Hétvége a konyhában

Sokszor éreztem azt, hogy egész hétvégén a konyhában robotolok, mire elpakolom a  reggeli után az asztalt, már főzhetem is az ebédet és mire végzek ebéd után a konyha rendberakásával, lassan állhatok is neki a vacsorának. Főleg mióta a kisfiam megszületett és kevesebb alkalmunk van eljárni, többet vagyunk itthon hétvégén, hiszen többek között a gyerekek alvása miatt is így kényelmesebb. Persze hétvégén az ember ráadásul szeretne kicsit kitenni magáért, különlegesebb reggelit, ebédet készíteni így garantáltan fárasztó két napnak néz elébe. Egy idő után megelégeltem és elkezdtem azon gondolkozni, hogyan lehetne úgy megoldani, hogy nekem is maradjon időm és ne álljak egész nap a konyhában, mégis magam készítette ételeket tehessek a családom elé. Vajon hogyan lehet egy hétvégét megoldani úgy, hogy azért maradjon időnk játszani a gyerekekkel és esetleg egy teával ücsörögni is, amíg alszanak? Nem állítom, hogy könnyedén, mert az azért túlzás, de lehetséges, csupán előregondolkodást és némi előkészületet igényel. Van több forgatókönyvem, attól függően, hogy mi a hétvégi program ezeket váltogatom. Fontosnak tartom a közös étkezéseket, ezek nyújtják a családi élet keretét, és kölönösen nagy a szerepük szombaton és vasárnap, amikor együtt a család és mindenki ráér, nem siet sehova, mert mi igyekszünk úgy alakítani a hétvégéket, hogy lehetőleg ne legyen semmi kötött program, elintéznivaló. Nem megyünk bevásárolni, ritkán megyünk vendégségbe vagy fogadunk vendégeket vagy veszünk részt olyan programon, ami időhöz kötött. Kisgyerekek mellett így is elég eseménydús a nap és szerintem jó, ha van egy-két olyan nap a héten, amikor nem kell időre menni sehova. Ilyenkor egyik reggel valami általam készített finomsággal kényeztetem a családot, ráérősebben, hosszabban reggelizünk. Hétvégén más étkészleteket használunk, más tányérból eszünk és más kávéscsészéből isszuk a kávét. Ebéd után általában van desszert, igyekszem valamit magam készíteni, ha csak egy panna cottát vagy crumble-t, gesztenyepürét vagy kompótot, a lényeg, hogy legyen harmadik fogás. Ha ebéd után nem kerül valamiért desszert az asztalra, akkor uzsonnára készítek forrócsokit vagy pitét. Sokszor apróságokon múlik a hétvégi hangulat megteremtése, egy gyertyán, egy tányérkészleten, egy másik terítőn, azért is fontosak a rituálék, mert segítenek kikapcsolni, ellazulni, ráhangolódni a pihenőnapra. A kislányom már pontosan tudja, hogy a hévége azt jelenti, hogy "apuci itthon van" és reggelire  palacsinta lesz.

Nálunk ezen a hétvégén mindkét nap húsleves lesz, ami már péntek este elkészült az esti film közben, nem sok előkészületet igényelt, fél óra volt a zöldségek meghámozása, pucolása, de ennyi ideig sem tart, ha már előkésztítve vesszük őket, alig drágábban árulják a  piacon (és nem olyanok, mint a szupermarketekben lefóliázott fonnyadt zöldségcsomagok, amelyeket a megmaradt zöldésgekből állítanak össze.). Ha mindkét nap ugyanaz a leves van, akkor már sok időt nyerhetünk. Nem kell teljesen ugyanolyannak lennie, elég, ha mi tudjuk, hogy ugyanaz. Például egy lencse vagy zöldbab levesből másnap lehet krémleves, de bámilyen zöldségleves turmixolható. Vasárnap lencsefőzelék lesz fasírozottal, ami már készen van félig, mert a pénteki ebédre lencsekrémleves volt és annyi lencsét főztem meg, amennyi a hétvégi főzelékhez is elegendő. Fontos, hogy már hétköznap előre kitaláljuk a hétvégi menüt, mert akkor egy csütörtöki vagy pénteki ebéd vagy vacsora alkalmával egyszerűen duplán készítünk el valamit, ami alapanyagul szolgál a szombati ebédhez. Vasárnap sütőtökös rizottót készítek, ami szintén egy háromnegyed órás étel a tök felkockázásával együtt. Reggelire mindkét reggel amerikai palacsinta lesz, amihez már bekeverem péntek este a tésztát és egy kis kancsóban a hűtőbe rakom, így  szombaton és vasárnap reggel csak  ki kell sütni, mézzel, pirított dióval és friss őszi gyümölcsökkel tálalom, ez körülbelül tíz percet jelent a felkeléstől számítva. Ezen kívül egyik nap ebédre fasírozottat kell összedobnom, a másik nap meg a rizottót, mert a leves már megvan. Ha a hétvége otthon telik és nem megyünk sehova, akkor vacsorára általában hideget eszünk, mert egyrészt nekem is elég reggel és délben is a konyhában állni, másrészt annyira el vagyunk telve a kiadósabb hétvégi menütől, hogy nem is kívánunk mást. A hétvégi menüből megvan a hétfői ebéd is, mert a húslevesből biztosan maradni fog, és mivel dupla adag hússal készítettem ezért csak egy paradicsomszószt kell készítenem és máris kész a második fogás is. A keddi leves is kész, mert a sütőtökös rizottóhoz ha már úgyis nekiálltam meghámozni és felkockázni a tököt, akkor az egészet megcsináltam és ami nem ment bele a rizottóba rögtön leturmixoltam a rizottó főzéséhez használt maradék alaplével együtt. Így lett egy sütőtök krémlevesem is.
És maradt időm, nem sok de arra éppen elég, hogy ne azt érezzem, hogy egész hétvégén a konyhában  álltam. Nem mindig sikerül de már egyre többször. És minél többször sikerül annál nagyobb az esély rá, hogy még többször fog, mert egyre rutinosabbá válok, kész bevásárlólistáim, menüim vannak és egyre gyakrabban jut eszembe egy étel készítése közben, hogy hogyan lehet ebből még egy ételt készíteni csaknem ugyanannyi energia ráfordítással, mintha csak azt az egyet készíteném el, mint aminek nekiláttam. A fagyasztásban nem igazán hiszek, szerintem megváltoztatja az ételek ízét, állagát és olyan kiábrándító amikor ki kell engedni a vasárnapi ebédet. Képtelen lennék fagyasztott sütőtök krémlevest vagy húslevest enni. Persze vannak kivételek, amik megállják a helyüket úgyis, például a fasírozottból biztosan dupla adagot készítek és fele megy is a fagyasztóba, de általánosságban a frissen készített ételeket szeretem, főleg vasárnap.
Persze a leggyorsabb és legkényelmesenn megoldás, ha elmegyünk a mamához ebédelni. És hozunk tőle hétfőre is...