2015. április 25., szombat

Sós kifli






Limarától, kitől mástól is sütnék sós kiflit. Ráadásul az új szakácskönyvéből, A házi pékek alapkönyvéből, ami zseniálisan összefoglalja a kelt tészta készítés fortélyát. Olyan könnyűnek tűnik, liszt, víz, só, élesztő - gondolja az ember. Az összetevők nagyjából valóban ennnyiből állnak, de nem mindegy hogyan gyúrjuk, sodorjuk, milyen hőmérsékleten, mennyi ideig kelesztjük a tésztát. Meglepett, hogy nem kell az élesztőhöz feltétlenül cukor, és melegre sem szükséges, sőt bizonyos esetekben kifejezetten nem szabad tenni. Nem csak praktikus tanácsokkal van tele, hanem nagyon szép is a szakácskönyv kivitele, gyönyörű fotók, igényes nyelvezet jellemzi.  Sokat sütök-főzök a blogról is, de mégis más szakácskönyvből, amihez nem kell kinyitni a laptopot, nincs szükség netre, jó érzés, hogy ott van a polcon, bármikor fellapozhatom, kinyithatom és belenézhetek. Egyből a  közepén kezdtem, a sós kiflivel, a kenyér nagyobb kihívásnak tűnik, kicsit összetettebb az elkészítése, előkészítése, de az lesz a következő. Már csak azt nem értem, hogyha ilyen egyszerűen lehet jó péksüteményt készíteni akkor mit csinálnak a pékségekben? Merthogy ezt a kiflit meg sem közelíti a boltban kapható. Sem kinézetre, sem ízre. 



Hozzávalók:


  • 50 dkg finomliszt
  • 2 teáskanál só
  • 2 dl víz
  • 3 evőkanál tejföl
  • 5 dkg olvasztott vaj
  • 2,5 dkg friss élesztő
Elkészítés:


A lisztet tálba szitáljuk és elkeverjüka  sóval. A közepébe mélyedést készítünk, beleöntjük a vizet, a vajat, a tejfölt és rámorzsoljuk az élesztőt. Én szárított élesztőt használtam, kiválóan megfelelt. A hozzávalókat összegyúrjuk, dagasztjuk, majd kelsztőtálban lefedve háromnegyed órát kelesztjük a recept szerint, én egy rát kelesztettem mire a duplája lett. Ezután kifordítjuk lisztezett gyúródeszkára és kinyomkodjuk belőle a levegőt, ez is egy olyan technika, amit a könyv elején részletesen leír. Lapos korongot formálunk és a tenyerünkkel nyomkodjuk, kiszorítjuk a levegőt belőle. Ezután nyolc egyforma darabra vágjuk és gömbölyítjük őket, majd konyharuhával lefedve negyed órán át pihentetjük őket. Ezután megformázzuk a kifliket. Ez volt az a lépés, ami egyszerűen soha nem ment, akármilyen jól sikerült, mindig nyeszlett, szabálytalan formájú kifliket készítettem. Eddig. Limara egy mondattal megtanított kiflit formázni. Először kerek alakúra nyújtuk a gömböket, nagyjából 20 centiméter átmérőjű kört csinálunk majd csak az egyik irányba elkezdük nyújtani, magunktól kifelé, amíg két miliméter vastag ovális formát kapunk. Majd ezután "Feltekerjük úgy, mintha szivart készítenénk, de közben a két szélét kifelé sodorjuk." Megszórhatjuk köménymaggal, sóval, majd sütőpapírral bélelt tepsire rakjuk és 25-30 percig hagyjuk kelni őlet, közben előmelegítjüka  sütőt 200 fokra és az aljába vízzel teli fémedényt rakunk. A kifliket hideg vízzel lepermetezzük és 20-25 perc alatt megsütjük. Ha készen vannak, elzárjuka  sütőt, kivesszük a fémedényt és a sütő ajtaját fakanállal kitámasztva még öt percig bent hagyjuk a kifliket. Limara tanácsát követve a kifliket feltekerés előtt megkentem vajjal, így foszlósak, letekerhetőek lettek.

A férjem csak annyit kérdezett, amikor a hétvégi pikniken megettük őket, hogy "Most mit csináltál másképp?" Tulajdonképpen semmit. És mindent. Varázslat. Limara abrakadabrája.







Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése