2015. november 14., szombat

Vilma néni, avagy a Nő anno és most




Régen még volt ilyen otthon. És tanították az iskolákban is a háztartástan csínját bínját. Hogyan érdemes mosni, főzni, bevásárolni, hogyan álljunk neki a nagytakarításnak. Hogy kell beosztani a konyhapénzt. Szappant főzni. Varrni. Ma van helyette erkölcstan. Meg kötelező foci, lányoknak is az lesz, ha jól tudom. Szabad mozgás helyett heti öt kötelező testnevelés óra, meg magzati kortól idegennyelv oktatás. De sokan nem tudnak (és nem is akarnak) felvarrni egy gombot vagy elkészíteni egy rántottát, a tarhonyáról meg azt hiszik, hogy egy növény, ahogy a rizs. A gender kutatások és a metroszexualitás korában üdítő volt a nagymamám hagyatékából előkerült könyveket lapozgatni. A nagymamám olyan típusú nő volt, aki mindent megoldott. Számomra a rúzs és a hosszú haj mellett a nőiességhez hozzá tartozik ez is, a főzés, varrás, háztartás vezetés tudománya - mert ez igenis tudomány, sokszor már-már művészet, aki csinálja biztosan egyetért abban, hogy kevés olyan állás van, ahol ennyi koordinációs, empátiás és szervező készségre van szükség. Sokszor van szó a nők kiteljesedéséről, ami alatt ma a szellemi képzést, vezető pozíciókban való elhelyezkedést, önérvényesítést értik elsősorban. A női önmegvalósítás egyre távolabb esik a hagyományos szerepektől, sokan egyenesen sértőnek, degradálónak érzik a nő ilyesfajta ábrázolását, például fakanállal a konyhában. Én büszke vagyok rá, hogy "csak" anya és feleség vagyok, az egyik példaképem, pedig a nagymamám, aki mindent és tényleg mindent megoldott. Télen disznót vágott, nyáron baromfit nevelt, kötött, horgolt, hímzett, varrt, harisnyát foltozott, kolbászt töltött, szőlőt, zöldséget és számtalan gyümölcsöt termesztett, rózsát és gyerekeket nevelt. Minden nap ebédet főzött, a maga által megtermelt, nevelt alapanyagokból. És volt ideje mesélni és játszani is, babaruhát varrni a babáimnak, sapkát és kis mamuszkát kötni nekünk. Máig sem értem, hogy hogyan. Talán a könyveit lapozgatva választ kapok néhány kérdésre.






2015. november 5., csütörtök

Tejbegríz mézes sült körtével és almával




Egy klasszikus, de nem kakaóval és cukorral, hanem fahéjjal, mézzel és gyümölcsökkel. Öt perc, mégsem vajas kenyér a vacsora és biztos siker a felnőtteknél is. Legalábbis nálunk.

Hozzávalók:

  • Tej
  • Búzadara
  • Körte
  • Alma
  • Fahéj
  • Méz
Elkészítés:


A forró tejhez folyamatos kevergetés mellett hozzáadjuk a búzadarát és megfőzzük benne. A felkockázott gyümölcsöket egy kis serpenyőbe rakjuk és meglocsoljuk mézzel, pár perc alatt puhára pároljuk fedő alatt, majd meghintjük fahéjjal. A tejbegrízben is elkeverünk egy kevés mézet és fahéjat, majd a tálaláskor tetejére öntjük a mézes sült gyümölcskockákat. A méz helyett juharszirupot is használhatunk.