2015. december 23., szerda

Kisült-e már...

Mostanában nem nagyon írok. Tudom. Pedig sütök, főzök, csak éppen a szabadidődmet, azt a  keveset, máskor többet nincs kedvem a gép előtt tölteni. Hiába szeretek írni, valahogy nem olyan pihentető a képernyő előtt eltöltött idő, mintha olvasnék, varrnék vagy bármi más dolgot csinálnék.  Manapság mindenhez számítógép kell. Receptek, levelek, fényképek megnézéséhez, elolvasásához. Zene hallgatásához. Minden a laptop előtt zajlik és én ezt nem szeretem. Nem szeretném a fél napot gép előtt tölteni, sőt igazából a negyedet sem. Hát ezért nem nagyon írok. Pedig szívesen megosztanék egy-egy receptet ötletet, de akkor épp lassú a net, vagy képfeltöltés közben elmegy a szolgáltatás, vagy ha ez nem, akkor meg lemerül a laptop, amit szeretek csatlakozás nélkül használni, ha már használni kell, kényelmesen a kanapén eldőlve az ölemben. És akkor ideges leszek és öt perc múlva azt gondolom, hogy az egész nem ért ennyit. Már régóta szeretnék kis fotókönyv formában recepteket ajándékozni, saját képekkel. De a programok letöltése számomra (számomra!) bonyolultak egy részük az én gépemen nem is fut. Keresem a megoldást, ami arányban áll a ráfordított idővel és költséggel és egyszer megvalósítom. Szeretném, hogy időt álló legyen, ezért nem állok neki kézzel megírni és a fotókat beragasztgatni.

Ha bejegyzésekre nem is, de jutott idő minden másra. Sütni, barátokkal közösen is, adventi vacsora a lányokkal, a kislányommal gubát, mézeskalácsot, diós kekszet készítettünk, gesztenyetortát sütöttünk. Volt közös Mikulásozás, adventi vacsoráka  családdal. Búzát ültettünk, díszeket gyártottunk, egész kis Mikulás gyár lett a nappalinkból. És ez a fontos. Mert az időből van a legkevesebb, meg kell fontolni mire szánjuk. Amikor a minap megkíséreltem átvenni a fényképeimet egy bevásárlóközpontban, akkor megnyugtattam magam, hogy bár lehet, hogy sokat pepecselek az ajándékokkal, és talán néha el is bizonytalanodom, hogy érdemes-e annyit szöszölni velük, nem lenne e jobb venni valamit és a fennmaradó időt mással tölteni, játszani a gyerekekkel... De ha vennék, legalább ugyanannyi időm elmenne, az ominózus képrendelés átvétele, csak az, hogy ki és be mentem az árkádból volt vagy negyven perc. És még át sem sikerült vennem őket. Mennyivel jobb a nappaliban, a karácsonyfa előtt a földön ülve vagdosni a papírokat, szabni az anyagokat, közben zenét hallgatni vagy csak élvezni a  csöndet (már ha a gyerekek alszanak).

Néhány kép a készülődésből...

A legelső képen a kosárkában szilva lekvárral és dióval töltött hájas tészta lapul, amit egy nagyon kedves barátnőm akasztott a kilincsünkre a minap... Hihetetlenül finom volt, a nagymamám sütött ilyet, akkor ettem utoljára.


Hugh trüffeles gesztenye tortája készül éppen.


A guba kifli karikára vágva szárad és kidekoráltam a mézes sütiket is. A briósok azóta már megsültek és a kacsamájpástétommal együtt várják a 24. reggelt.


Mézes süti készítés a legjobb kis barátnőnkkel, Lolóval.


Ha idén nem volt időd sütni, főzni, sebaj, inkább élvezd az ünnepet, hogy körülvesz a család, jó bejglit és zserbót kapni már több helyen, halászléről nem is beszélve... Egy gubát össze dobni bolti kifliből is lehet, ilyen is volt már.


Nagyon Boldog, Békés Karácsonyt kívánok Mindenkinek!