2015. október 14., szerda

Gesztenyepüré és sült gesztenye házilag



Nagyon szeretem a gesztenyét. A szüleim háza előtt van egy szép nagyra nőtt szelídgesztenyefa, ami gyerekkoromban még egészen kicsi volt és alig pár szem termett rajta. Akkoriban mindig arról álmodoztam, hogy majd ha megnő egyszer a fa, akkor aztán annyi gesztenyét eszem, amennyi csak belém fér. Meg is nőtt, alig húsz év kellett hozzá, és sok terem rajta, de még mindig nem annyi, hogy ne kellene venni is egy gesztenyét szerető családban. Mégis más valahogy annak a gesztenyének az íze, amit a mi fánk alól, amelyet apukám ültetett, a dédivel szedegetett össze a kislányommal, és én készítettem el. 

A gesztenyepüré az egyik gyengém. A bolti viszont tele van mindenféle olyan adalékkal, amit egyrészt nem értek, hogy minek kell belerakni, másrészt pedig elrontja az ízét. Szerintem a gesztenyepüréhez nem kell más, mint gesztenye, tejszín, kevés cukor vagy méz. Adható babáknak is, csak akkor ne mézet rakjunk bele, és tejszín helyett akár anyatejjel is elkészíthető (ahogy egyébként minden más is). A tejszín mindenképpen háztáji legyen, mert nagyon sokat hozzáad az ízéhez és az állagához, viszonylag sok kell bele így nem mindegy, hogy milyet használunk.



Hogyan is készül a jó gesztenyepüré? 

A gesztenyéket négyfelé bevagdossuk, nem szükséges előtte áztatni. Majd egy magasfalú serpenyőben, fedő alatt, annyi vizet hozzáadva, amennyi éppen ellepi megpároljuk 15-20 perc alatt. Szépen ki fognak nyílni és könnyedén ki tudjuk venni a héjukból a gesztenyéket. Ha kész azonnal öblítsük le hideg vízzel és még melegen hámozzuk meg, különben a hártyás belső héja nehezen fog lejönni. Megjegyzem, hogy azzal együtt is le lehet nyugodtan turmixolni, mert semmilyen mellékíze nem lesz a pürének, és tele van vitaminnal. De aki szeretne, hámozzon. Ezután a tejszínt felforraljuk bele rakjuk ízlés szerint a cukrot és pürésítjük turmix segítségével. Ha mézzel készítjük nem is fontos a tejszínt felforralni, ugyanis az csak amiatt szükséges, hogy a cukor elolvadjon benne. Ezután tejszínhabbal vagy mogyorókrémmel tálaljuk. Én egy teáskanál nutellát teszek egy kis üvegpohárka aljára, majd erre kerül a gesztenye, a tetejére egy kevés nutella és kész is a tökéletes uzsonna. Nagyon jól illik hozzá a gyümölcs, szőlő, körte, télen pedig citrufélékkel szoktam tálalni, grapefruittal, naranccsal, mandarinnal.



Hogy készül a tökéletes sült gesztenye?

Sokáig próbálkoztam, cukros vízben áztatattam, sima vízben áztattam, sokáig sütöttem, kevés ideig sütöttem, de valahogy sosem lett olyan, mint az utcai árusoknál méregdrágán kapható sült gesztenye. Nem nyílt úgy ki, a héja ráragadt, az ujjaim, körmeim és az idegeim rámentek mire egy kis adagot megpucoltam. Míg végül rá nem találtam Gordon Ramsay gesztenyés trüffel tortájára, aminek az elkészítésekor gesztenyepürét is készítünk, az az alapja a trüffelnek. Itt próbáltam először ki, hogy a gesztenyét nem sütöttem, hanem főztem. Amitől varázslatosan megpuhult és könnyedén pucolhatóvá vált. Aztán ezt továbbfejlesztettem párolássá, mert a piacon több gesztenyeárussal, termesztővel beszéltem és ők is ezt a módszert javasolták, majd miután kinyílt, megpuhult a gesztenye még egy jó 10-12 percet sütőben sütöm 180 fokon. Annyi a különbség a gesztenyepüré készítéséhez képest, hogy nem pároljuk annyi ideig, nem szabad, hogy elveszítse a sárgás színét, amikor kinyílt és kissé megpuhult már mehet is a sütőbe. Ha megfelelő minőségű a gesztenyénk ebből garantáltan olyan lesz, mint az utcai árusoknál. Néhány gesztenyefajtánál nehezebben jön le a belső héja, ezekből készítsünk pürét, ha úgy látjuk hosszas hámozás várna ránk. Ha nem elég puha (mert ugye sütni szerettük volna eredetileg) akkor a tejszínnel együtt főzzük még kis ideig és azután pürésítsük.




2015. október 13., kedd

Füstölt kecskesajtos-csirkés tagliatelle dióval és körtével




A férjem szerint ez a legjobb tészta, amit valaha csináltam. Talán. Én nem tudok sosem olyat teljes őszinteséggel kijelenteni, hogy ez vagy az a legjobb, mert mindig azért rajongok, ami éppen szezonális. Most a körtéért és a dióért, na meg a gesztenyéért és a tökért. A szőlőért és a fügéért. De tavasszal már biztosan úgy fogom gondolni, hogy a spárgás rizottónak nincsen párja. Mindenesetre tényleg jó.  Nekem azért ízlik, mert annyira benne van az ősz. A füstölt kecskesajt, a karamellizált körte aranysárga kockái között, a pirított dió... A férjem enyhe félmosollyal megjegyezte: "Tudod mi lenne még jó bele? Egy kis füge. Vagy szőlő" Hát igen. Akár.

Hozzávalók:

  • 3,5 dl tejszín
  • 3 nagyobb körte felkockázva
  • 10 dkg pirított dió
  • Egy sült csirkemell fele felkockázva
  • Olívaolaj
  • Szerecsendió, bors
  • 10 dkg füstölt kecskesajt


Elkészítés:

Felteszem a tészta vizét forrni, a forró lobogó vízbe egy kevés olajat és egy csipet sót teszek, majd megfőzöm a tésztát pár perc alatt. Közben a tejszínt felforralom, nagylyukú reszelővel belereszelem a sajtot, állandó kevergetés mellett hagyom elolvadni benne, majd friss szerecsendiót reszelek bele és borsot őrlök rá. A körte kockákat egy kevés vajon megsütöm, a csirkemell kockákat olívaolajon kicsit megpirítom. A tejszínes-sajtos mártáshoz keverem a csirkemellet majd megforgatom benne a tésztát, ezután hozzákeverem a diót is, de egy keveset tegyünk félre. A tálaláskor a  tészta tetejére halmozom a maradék diót és a sült körte kockákat.



2015. október 10., szombat

Hétvége a konyhában


Sokszor éreztem azt, hogy egész hétvégén a konyhában robotolok, mire elpakolom a  reggeli után az asztalt, már főzhetem is az ebédet és mire végzek ebéd után a konyha rendberakásával, lassan állhatok is neki a vacsorának. Főleg mióta a kisfiam megszületett és kevesebb alkalmunk van eljárni, többet vagyunk itthon hétvégén, hiszen többek között a gyerekek alvása miatt is így kényelmesebb. Persze hétvégén az ember ráadásul szeretne kicsit kitenni magáért, különlegesebb reggelit, ebédet készíteni így garantáltan fárasztó két napnak néz elébe. Egy idő után megelégeltem és elkezdtem azon gondolkozni, hogyan lehetne úgy megoldani, hogy nekem is maradjon időm és ne álljak egész nap a konyhában, mégis magam készítette ételeket tehessek a családom elé. Vajon hogyan lehet egy hétvégét megoldani úgy, hogy azért maradjon időnk játszani a gyerekekkel és esetleg egy teával ücsörögni is, amíg alszanak? Nem állítom, hogy könnyedén, mert az azért túlzás, de lehetséges, csupán előregondolkodást és némi előkészületet igényel. Van több forgatókönyvem, attól függően, hogy mi a hétvégi program ezeket váltogatom. Fontosnak tartom a közös étkezéseket, ezek nyújtják a családi élet keretét, és kölönösen nagy a szerepük szombaton és vasárnap, amikor együtt a család és mindenki ráér, nem siet sehova, mert mi igyekszünk úgy alakítani a hétvégéket, hogy lehetőleg ne legyen semmi kötött program, elintéznivaló. Nem megyünk bevásárolni, ritkán megyünk vendégségbe vagy fogadunk vendégeket vagy veszünk részt olyan programon, ami időhöz kötött. Kisgyerekek mellett így is elég eseménydús a nap és szerintem jó, ha van egy-két olyan nap a héten, amikor nem kell időre menni sehova. Ilyenkor egyik reggel valami általam készített finomsággal kényeztetem a családot, ráérősebben, hosszabban reggelizünk. Hétvégén más étkészleteket használunk, más tányérból eszünk és más kávéscsészéből isszuk a kávét. Ebéd után általában van desszert, igyekszem valamit magam készíteni, ha csak egy panna cottát vagy crumble-t, gesztenyepürét vagy kompótot, a lényeg, hogy legyen harmadik fogás. Ha ebéd után nem kerül valamiért desszert az asztalra, akkor uzsonnára készítek forrócsokit vagy pitét. Sokszor apróságokon múlik a hétvégi hangulat megteremtése, egy gyertyán, egy tányérkészleten, egy másik terítőn, azért is fontosak a rituálék, mert segítenek kikapcsolni, ellazulni, ráhangolódni a pihenőnapra. A kislányom már pontosan tudja, hogy a hévége azt jelenti, hogy "apuci itthon van" és reggelire  palacsinta lesz.
Nálunk ezen a hétvégén mindkét nap húsleves lesz, ami már péntek este elkészült az esti film közben, nem sok előkészületet igényelt, fél óra volt a zöldségek meghámozása, pucolása, de ennyi ideig sem tart, ha már előkésztítve vesszük őket, alig drágábban árulják a  piacon (és nem olyanok, mint a szupermarketekben lefóliázott fonnyadt zöldségcsomagok, amelyeket a megmaradt zöldésgekből állítanak össze.). Ha mindkét nap ugyanaz a leves van, akkor már sok időt nyerhetünk. Nem kell teljesen ugyanolyannak lennie, elég, ha mi tudjuk, hogy ugyanaz. Például egy lencse vagy zöldbab levesből másnap lehet krémleves, de bámilyen zöldségleves turmixolható. Vasárnap lencsefőzelék lesz fasírozottal, ami már készen van félig, mert a pénteki ebédre lencsekrémleves volt és annyi lencsét főztem meg, amennyi a hétvégi főzelékhez is elegendő. Fontos, hogy már hétköznap előre kitaláljuk a hétvégi menüt, mert akkor egy csütörtöki vagy pénteki ebéd vagy vacsora alkalmával egyszerűen duplán készítünk el valamit, ami alapanyagul szolgál a szombati ebédhez. Vasárnap sütőtökös rizottót készítek, ami szintén egy háromnegyed órás étel a tök felkockázásával együtt. Reggelire mindkét reggel amerikai palacsinta lesz, amihez már bekeverem péntek este a tésztát és egy kis kancsóban a hűtőbe rakom, így  szombaton és vasárnap reggel csak  ki kell sütni, mézzel, pirított dióval és friss őszi gyümölcsökkel tálalom, ez körülbelül tíz percet jelent a felkeléstől számítva. Ezen kívül egyik nap ebédre fasírozottat kell összedobnom, a másik nap meg a rizottót, mert a leves már megvan. Ha a hétvége otthon telik és nem megyünk sehova, akkor vacsorára általában hideget eszünk, mert egyrészt nekem is elég reggel és délben is a konyhában állni, másrészt annyira el vagyunk telve a kiadósabb hétvégi menütől, hogy nem is kívánunk mást. A hétvégi menüből megvan a hétfői ebéd is, mert a húslevesből biztosan maradni fog, és mivel dupla adag hússal készítettem ezért csak egy paradicsomszószt kell készítenem és máris kész a második fogás is. A keddi leves is kész, mert a sütőtökös rizottóhoz ha már úgyis nekiálltam meghámozni és felkockázni a tököt, akkor az egészet megcsináltam és ami nem ment bele a rizottóba rögtön leturmixoltam a rizottó főzéséhez használt maradék alaplével együtt. Így lett egy sütőtök krémlevesem is.
És maradt időm, nem sok de arra éppen elég, hogy ne azt érezzem, hogy egész hétvégén a konyhában  álltam. Nem mindig sikerül de már egyre többször. És minél többször sikerül annál nagyobb az esély rá, hogy még többször fog, mert egyre rutinosabbá válok, kész bevásárlólistáim, menüim vannak és egyre gyakrabban jut eszembe egy étel készítése közben, hogy hogyan lehet ebből még egy ételt készíteni csaknem ugyanannyi energia ráfordítással, mintha csak azt az egyet készíteném el, mint aminek nekiláttam. A fagyasztásban nem igazán hiszek, szerintem megváltoztatja az ételek ízét, állagát és olyan kiábrándító amikor ki kell engedni a vasárnapi ebédet. Képtelen lennék fagyasztott sütőtök krémlevest vagy húslevest enni. Persze vannak kivételek, amik megállják a helyüket úgyis, például a fasírozottból biztosan dupla adagot készítek és fele megy is a fagyasztóba, de általánosságban a frissen készített ételeket szeretem, főleg vasárnap.
Persze a leggyorsabb és legkényelmesenn megoldás, ha elmegyünk a mamához ebédelni. És hozunk tőle hétfőre is...



2015. október 9., péntek

Sütőtök krémleves



A blogon már szerepel a sütőtök krémleves, de mivel az ősz egyik legfontosabb alapanyagáról, így leveséről is van szó és hetente készítem, megérdemel néhány gondolatot. Évek óta készítem, és tényleg már nagyons sok változatát kipróbáltam, mind a tökfajtáknak, mind az elkészítési módoknak. Lehet sütőben is megsütni hozzá a tököt, majd ezután pürésíteni és lehet vízben megfőzni vagy párolni is. Hozzáadhatunk mindenfélét, zellert, almát, hagymát, húsleves alaplét, szerintem az utóbbit leszámítva semmi más nem kell bele, ha jó a tök akkor önmagában is elegendő a leveshez, ha meg nem olyan jó, akkor úgysem javítja fel semmi, hiába pakoljuk bele. Mostanában többször készítettem, hol így, hol úgy és azt a következtetést vontam le, hogy a sok vajon és kevés vizen párolt, apróra vágott tök kockáknál semmi más elkészítési mód nem nyújt harmonikusabb ízélményt. A sütőben sült tökből készített krémlevesen egyszerűen egy szappanízszerű mellékízt érzek minden alkalommal, mások nem feltétlenül érezték így, míg volt, aki azonnal rávágta, hogy így van, ő is mindig érez egy ilyen ízt, ha sütőben süti a tököt. Kétségtelenül ez az időigényesebb elkészítés, hiszen meg kell hámozni és felkockázni a tököt, de szerintem megéri dolgozni vele. Babaételnek is sokkal finomabb, ha vajon pároljuk, kis üvegbe félrerakok mielőtt levesnek felhígítanám, Ruben, a kisfiam vígan megeszik belőle egy felnőtt mélytányérnyit.

A recept tehát a régi. És nem kell bele sem hagyma, sem alma, sem semmi más. Csak tök és vaj. Sok-sok vaj.


2015. október 8., csütörtök

Körte krémleves


Kaptam egy nagy tál körtét, ami annyira nem volt hibátlan, hogy sokáig tartogassam és ugyanaznap a férjem hozott a piacról pár nagyon szép körtét, de túl kemények voltak, én azt szeretem, ha a folyik a leve, mikor beleharapok. A lényeg, hogy sok körte volt otthon, még ahhoz képest is, hogy mennyire szeretem. Így jött az ötlet, hogy készítek belőle levest. Gondoltam, hogy feldarabolom, kivágom a magházát, megpárolom vajon egy kevés cukorral, fűszerezem fahéjjal, kardamommal, és pürésítem. De valami még hiányzott, ez olyan túl körtésnek tűnt. Így végigböngésztem a netet és az egyik kedvenc blogon rá is találtam a hiányzó összetevőre, a sajtkrémre. Ami bevallom, soha nem jutott volna eszembe. Pedig annyira kézenfekvő. A kéksajt bennem is felmerült, de azt meg valahogy túl erőteljesnek éreztem bele. A sajtkrém viszont tökéletes ízharmóniát teremtett. 

Hozzávalók:

  • 7-8 szem közepes körte
  • 3 evőkanál cukor (én a házi vaníliás ckromból tettem bele)
  • diónyi vaj
  • 125 g natúr sajtkrém
  • Fél citrom kifacsart leve


Elkészítés:

A vajon fedő alatt puhára pároljuk a cukorral és a fűszerekkel megszórt, szeletekre vágott körtét. Ezután turmixban pürésítjük a sajtkrémmel, citromlével és annyi vízzel, amennyi a megfelelő sűrűség eléréséhez szükséges. Nekem ízlett melegen és hidegen is, szerintem bárhogy tálalható, pirított dióval szórtam meg a tetejét.

Ha kisbabánk van, vegyünk ki egy adagot mielőtt fehigítjuk vízzel és meg is van az uzsonna: körtés sajtkrém (olyan íze van, mint egy túrókrémnek). 






2015. október 7., szerda

Spenótfőzelék kolbásszal


A spenótfőzelék jó, és sajnálom, hogy ezt bizonygatni kell. Ki a felelős ezért? A zöld szín, a pürés állag, vagy egyszerűen a menzai koszt és a sok nem jól elkészített, gyerekként belénk diktált főzelék. Nem tudom. Pedig olyan egyszerű. Annyira nagyon-nagyon. És mégis, mennyire el lehet rontani. Íme egy változat, anyukám elkészítési módján változtattam egy egészen picikét, de a kenyérrel dúsítás tőle van, és ebben rejlik a lényeg. 
Egyébként egyáltalán nem kötelező teljesen pürésíteni, lehet csak egy részét is, ha a leveleket apró kockára vágjuk és úgy pároljuk. Így még gusztább is talán, csak nekem a gyerekek miatt így egyszerűbb és persze gyorsabb.

Hozzávalók:

  • 60 dkg friss spenót
  • 6 gerezd fokhagyma (lehet akár nyolc is)
  • 3 dl tej
  • egy dl tejszín
  • 4-5 szelet maradék baguette, barna kenyér, zsemle kifli, akármi jó bele
  • só, bors, szerecsendió


Elkészítés:

A tejet a tejszínnel felforraljuk és belerakjuk a kenyeret, kiflit, zsemlét apró darabokra vágva. Hamar beszívja a forró tejet, nem kell órákig áztatni. A spenótleveleket leszárazzuk, alaposan megmossuk. A fokhagymát lereszeljük egy pillanatra megfuttatjuk olajban és erre rakjuk a senótot, fedő alatt megfonnyasztjuk, pár percig pároljuk, majd belekanalazzuk a turmix gépbe és hozzáadjuk a tejes kenyeret. Elturmixoljuk, sózzuk, borsozzuk, kevés szerecsendiót reszelünk hozzá, és készen is van. Sült kolbásszal, tojással, oldalassal, bármivel. Magában is. 




2015. október 6., kedd

Kéksajtos-diós tészta


A világ legegyszerűbb receptje. Saját recept, egyszer csak úgy összedobtam, bár biztosan létezik ez az étel tőlem függetlenül is. Egyszerű és pár perces étel, de ha házi tésztával készítjük akkor egy elegáns randivacsoraként vagy vendégvacsoraként is megállja a helyét. Ha meg farfalle tésztával, ahogy én tettem, akkor öt-hat perc alatt megvan az igencsak finom, szezonális és mégis ínyenc ebéd, pontosan annyi idő alatt, amíg megfő a tészta.

Hozzávalók négy személyre


  • 15 dkg kéksajt
  • 3 dl tejszín (lehetőleg cserpes vagy más háztáji)
  • bors, szerecsendió
  • 15 dkg dió megpirítva
  • 200 gramm száraz tészta


Elkészítés

Feltesszük a vizet forrni a tésztához, egy lapos serpenyőben illatosra pirítjuk a diót, közben egy magasfalú serpenyőben felforraljuk a tejszínt, nagy lyukú reszelővel belereszeljük a kéksajtot, kis lángon, állandó kevergetés mellett hagyjuk benne elolvadni. Ha kész félrehúzzuk, friss borsot őrölünk bele és szerecsendiót reszelünk hozzá, majd a dió kétharmadát elkeverjük benne a maradékot pedig a tálaláskor a tetejére szórjuk.



2015. október 5., hétfő

Kelbimbó főzelék


Az egyik kedvenc főzelékem a kelbimbó főzelék. Szereti a kislányom is, a kisf iam pedig most ismerkedik az ízével és eddig legalábbis, lelkesen ette, a férjem nem rajong érte túlságosan, amikor bejelentem, hogy ez az ebéd, de végül mindig megeszi ő is jóízűen. Nincs mellékíze és az a jellegzetes szaga, mint a kelképosztának, sokkal lágyabb, semlegesebb ízvilágú, főzelékben és blansírozva a legfinomabb, szerintem. Sokszor van nálunk ősszel és télen, mert nagyon egyszerűen elkészíthető, nem kell hámozni, pucolni, darabolni, tele van vitaminnal és persze nagyon finom. 

Hozzávalók
  • Fél kg kelbimbó
  • Egy közepes krumpli
  • 50 g vaj
  • 50 g frissen reszelt parmezán
  • Olívaolaj
  • Bors

Elkészítés

A kelbimbó végét levágom, ha a külső levelek sérültek akkor azokat is leszedegetem, erre nem mindig van szükség, majd forró, lobogó vízben puhára főzöm körülbelül negyed óra alatt, majd azonnal hideg vízbe dobom, hogy megőrizze a színét. A krumplit meghámozom, felkockázom és sós vízben megfőzöm. Ezután a vaj felét megolvasztom, kicsit megforgatom benne a kelbimbókat és fedő alatt pár percet párolom. Turmixban egy kevés főzővízzel a krumplit és a kelbimbó kétharmadát pürésítem és hozzáadom a parmezánt és a vaj másik felét, hagyom, hogy elolvadjanak a  forró pürében.  Sózom, borsozom és tálaláskor a püré tetejére halmozom a maradék kelbimbót és a krumplikockákat. 



2015. október 3., szombat

Őszi crumble




Akinek gyereke van annál biztosan mindig akad maradék gyümölcs. Megmaradt szemek a lecsipkedett szőlőfürtön, uzsonnára, tízóraira megkezdett almák, körték, banánok. Én ezeket sajnálom kidobni, elrakom a hűtőbe, majd adott alkalommal összeaprítom és francia bundáskenyéren, zabkásán végzik gyümölcsöntetként vagy crumble-t készítek belőlük. 

Hozzávalók:

  • 3-4 körte
  • 2 alma
  • Egy kis fürt szőlő
  • Néhány szem ringló, szilva, esetleg füge
A tésztához:
  • 150 g liszt
  • 75 g vaj
  • 50 g barna kristálycukor (ilyenkor a legjobb, ha van otthon házi vaníliás kristálycukrunk, egy befőttesüvegbe belerakjuk a kimagozott vaníliarudakat és ráöntjük a kristálycukrot, 1-2 hónapig állni hagyjuk)
  • 4-5 evőkanál zabpehely
A sütőt előmelegítjük 180 fokra, a gyümölcsöt apró kockára vágjuk, egy kivajazott porcelán piteformába terítjük, meghintjük fahéjjal és kardamommal, a tészta hozzávalóit kézzel összemorzsoljuk és rászórjuk a gyümölcs tetejére. 25-30 perc alatt megsütjük. 










2015. október 2., péntek

Piacnap



Ámulatba ejtő, hogy milyen esztétikai élményt képesek nyújtani az élelmiszerek, amelyeket alapvetően ízükért szeretünk. Nem csak egészséges és finom a szezonális táplálkozás, hanem évszaknak megfelelő hangulatot varázsol az otthonunkba. Egy tál őszi gyümölcs dióval, szelídgesztenyével, vidám sárga mindenféle alakú, formájó tökök vagy egy kis csokor csipkebogyó, nem csak finom alapanyagok, hanem gynyörűen mutatnak a konyhaasztalon vagy ablakban. 

A mai piacozásra a kislányom is elkísért, teleraktuk a babakocsit mindenféle jóval, nagyon élveztük mind a ketten. Megmutattam neki a diót egészben, hogyan lesz belőle az a dióbél, amit úgy szeret, hoztunk is haza egy kis zacskót héjastul a kiskonyhájába, a sajtosnál füstölt kecskesajtot kóstolt, és alig várja már, hogy megsüssük a gesztenyét, ami nem kipikopik készítésére való, hanem meg is lehet enni. A közös piacozás szuper gyerekprogram, persze megfelelő gyakorisággal, nem hetente, de havonta egyszer vagy évszakonként pár alkalommal érdemes együtt elmenni. 

Aki szemfüles talál szelídgesztenyét már 800 Forintért kilóját, apró szemű, de hibátlan fényes. Fügét mrá vadászni kellett és az apró kis paradicsomok sem voltak már mindenütt...