térdekkel, olyan helyeken koszos, mintha nem öt perce jött volna ki a vízből, hanem legalábbis hetek óta nem fürdöttt volna. Az esti puszinál odahajol, átöleli a  nyakamat és azt suttogja "Ana, jó itt a Balatonon." És igaza van. Tényleg jó. 

A hétvégén hamburgert sütöttünk a barátainkkal, én készítettem a zsemlét, a barátnőm a húst, a fiúk pedig megsütötték a kertben. Egyszerű, jó, hangulatos. Olyan igazi balatonozós.

Hozzávalók:

• Két dl langyos tej
• Két evőkanál cukor
• Egy teáskanál só
• 40 g olaj
• Egy tojás
• 100g joghurt
• 60 dkg liszt
• 2,5 dkg élesztő
• egy tojás a kenéshez

Elkészítés:

Természetesen limara receptről van szó, amihez tartozik egy zseniális videó is, amiből könnyedén elsajátítható a zsemlekészítés tudománya. Hihetetlen, hogy mennyire egyszerű dolgokon áll vagy bukik, hogy szép lesz-e a zsemle. Bár volt, aki azt írta a kommentekhez, hogy ő magától is így csinálta, nekem soha nem jutott volna eszembe így fomázni a zsemlét. 

Az eredeti recept csak két dkg élesztőt ír, én 2,5 dkg élesztőt tettem bele, ahogy teszek is minden olyan receptbe, amibe kettő kell, ugyanis 5 dkg egy élesztő és egyszerűbb elfelezni. A langyos tejben elkeverjük a cukrot és felfuttatjuk benne az élesztőt, majd valamennyi alapanyagot összekeverjük a keverőgép dagasztókarjával. Majd hagyjuk duplájára kelni, ezután liszetezett felületen kilenc egyforma részre vágjuk, gömbölyítjük (a videó szerint) és újra hagyjuk a  duplájára kelni. Megkenjük tojással, megszórjuk szezámmaggal és 180 fokra előmelegített sütőben 18-20 perc alatt megsütjük. 

A húspogácsához a darálthúst összekeverjük apróra vágott vöröshagymával, fokhagymával, sózzuk, borsozzuk, egy kevés tejszínt löttyintünk hozzá - ennyi fűszerezés biztosan elég, mert nagyon finom lett. A zsemléket félbevágva megpirítjuk és mustárral, hagymával, paradicsommal és persze a húspogácsákkal megtöltjük. 

Epres-banános crumble

Igazi nyári időtöltés crumble-t készíteni. A konyhában kimérem a hozzávalókat, mindegyiket külön kis tálba, majd egy nagy kosárban kiviszem és közösen, az udvaron összekeverjük őket. Az epret elkeverjük egy kanál liszttel, majd megszórjuk barna cukorral, a liszetet a sóval, cukorral, zabpehellyel, majd kivajazzuk a piteformát - szinte játék, nekem is, Rebekának is. Végül belerakom a felkockázott vajat és rákapcsolom a szeletelőgépet, ami pár perc alatt összekeveri, morzsás állagúra, ahogyan kell. Varázslat. Mialatt a sütőben sül játszunk, labdázunk, élvezzük a nyarat, a jó idő és kint lét adta gondtalanságot. A kislányom lába között elgurul a színes gumilabda, lehajol és a terpesz között hátranyúl, de nem éri el, elveszti az egyensúlyát, lecsücsül a földre... és kacag. Hosszan, göndören, ahogy csak a pici gyerekek tudnak. Hunyorogva nézem, a napfényben sárga kis pontok táncolnak a szőke fürtjei körül, meztelen lábacskái, még kis dundi babalábak, de már látszik, hogy használja őket, bokáig homokosak. A nyári napok boldogságának madár hangja, bodza illata és eper íze van...

Hozzávalók:

• 350 g eper
• Egy banán
• Három evőkanál cukor
• Egy rúd vanília magja
• Egy kis darab friss gyömbér
• Fél narancs leve

A morzsához:

• 200 g liszt
• 4 evőkanál cukor
• 100 g vaj
• csipet só
• Három evőkanál zabpehely

Elkészítés:

A szobahőmérsékletű vajat felkockázzuk, a lisztet elkeverjük a  sóval, a cukorral, zabpehellyel, majd hozzáadjuk a vajat és késes szeletelő részében összekeverjük vagy kézzel összemorzsoljuk. Az epret és a banánt feldaraboljuk, ráöntjük a fél narancs kifacsart levét, ráreszeljük a gyömbért és elkeverjük egy kanál liszttel vagy keményítővel és a vaníliarúd kikapart magjaival. A piteformát, vagy más tűzálló edényt kivajazzuk,belerakjuk az epret és nagyobb darabokban a tetejére morzsoljuk a morzsát (körülbelül borsószemnyi darabokban), majd 180 fokon körülbelül fél óra alatt aranybarnára, ropogósra sütjük. Vanília fagyival tálaljuk, már ha kapunk, mi rendre úgy járunk mostanában, hogy a rákóczi túróstól, madártejestől a dobostortáig minenféle csuda ízkombinációban találunk jégkrémet csak sima vaníliásat nem...