2016. január 28., csütörtök

Céklás korhelyleves


Mautner Zsófitól. Szuper recept, az ilyen ételekre szokták mondani, hogy "megfőzi magát". 

Vendégvárósnak is jó. Egytálétel, a csülköt mindenki szereti, a cékla különlegessé teszi, aki nem annyira rajong érte az is meg fogja enni a csülök miatt. A jóféle fehérkenyér elengedhetetlen hozzá. Kicsit süssünk rá a sütőben tálalás előtt, hogy roppanjon a  héja és meleg legyen a közepe, így az is fog belőle venni, aki számolja a szénhidrátokat. A maradék meg mehet a fagyasztóba. Azon kevés ételek egyike aminek kifejezetten jót tesz, ha egy hónap múlva elővesszük kevés alaplével újramelegítjük csak még ízesebb levest kanalazhatunk majd. A mi vendégség után megmaradt levesünk jön velünk síelni, már gyűjtöm a téli kiadós leveseket, egytálételeket, ez lesz az egyik. 

Vendégség. Vannak szabályok, iratlanok de én mind vendégként mind vendéglátóként akkor érzem magam jól, ha betartják őket. Előre megteríteni, elkészülni, gyertyát gyújtani. Mindent odakészíteni, hogy csak be kelljen alatta kapcsolni a sütőt vagy a gázt. Virágnak vázát készíteni, süteményestányérokat desszertes villákat a tálalóra kikészíteni, kávét bekészíteni, teavizet odarakni. Szeretem, érezni, hogy készültek, ha valahova megérkezem. És nagyon-nagyon szeretek készülődni, vendégeket várni. A kapkodást nem szeretem. Ha valaki előbb jön, nem szeretem. Ha sokat késik azt sem, de egy keveset illik, mondjuk tíz-tizenöt percet. Ha telefonálgatnak fél órával a vendégség kezdete előtt mindenféle kérdésekkel, nem szeretem - ilyenkor én is készülődöm. Azt sem szeretem, ha megérkeznek és rögtön mindent a kezembe nyomnak, miközben az ételt kavargatom, érdemes megvárni, a pillanatot amíg a háziasszony is ellazultan leül egy fotelba, minden vendég megérkezett és nem két csöngetés vagy kavarás között átadni a bort, virágot, ajándékot, amikor jobb híján csak letenni tudja valahova, de örülni neki még nem. Igyekszem magamat is tartani ezekhez a szabályokhoz, ha venégségbe megyünk.

Fontos szabály még: Nem kiborulni, ha keveset esznek. Vagy alig. Nem kiakadni, ha senki nem akar vinni a sütiből. Csak szép csendben mosolyogni és másnap szétosztani, amit lehet, a többit meg kirakni az ételgyűjtőkhöz, vagy manapság sajnos elég a kuka tetejére is, fél óra múlva már nyoma sincs. - Nekem az utóbbi szabályokra kell erőteljesen koncentrálni. Pedig nem csinálok sokat, tényleg nem csak egyszerűen mindig mindenki hoz még valamit és mire odaülünk az asztalhoz már mindenki jól lakott pogácsával vagy kiflivel. Sajnos ez jó magyar szokás, el is határoztam, hogy kiiktatom a nálunk tartott vendégségekből. Nincs pogácsa, sajtos falatok, sós ez-az. Vacsora előtt nincs semmi, legfeljebb kevés dió, aszalt gyümölcs. És desszertnek egy süti van, az amit én sütök és passzol a menühöz, teljesen fölösleges háromféle, de kétféle is. Mert megmarad és rossz érzés. Kidobni is az és megenni sem szeretném, mert a süti akkor ott, az ünnepi asztalnál jól esik, helye van és jóízűen eszem belőle,  de hétköznap nem állok neki délutánonként egy szelet tortának, mert akkor nem annyi kiló lennék, amennyi vagyok. És persze mindenki így van vele gondolom, ezért van kétségbeesett tiltakozás, ha az ember csomagolna. Azt azért hozzáteszem, hogy vendégként mosolyogva elfogadom, hiszen gyakori vendéglátóként tudom, hogy ő sem fog tudni mit kezdeni vele és jó szívvel készítette, nekünk és biztosan nem esik jól neki, hogy nem elég, hogy sok maradt még vinni sem szeretnének belőle... 



Hozzávalók hat személyre:

Egy (1-1,5 kg) füstölt csülök
30 dkg savanyú káposzta
két-három sóban sült cékla
3-4 babérlevél
egy csokor friss kapor felaprítva
10 szem  (én többet teszek jóval) egész bors
citrom leve
négy gerezd fokhagyma
5 dl sűrű háztáji tejföl
egy evőkanál étkezési keményítő

Elkészítés:

A csülköt beleteszem egy nagy lábosba és felengedem hideg vízzel, úgy hogy bőven ellepje. Melé teszem a fokhagymagerezdeket, a borsot és a babérleveleket és hagyom rotyogni órákon át, körülbelül három óra szokott kelleni, hogy annyira megpuhuljon, hogy a hús leválik a csontról. Én ezalatt szoktam elkészíteni a sóban sült céklát.  Fél órával a főzési idő vége előtt belerakjuk a savanyú káposztát, amikor az is megpuhult a csülköt kivesszüka  levesből, lecsontozzuk, kisebb darabokra vágjuk és visszatesszük és hozzáadjuk a kis kockákra vágott sóban sült céklát. A tejfölt kikeverjük a keményítővel és hozzámerünk a  forró levesből majd az egészet visszaöntjük. Beletesszük a kaprot, a citrom levét és friss langyos kenyérrel tálaljuk. 







2016. január 27., szerda

Téli kompót citrusokkal, körtével és almával


Álmos reggel. Ránézek az órára, hét óra van, egy-másfél órám van a gyerekek ébredéséig. Addig elkészítem a kakaót, kávékat, kitöltöm az almaleveket, bele adagolom a bérescseppeket. Az asztaltalt leterítem viaszosvászonterítővel, majd megterítek, odakészítem a kis bögréket, poharakat. A sütőt előmelegítem, mindig berakom pár percre az előző este vásárolt kiflit, croassoint-okat vagy kenyeret és kicsit rásütök és a kávét is szeretem előmelegített bögréből inni. Közben megállok a terasz ajtó előtt és a szemközti sárgaszínű házfalon várom, hogy megjelenjen az első napsugár. Ma azonban köd van, nedvesen fénylik a homokozó teteje a párától. Szeretem a természetes fényt, inkább ülök féhomályban, mint villanyfényben, ezért ilyenkor gyertyákat gyújtok. Télen, vagy rossz időben átmelegszem a látványától, olyan meghitt nézni a táncoló lángocskát, elképzelem, hogy a gyerekeim majd felnőtt korukban visszaidézik ezeknek a reggeleknek a hangulatát. Ráérős téli reggelek, kakaóval, gyertyával, pizsamában. Vigyázok rájuk, őrzöm őket, nem is szeretem ha bármi megzavarja. Ha a kicsi még nincs ébren, a nagyobbal összebújunk a kanapén és mesét olvasunk. 

Persze mindenre nem jut idő. Például ötféle gyümölcs megpucolására, összedarabolására semmiképpen nem.

Pedig szeretem a gyümölcsöt, főleg reggelire, joghurtba, zabkásába, tejbegrízen vagy csak egy szelet diós kalács mellé. Így találtam ki ezt a kompótot, ami azokból a gyümölcsökből áll, amik éppen otthon vannak, narancs, mandarin, kivi, körte, alma, banán, ananász esetenként mazsola is kerül bele. Apró kockákra vágom a gyümölcsöt, majd néhány narancs levében és natúr préselt almalében, egy rúd vaníilával, kevés cukorral vagy mézzel összeforralom és voila, kész az egész heti gyümölcsadagunk. Csak ki kell tennem reggelente az üveget az asztalra és semmi szeletelgetés, vágódeszkáról csurgó gyümölcslé vagy mosogatnivalóval nem jár. Uzsonnára néhány kanállal összeturmixolok túróval és készen is van a csodás túrókrém. De mindenféle sütihez is illik, én francia csokitorta, diós, mákos sütik, kekszek mellé kínálom miniatűr kis üvegtálkába mellé teszem. Remekül kiegészíti, főleg a tömény, édes, csokoládés ízekkel harmonizál.

Hozzávalók (egy nagy literes csatos üvegnyi lesz belőle)

  • Két narancs leve
  • Két-három dl natúr almalé
  • Egy narancs
  • Két mandarin
  • Egy banán
  • Egy körte
  • Fél ananász
  • Fél gránátalma magjai (a másik felének a levét facsarjuk ki s tegyük a kompóthoz)
  • Egy rúd vanília
  • Két evőkanál arany mazsola


Elkészítés:

Összekockázzuk a gyümölcsöt és a narancslében, almalében rottyantunk egyet rajta a vanília rúd kikapart magjaival együtt, úgy, hogy a hüvelyét is beletesszük (később az üvegben is hagyjuk majd benne így méginkább átjárja a vanília íz a kompótot). Ha kihűlt töltsük befőttes üvegbe vagy csatos tetejű nagyobb üvegbe és hűtőben tároljuk, így több, mint egy hétig is eláll. Babáknak különösen jó, mert a gyümölcs puhább lesz, mint nyersen és könnyebben megőrli az a pár fogacska...





2016. január 22., péntek

Spenótos-tonhalas szendvics



A képeken még bodzacsokor díszíti az asztalt, mert egy tavaszi ebédkor készült a maradék zabpelyhes párnákból, amelyeket előző estére sütöttem. Éppen bodzaszörpöt főztem, így ezt tálaltam a délben hazaeső férjemnek ebéd gyanánt. Nem volt ellenvetése...

Hozzávalók:

  • Két ciabatta, egy kisebb baguette félbe vágva vagy bármilyen laposabb, sűrűbb tésztájú zsemleszerű péksütemény
  •  20 dkg friss spenót levél megmosva, lecsöpögtetve
  • egy nagy tonhalkonzerv
  • egy póré hagyma vagy pár szál újhagyma karikára vágva
  • egy gerezd fokhagyma
  • olívaolaj
  • köretnek saláta


Elkészítés:

Előmelegített sütőben kissé megsütöm a péksüteményt, amit szendvicsnek szeretnék használni. Minden péksüteménynél érdemes bevetni ezt a trükköt a fogyasztása előtt, mert így olyan lesz, mintha frissen sütötték volna (éttermi melegen tálalt friss kenyerek titka is ez, persze az sem árt ha valóban friss, de akkor is érdemes rásütni). Egy magas falú serpenyőben 4 evőkanál olívaolajat hevítek majd ráreszelem a gerezd fokhagymát és rádobom a karikára vágottt hagymát, megfuttatom rajta és beleteszem a spenótot is, ráteszem a fedőt és hagyom 3-4 perc alatt megfonnyadni, egyszer átkeverem közben. Ha kész szűröbe teszem, hogy lecsöpögjön majd a szendvicsbe helyezem, rá a lecsöpögtetett tonhalkonzervet és kész is. Friss salátával tálalom, olívaolaj, citrom, fehér balzsamecettel meglocsolva, ha kísérletezős kedvünkben vagyunk kipróbálhatjuk a balzsamecet helyett egy kevés bodzaszörppel is az öntetet...