2015. december 23., szerda

Kisült-e már...

Mostanában nem nagyon írok. Tudom. Pedig sütök, főzök, csak éppen a szabadidődmet, azt a  keveset, máskor többet nincs kedvem a gép előtt tölteni. Hiába szeretek írni, valahogy nem olyan pihentető a képernyő előtt eltöltött idő, mintha olvasnék, varrnék vagy bármi más dolgot csinálnék.  Manapság mindenhez számítógép kell. Receptek, levelek, fényképek megnézéséhez, elolvasásához. Zene hallgatásához. Minden a laptop előtt zajlik és én ezt nem szeretem. Nem szeretném a fél napot gép előtt tölteni, sőt igazából a negyedet sem. Hát ezért nem nagyon írok. Pedig szívesen megosztanék egy-egy receptet ötletet, de akkor épp lassú a net, vagy képfeltöltés közben elmegy a szolgáltatás, vagy ha ez nem, akkor meg lemerül a laptop, amit szeretek csatlakozás nélkül használni, ha már használni kell, kényelmesen a kanapén eldőlve az ölemben. És akkor ideges leszek és öt perc múlva azt gondolom, hogy az egész nem ért ennyit. Már régóta szeretnék kis fotókönyv formában recepteket ajándékozni, saját képekkel. De a programok letöltése számomra (számomra!) bonyolultak egy részük az én gépemen nem is fut. Keresem a megoldást, ami arányban áll a ráfordított idővel és költséggel és egyszer megvalósítom. Szeretném, hogy időt álló legyen, ezért nem állok neki kézzel megírni és a fotókat beragasztgatni.

Ha bejegyzésekre nem is, de jutott idő minden másra. Sütni, barátokkal közösen is, adventi vacsora a lányokkal, a kislányommal gubát, mézeskalácsot, diós kekszet készítettünk, gesztenyetortát sütöttünk. Volt közös Mikulásozás, adventi vacsoráka  családdal. Búzát ültettünk, díszeket gyártottunk, egész kis Mikulás gyár lett a nappalinkból. És ez a fontos. Mert az időből van a legkevesebb, meg kell fontolni mire szánjuk. Amikor a minap megkíséreltem átvenni a fényképeimet egy bevásárlóközpontban, akkor megnyugtattam magam, hogy bár lehet, hogy sokat pepecselek az ajándékokkal, és talán néha el is bizonytalanodom, hogy érdemes-e annyit szöszölni velük, nem lenne e jobb venni valamit és a fennmaradó időt mással tölteni, játszani a gyerekekkel... De ha vennék, legalább ugyanannyi időm elmenne, az ominózus képrendelés átvétele, csak az, hogy ki és be mentem az árkádból volt vagy negyven perc. És még át sem sikerült vennem őket. Mennyivel jobb a nappaliban, a karácsonyfa előtt a földön ülve vagdosni a papírokat, szabni az anyagokat, közben zenét hallgatni vagy csak élvezni a  csöndet (már ha a gyerekek alszanak).

Néhány kép a készülődésből...

A legelső képen a kosárkában szilva lekvárral és dióval töltött hájas tészta lapul, amit egy nagyon kedves barátnőm akasztott a kilincsünkre a minap... Hihetetlenül finom volt, a nagymamám sütött ilyet, akkor ettem utoljára.


Hugh trüffeles gesztenye tortája készül éppen.


A guba kifli karikára vágva szárad és kidekoráltam a mézes sütiket is. A briósok azóta már megsültek és a kacsamájpástétommal együtt várják a 24. reggelt.


Mézes süti készítés a legjobb kis barátnőnkkel, Lolóval.


Ha idén nem volt időd sütni, főzni, sebaj, inkább élvezd az ünnepet, hogy körülvesz a család, jó bejglit és zserbót kapni már több helyen, halászléről nem is beszélve... Egy gubát össze dobni bolti kifliből is lehet, ilyen is volt már.


Nagyon Boldog, Békés Karácsonyt kívánok Mindenkinek! 



2015. november 14., szombat

Vilma néni, avagy a Nő anno és most




Régen még volt ilyen otthon. És tanították az iskolákban is a háztartástan csínját bínját. Hogyan érdemes mosni, főzni, bevásárolni, hogyan álljunk neki a nagytakarításnak. Hogy kell beosztani a konyhapénzt. Szappant főzni. Varrni. Ma van helyette erkölcstan. Meg kötelező foci, lányoknak is az lesz, ha jól tudom. Szabad mozgás helyett heti öt kötelező testnevelés óra, meg magzati kortól idegennyelv oktatás. De sokan nem tudnak (és nem is akarnak) felvarrni egy gombot vagy elkészíteni egy rántottát, a tarhonyáról meg azt hiszik, hogy egy növény, ahogy a rizs. A gender kutatások és a metroszexualitás korában üdítő volt a nagymamám hagyatékából előkerült könyveket lapozgatni. A nagymamám olyan típusú nő volt, aki mindent megoldott. Számomra a rúzs és a hosszú haj mellett a nőiességhez hozzá tartozik ez is, a főzés, varrás, háztartás vezetés tudománya - mert ez igenis tudomány, sokszor már-már művészet, aki csinálja biztosan egyetért abban, hogy kevés olyan állás van, ahol ennyi koordinációs, empátiás és szervező készségre van szükség. Sokszor van szó a nők kiteljesedéséről, ami alatt ma a szellemi képzést, vezető pozíciókban való elhelyezkedést, önérvényesítést értik elsősorban. A női önmegvalósítás egyre távolabb esik a hagyományos szerepektől, sokan egyenesen sértőnek, degradálónak érzik a nő ilyesfajta ábrázolását, például fakanállal a konyhában. Én büszke vagyok rá, hogy "csak" anya és feleség vagyok, az egyik példaképem, pedig a nagymamám, aki mindent és tényleg mindent megoldott. Télen disznót vágott, nyáron baromfit nevelt, kötött, horgolt, hímzett, varrt, harisnyát foltozott, kolbászt töltött, szőlőt, zöldséget és számtalan gyümölcsöt termesztett, rózsát és gyerekeket nevelt. Minden nap ebédet főzött, a maga által megtermelt, nevelt alapanyagokból. És volt ideje mesélni és játszani is, babaruhát varrni a babáimnak, sapkát és kis mamuszkát kötni nekünk. Máig sem értem, hogy hogyan. Talán a könyveit lapozgatva választ kapok néhány kérdésre.






2015. november 5., csütörtök

Tejbegríz mézes sült körtével és almával




Egy klasszikus, de nem kakaóval és cukorral, hanem fahéjjal, mézzel és gyümölcsökkel. Öt perc, mégsem vajas kenyér a vacsora és biztos siker a felnőtteknél is. Legalábbis nálunk.

Hozzávalók:

  • Tej
  • Búzadara
  • Körte
  • Alma
  • Fahéj
  • Méz
Elkészítés:


A forró tejhez folyamatos kevergetés mellett hozzáadjuk a búzadarát és megfőzzük benne. A felkockázott gyümölcsöket egy kis serpenyőbe rakjuk és meglocsoljuk mézzel, pár perc alatt puhára pároljuk fedő alatt, majd meghintjük fahéjjal. A tejbegrízben is elkeverünk egy kevés mézet és fahéjat, majd a tálaláskor tetejére öntjük a mézes sült gyümölcskockákat. A méz helyett juharszirupot is használhatunk.



2015. október 14., szerda

Gesztenyepüré és sült gesztenye házilag



Nagyon szeretem a gesztenyét. A szüleim háza előtt van egy szép nagyra nőtt szelídgesztenyefa, ami gyerekkoromban még egészen kicsi volt és alig pár szem termett rajta. Akkoriban mindig arról álmodoztam, hogy majd ha megnő egyszer a fa, akkor aztán annyi gesztenyét eszem, amennyi csak belém fér. Meg is nőtt, alig húsz év kellett hozzá, és sok terem rajta, de még mindig nem annyi, hogy ne kellene venni is egy gesztenyét szerető családban. Mégis más valahogy annak a gesztenyének az íze, amit a mi fánk alól, amelyet apukám ültetett, a dédivel szedegetett össze a kislányommal, és én készítettem el. 

A gesztenyepüré az egyik gyengém. A bolti viszont tele van mindenféle olyan adalékkal, amit egyrészt nem értek, hogy minek kell belerakni, másrészt pedig elrontja az ízét. Szerintem a gesztenyepüréhez nem kell más, mint gesztenye, tejszín, kevés cukor vagy méz. Adható babáknak is, csak akkor ne mézet rakjunk bele, és tejszín helyett akár anyatejjel is elkészíthető (ahogy egyébként minden más is). A tejszín mindenképpen háztáji legyen, mert nagyon sokat hozzáad az ízéhez és az állagához, viszonylag sok kell bele így nem mindegy, hogy milyet használunk.



Hogyan is készül a jó gesztenyepüré? 

A gesztenyéket négyfelé bevagdossuk, nem szükséges előtte áztatni. Majd egy magasfalú serpenyőben, fedő alatt, annyi vizet hozzáadva, amennyi éppen ellepi megpároljuk 15-20 perc alatt. Szépen ki fognak nyílni és könnyedén ki tudjuk venni a héjukból a gesztenyéket. Ha kész azonnal öblítsük le hideg vízzel és még melegen hámozzuk meg, különben a hártyás belső héja nehezen fog lejönni. Megjegyzem, hogy azzal együtt is le lehet nyugodtan turmixolni, mert semmilyen mellékíze nem lesz a pürének, és tele van vitaminnal. De aki szeretne, hámozzon. Ezután a tejszínt felforraljuk bele rakjuk ízlés szerint a cukrot és pürésítjük turmix segítségével. Ha mézzel készítjük nem is fontos a tejszínt felforralni, ugyanis az csak amiatt szükséges, hogy a cukor elolvadjon benne. Ezután tejszínhabbal vagy mogyorókrémmel tálaljuk. Én egy teáskanál nutellát teszek egy kis üvegpohárka aljára, majd erre kerül a gesztenye, a tetejére egy kevés nutella és kész is a tökéletes uzsonna. Nagyon jól illik hozzá a gyümölcs, szőlő, körte, télen pedig citrufélékkel szoktam tálalni, grapefruittal, naranccsal, mandarinnal.



Hogy készül a tökéletes sült gesztenye?

Sokáig próbálkoztam, cukros vízben áztatattam, sima vízben áztattam, sokáig sütöttem, kevés ideig sütöttem, de valahogy sosem lett olyan, mint az utcai árusoknál méregdrágán kapható sült gesztenye. Nem nyílt úgy ki, a héja ráragadt, az ujjaim, körmeim és az idegeim rámentek mire egy kis adagot megpucoltam. Míg végül rá nem találtam Gordon Ramsay gesztenyés trüffel tortájára, aminek az elkészítésekor gesztenyepürét is készítünk, az az alapja a trüffelnek. Itt próbáltam először ki, hogy a gesztenyét nem sütöttem, hanem főztem. Amitől varázslatosan megpuhult és könnyedén pucolhatóvá vált. Aztán ezt továbbfejlesztettem párolássá, mert a piacon több gesztenyeárussal, termesztővel beszéltem és ők is ezt a módszert javasolták, majd miután kinyílt, megpuhult a gesztenye még egy jó 10-12 percet sütőben sütöm 180 fokon. Annyi a különbség a gesztenyepüré készítéséhez képest, hogy nem pároljuk annyi ideig, nem szabad, hogy elveszítse a sárgás színét, amikor kinyílt és kissé megpuhult már mehet is a sütőbe. Ha megfelelő minőségű a gesztenyénk ebből garantáltan olyan lesz, mint az utcai árusoknál. Néhány gesztenyefajtánál nehezebben jön le a belső héja, ezekből készítsünk pürét, ha úgy látjuk hosszas hámozás várna ránk. Ha nem elég puha (mert ugye sütni szerettük volna eredetileg) akkor a tejszínnel együtt főzzük még kis ideig és azután pürésítsük.




2015. október 13., kedd

Füstölt kecskesajtos-csirkés tagliatelle dióval és körtével




A férjem szerint ez a legjobb tészta, amit valaha csináltam. Talán. Én nem tudok sosem olyat teljes őszinteséggel kijelenteni, hogy ez vagy az a legjobb, mert mindig azért rajongok, ami éppen szezonális. Most a körtéért és a dióért, na meg a gesztenyéért és a tökért. A szőlőért és a fügéért. De tavasszal már biztosan úgy fogom gondolni, hogy a spárgás rizottónak nincsen párja. Mindenesetre tényleg jó.  Nekem azért ízlik, mert annyira benne van az ősz. A füstölt kecskesajt, a karamellizált körte aranysárga kockái között, a pirított dió... A férjem enyhe félmosollyal megjegyezte: "Tudod mi lenne még jó bele? Egy kis füge. Vagy szőlő" Hát igen. Akár.

Hozzávalók:

  • 3,5 dl tejszín
  • 3 nagyobb körte felkockázva
  • 10 dkg pirított dió
  • Egy sült csirkemell fele felkockázva
  • Olívaolaj
  • Szerecsendió, bors
  • 10 dkg füstölt kecskesajt


Elkészítés:

Felteszem a tészta vizét forrni, a forró lobogó vízbe egy kevés olajat és egy csipet sót teszek, majd megfőzöm a tésztát pár perc alatt. Közben a tejszínt felforralom, nagylyukú reszelővel belereszelem a sajtot, állandó kevergetés mellett hagyom elolvadni benne, majd friss szerecsendiót reszelek bele és borsot őrlök rá. A körte kockákat egy kevés vajon megsütöm, a csirkemell kockákat olívaolajon kicsit megpirítom. A tejszínes-sajtos mártáshoz keverem a csirkemellet majd megforgatom benne a tésztát, ezután hozzákeverem a diót is, de egy keveset tegyünk félre. A tálaláskor a  tészta tetejére halmozom a maradék diót és a sült körte kockákat.



2015. október 10., szombat

Hétvége a konyhában


Sokszor éreztem azt, hogy egész hétvégén a konyhában robotolok, mire elpakolom a  reggeli után az asztalt, már főzhetem is az ebédet és mire végzek ebéd után a konyha rendberakásával, lassan állhatok is neki a vacsorának. Főleg mióta a kisfiam megszületett és kevesebb alkalmunk van eljárni, többet vagyunk itthon hétvégén, hiszen többek között a gyerekek alvása miatt is így kényelmesebb. Persze hétvégén az ember ráadásul szeretne kicsit kitenni magáért, különlegesebb reggelit, ebédet készíteni így garantáltan fárasztó két napnak néz elébe. Egy idő után megelégeltem és elkezdtem azon gondolkozni, hogyan lehetne úgy megoldani, hogy nekem is maradjon időm és ne álljak egész nap a konyhában, mégis magam készítette ételeket tehessek a családom elé. Vajon hogyan lehet egy hétvégét megoldani úgy, hogy azért maradjon időnk játszani a gyerekekkel és esetleg egy teával ücsörögni is, amíg alszanak? Nem állítom, hogy könnyedén, mert az azért túlzás, de lehetséges, csupán előregondolkodást és némi előkészületet igényel. Van több forgatókönyvem, attól függően, hogy mi a hétvégi program ezeket váltogatom. Fontosnak tartom a közös étkezéseket, ezek nyújtják a családi élet keretét, és kölönösen nagy a szerepük szombaton és vasárnap, amikor együtt a család és mindenki ráér, nem siet sehova, mert mi igyekszünk úgy alakítani a hétvégéket, hogy lehetőleg ne legyen semmi kötött program, elintéznivaló. Nem megyünk bevásárolni, ritkán megyünk vendégségbe vagy fogadunk vendégeket vagy veszünk részt olyan programon, ami időhöz kötött. Kisgyerekek mellett így is elég eseménydús a nap és szerintem jó, ha van egy-két olyan nap a héten, amikor nem kell időre menni sehova. Ilyenkor egyik reggel valami általam készített finomsággal kényeztetem a családot, ráérősebben, hosszabban reggelizünk. Hétvégén más étkészleteket használunk, más tányérból eszünk és más kávéscsészéből isszuk a kávét. Ebéd után általában van desszert, igyekszem valamit magam készíteni, ha csak egy panna cottát vagy crumble-t, gesztenyepürét vagy kompótot, a lényeg, hogy legyen harmadik fogás. Ha ebéd után nem kerül valamiért desszert az asztalra, akkor uzsonnára készítek forrócsokit vagy pitét. Sokszor apróságokon múlik a hétvégi hangulat megteremtése, egy gyertyán, egy tányérkészleten, egy másik terítőn, azért is fontosak a rituálék, mert segítenek kikapcsolni, ellazulni, ráhangolódni a pihenőnapra. A kislányom már pontosan tudja, hogy a hévége azt jelenti, hogy "apuci itthon van" és reggelire  palacsinta lesz.
Nálunk ezen a hétvégén mindkét nap húsleves lesz, ami már péntek este elkészült az esti film közben, nem sok előkészületet igényelt, fél óra volt a zöldségek meghámozása, pucolása, de ennyi ideig sem tart, ha már előkésztítve vesszük őket, alig drágábban árulják a  piacon (és nem olyanok, mint a szupermarketekben lefóliázott fonnyadt zöldségcsomagok, amelyeket a megmaradt zöldésgekből állítanak össze.). Ha mindkét nap ugyanaz a leves van, akkor már sok időt nyerhetünk. Nem kell teljesen ugyanolyannak lennie, elég, ha mi tudjuk, hogy ugyanaz. Például egy lencse vagy zöldbab levesből másnap lehet krémleves, de bámilyen zöldségleves turmixolható. Vasárnap lencsefőzelék lesz fasírozottal, ami már készen van félig, mert a pénteki ebédre lencsekrémleves volt és annyi lencsét főztem meg, amennyi a hétvégi főzelékhez is elegendő. Fontos, hogy már hétköznap előre kitaláljuk a hétvégi menüt, mert akkor egy csütörtöki vagy pénteki ebéd vagy vacsora alkalmával egyszerűen duplán készítünk el valamit, ami alapanyagul szolgál a szombati ebédhez. Vasárnap sütőtökös rizottót készítek, ami szintén egy háromnegyed órás étel a tök felkockázásával együtt. Reggelire mindkét reggel amerikai palacsinta lesz, amihez már bekeverem péntek este a tésztát és egy kis kancsóban a hűtőbe rakom, így  szombaton és vasárnap reggel csak  ki kell sütni, mézzel, pirított dióval és friss őszi gyümölcsökkel tálalom, ez körülbelül tíz percet jelent a felkeléstől számítva. Ezen kívül egyik nap ebédre fasírozottat kell összedobnom, a másik nap meg a rizottót, mert a leves már megvan. Ha a hétvége otthon telik és nem megyünk sehova, akkor vacsorára általában hideget eszünk, mert egyrészt nekem is elég reggel és délben is a konyhában állni, másrészt annyira el vagyunk telve a kiadósabb hétvégi menütől, hogy nem is kívánunk mást. A hétvégi menüből megvan a hétfői ebéd is, mert a húslevesből biztosan maradni fog, és mivel dupla adag hússal készítettem ezért csak egy paradicsomszószt kell készítenem és máris kész a második fogás is. A keddi leves is kész, mert a sütőtökös rizottóhoz ha már úgyis nekiálltam meghámozni és felkockázni a tököt, akkor az egészet megcsináltam és ami nem ment bele a rizottóba rögtön leturmixoltam a rizottó főzéséhez használt maradék alaplével együtt. Így lett egy sütőtök krémlevesem is.
És maradt időm, nem sok de arra éppen elég, hogy ne azt érezzem, hogy egész hétvégén a konyhában  álltam. Nem mindig sikerül de már egyre többször. És minél többször sikerül annál nagyobb az esély rá, hogy még többször fog, mert egyre rutinosabbá válok, kész bevásárlólistáim, menüim vannak és egyre gyakrabban jut eszembe egy étel készítése közben, hogy hogyan lehet ebből még egy ételt készíteni csaknem ugyanannyi energia ráfordítással, mintha csak azt az egyet készíteném el, mint aminek nekiláttam. A fagyasztásban nem igazán hiszek, szerintem megváltoztatja az ételek ízét, állagát és olyan kiábrándító amikor ki kell engedni a vasárnapi ebédet. Képtelen lennék fagyasztott sütőtök krémlevest vagy húslevest enni. Persze vannak kivételek, amik megállják a helyüket úgyis, például a fasírozottból biztosan dupla adagot készítek és fele megy is a fagyasztóba, de általánosságban a frissen készített ételeket szeretem, főleg vasárnap.
Persze a leggyorsabb és legkényelmesenn megoldás, ha elmegyünk a mamához ebédelni. És hozunk tőle hétfőre is...



2015. október 9., péntek

Sütőtök krémleves



A blogon már szerepel a sütőtök krémleves, de mivel az ősz egyik legfontosabb alapanyagáról, így leveséről is van szó és hetente készítem, megérdemel néhány gondolatot. Évek óta készítem, és tényleg már nagyons sok változatát kipróbáltam, mind a tökfajtáknak, mind az elkészítési módoknak. Lehet sütőben is megsütni hozzá a tököt, majd ezután pürésíteni és lehet vízben megfőzni vagy párolni is. Hozzáadhatunk mindenfélét, zellert, almát, hagymát, húsleves alaplét, szerintem az utóbbit leszámítva semmi más nem kell bele, ha jó a tök akkor önmagában is elegendő a leveshez, ha meg nem olyan jó, akkor úgysem javítja fel semmi, hiába pakoljuk bele. Mostanában többször készítettem, hol így, hol úgy és azt a következtetést vontam le, hogy a sok vajon és kevés vizen párolt, apróra vágott tök kockáknál semmi más elkészítési mód nem nyújt harmonikusabb ízélményt. A sütőben sült tökből készített krémlevesen egyszerűen egy szappanízszerű mellékízt érzek minden alkalommal, mások nem feltétlenül érezték így, míg volt, aki azonnal rávágta, hogy így van, ő is mindig érez egy ilyen ízt, ha sütőben süti a tököt. Kétségtelenül ez az időigényesebb elkészítés, hiszen meg kell hámozni és felkockázni a tököt, de szerintem megéri dolgozni vele. Babaételnek is sokkal finomabb, ha vajon pároljuk, kis üvegbe félrerakok mielőtt levesnek felhígítanám, Ruben, a kisfiam vígan megeszik belőle egy felnőtt mélytányérnyit.

A recept tehát a régi. És nem kell bele sem hagyma, sem alma, sem semmi más. Csak tök és vaj. Sok-sok vaj.


2015. október 8., csütörtök

Körte krémleves


Kaptam egy nagy tál körtét, ami annyira nem volt hibátlan, hogy sokáig tartogassam és ugyanaznap a férjem hozott a piacról pár nagyon szép körtét, de túl kemények voltak, én azt szeretem, ha a folyik a leve, mikor beleharapok. A lényeg, hogy sok körte volt otthon, még ahhoz képest is, hogy mennyire szeretem. Így jött az ötlet, hogy készítek belőle levest. Gondoltam, hogy feldarabolom, kivágom a magházát, megpárolom vajon egy kevés cukorral, fűszerezem fahéjjal, kardamommal, és pürésítem. De valami még hiányzott, ez olyan túl körtésnek tűnt. Így végigböngésztem a netet és az egyik kedvenc blogon rá is találtam a hiányzó összetevőre, a sajtkrémre. Ami bevallom, soha nem jutott volna eszembe. Pedig annyira kézenfekvő. A kéksajt bennem is felmerült, de azt meg valahogy túl erőteljesnek éreztem bele. A sajtkrém viszont tökéletes ízharmóniát teremtett. 

Hozzávalók:

  • 7-8 szem közepes körte
  • 3 evőkanál cukor (én a házi vaníliás ckromból tettem bele)
  • diónyi vaj
  • 125 g natúr sajtkrém
  • Fél citrom kifacsart leve


Elkészítés:

A vajon fedő alatt puhára pároljuk a cukorral és a fűszerekkel megszórt, szeletekre vágott körtét. Ezután turmixban pürésítjük a sajtkrémmel, citromlével és annyi vízzel, amennyi a megfelelő sűrűség eléréséhez szükséges. Nekem ízlett melegen és hidegen is, szerintem bárhogy tálalható, pirított dióval szórtam meg a tetejét.

Ha kisbabánk van, vegyünk ki egy adagot mielőtt fehigítjuk vízzel és meg is van az uzsonna: körtés sajtkrém (olyan íze van, mint egy túrókrémnek). 






2015. október 7., szerda

Spenótfőzelék kolbásszal


A spenótfőzelék jó, és sajnálom, hogy ezt bizonygatni kell. Ki a felelős ezért? A zöld szín, a pürés állag, vagy egyszerűen a menzai koszt és a sok nem jól elkészített, gyerekként belénk diktált főzelék. Nem tudom. Pedig olyan egyszerű. Annyira nagyon-nagyon. És mégis, mennyire el lehet rontani. Íme egy változat, anyukám elkészítési módján változtattam egy egészen picikét, de a kenyérrel dúsítás tőle van, és ebben rejlik a lényeg. 
Egyébként egyáltalán nem kötelező teljesen pürésíteni, lehet csak egy részét is, ha a leveleket apró kockára vágjuk és úgy pároljuk. Így még gusztább is talán, csak nekem a gyerekek miatt így egyszerűbb és persze gyorsabb.

Hozzávalók:

  • 60 dkg friss spenót
  • 6 gerezd fokhagyma (lehet akár nyolc is)
  • 3 dl tej
  • egy dl tejszín
  • 4-5 szelet maradék baguette, barna kenyér, zsemle kifli, akármi jó bele
  • só, bors, szerecsendió


Elkészítés:

A tejet a tejszínnel felforraljuk és belerakjuk a kenyeret, kiflit, zsemlét apró darabokra vágva. Hamar beszívja a forró tejet, nem kell órákig áztatni. A spenótleveleket leszárazzuk, alaposan megmossuk. A fokhagymát lereszeljük egy pillanatra megfuttatjuk olajban és erre rakjuk a senótot, fedő alatt megfonnyasztjuk, pár percig pároljuk, majd belekanalazzuk a turmix gépbe és hozzáadjuk a tejes kenyeret. Elturmixoljuk, sózzuk, borsozzuk, kevés szerecsendiót reszelünk hozzá, és készen is van. Sült kolbásszal, tojással, oldalassal, bármivel. Magában is. 




2015. október 6., kedd

Kéksajtos-diós tészta


A világ legegyszerűbb receptje. Saját recept, egyszer csak úgy összedobtam, bár biztosan létezik ez az étel tőlem függetlenül is. Egyszerű és pár perces étel, de ha házi tésztával készítjük akkor egy elegáns randivacsoraként vagy vendégvacsoraként is megállja a helyét. Ha meg farfalle tésztával, ahogy én tettem, akkor öt-hat perc alatt megvan az igencsak finom, szezonális és mégis ínyenc ebéd, pontosan annyi idő alatt, amíg megfő a tészta.

Hozzávalók négy személyre


  • 15 dkg kéksajt
  • 3 dl tejszín (lehetőleg cserpes vagy más háztáji)
  • bors, szerecsendió
  • 15 dkg dió megpirítva
  • 200 gramm száraz tészta


Elkészítés

Feltesszük a vizet forrni a tésztához, egy lapos serpenyőben illatosra pirítjuk a diót, közben egy magasfalú serpenyőben felforraljuk a tejszínt, nagy lyukú reszelővel belereszeljük a kéksajtot, kis lángon, állandó kevergetés mellett hagyjuk benne elolvadni. Ha kész félrehúzzuk, friss borsot őrölünk bele és szerecsendiót reszelünk hozzá, majd a dió kétharmadát elkeverjük benne a maradékot pedig a tálaláskor a tetejére szórjuk.



2015. október 5., hétfő

Kelbimbó főzelék


Az egyik kedvenc főzelékem a kelbimbó főzelék. Szereti a kislányom is, a kisf iam pedig most ismerkedik az ízével és eddig legalábbis, lelkesen ette, a férjem nem rajong érte túlságosan, amikor bejelentem, hogy ez az ebéd, de végül mindig megeszi ő is jóízűen. Nincs mellékíze és az a jellegzetes szaga, mint a kelképosztának, sokkal lágyabb, semlegesebb ízvilágú, főzelékben és blansírozva a legfinomabb, szerintem. Sokszor van nálunk ősszel és télen, mert nagyon egyszerűen elkészíthető, nem kell hámozni, pucolni, darabolni, tele van vitaminnal és persze nagyon finom. 

Hozzávalók
  • Fél kg kelbimbó
  • Egy közepes krumpli
  • 50 g vaj
  • 50 g frissen reszelt parmezán
  • Olívaolaj
  • Bors

Elkészítés

A kelbimbó végét levágom, ha a külső levelek sérültek akkor azokat is leszedegetem, erre nem mindig van szükség, majd forró, lobogó vízben puhára főzöm körülbelül negyed óra alatt, majd azonnal hideg vízbe dobom, hogy megőrizze a színét. A krumplit meghámozom, felkockázom és sós vízben megfőzöm. Ezután a vaj felét megolvasztom, kicsit megforgatom benne a kelbimbókat és fedő alatt pár percet párolom. Turmixban egy kevés főzővízzel a krumplit és a kelbimbó kétharmadát pürésítem és hozzáadom a parmezánt és a vaj másik felét, hagyom, hogy elolvadjanak a  forró pürében.  Sózom, borsozom és tálaláskor a püré tetejére halmozom a maradék kelbimbót és a krumplikockákat. 



2015. október 3., szombat

Őszi crumble




Akinek gyereke van annál biztosan mindig akad maradék gyümölcs. Megmaradt szemek a lecsipkedett szőlőfürtön, uzsonnára, tízóraira megkezdett almák, körték, banánok. Én ezeket sajnálom kidobni, elrakom a hűtőbe, majd adott alkalommal összeaprítom és francia bundáskenyéren, zabkásán végzik gyümölcsöntetként vagy crumble-t készítek belőlük. 

Hozzávalók:

  • 3-4 körte
  • 2 alma
  • Egy kis fürt szőlő
  • Néhány szem ringló, szilva, esetleg füge
A tésztához:
  • 150 g liszt
  • 75 g vaj
  • 50 g barna kristálycukor (ilyenkor a legjobb, ha van otthon házi vaníliás kristálycukrunk, egy befőttesüvegbe belerakjuk a kimagozott vaníliarudakat és ráöntjük a kristálycukrot, 1-2 hónapig állni hagyjuk)
  • 4-5 evőkanál zabpehely
A sütőt előmelegítjük 180 fokra, a gyümölcsöt apró kockára vágjuk, egy kivajazott porcelán piteformába terítjük, meghintjük fahéjjal és kardamommal, a tészta hozzávalóit kézzel összemorzsoljuk és rászórjuk a gyümölcs tetejére. 25-30 perc alatt megsütjük. 










2015. október 2., péntek

Piacnap



Ámulatba ejtő, hogy milyen esztétikai élményt képesek nyújtani az élelmiszerek, amelyeket alapvetően ízükért szeretünk. Nem csak egészséges és finom a szezonális táplálkozás, hanem évszaknak megfelelő hangulatot varázsol az otthonunkba. Egy tál őszi gyümölcs dióval, szelídgesztenyével, vidám sárga mindenféle alakú, formájó tökök vagy egy kis csokor csipkebogyó, nem csak finom alapanyagok, hanem gynyörűen mutatnak a konyhaasztalon vagy ablakban. 

A mai piacozásra a kislányom is elkísért, teleraktuk a babakocsit mindenféle jóval, nagyon élveztük mind a ketten. Megmutattam neki a diót egészben, hogyan lesz belőle az a dióbél, amit úgy szeret, hoztunk is haza egy kis zacskót héjastul a kiskonyhájába, a sajtosnál füstölt kecskesajtot kóstolt, és alig várja már, hogy megsüssük a gesztenyét, ami nem kipikopik készítésére való, hanem meg is lehet enni. A közös piacozás szuper gyerekprogram, persze megfelelő gyakorisággal, nem hetente, de havonta egyszer vagy évszakonként pár alkalommal érdemes együtt elmenni. 

Aki szemfüles talál szelídgesztenyét már 800 Forintért kilóját, apró szemű, de hibátlan fényes. Fügét mrá vadászni kellett és az apró kis paradicsomok sem voltak már mindenütt...



2015. szeptember 28., hétfő

Fügés, körtés, almás őszi saláta juharszirupos, citromos öntettel




Kiváló köret sajtok, bruschetták, húsok mellé, ha sajtot teszünk bele önállóan is megállja a helyét. A kislányom, a férjem és mindenki szereti, aki eddig kóstolta, olyanok is, akik nem különösebben gyümölcs rajongók, mint én. A fehér balzsamecettel, citrommal és juharsziruppal bolondított dresszing csodát művel az egyszerű Lollo salátával. 

Hozzávalók

  • Egy fej lollo saláta
  • Két lédús, érett körte
  • Egy savanykás alma
  • 6-8 szem füge
  • Egy marék friss dió megpirítva


A salátaöntethez
  • Fél citrom leve
  • Öt evőkanál fehér balzsamecet
  • Hét evőkanál olívaolaj
  • Négy evőkanál juharszirup


Ízlés szerint variálhatóak az arányok, én igazából sosem mérem, csak öntöm és kóstolom.

Elkészítés

A salátát apró darabokra tépjük vagy vágjuk, meglocsoljuk az öntettel és jól átforgatjuk benne. A körtét és az almát apró kockákra vágjuk és elkeverjük benne, a fügét vékony szeletekre vágva a tetejére halmozzuk és megszórjuk a pirított dióval.  

Mi sült brie sajt mellé ettük, amit egyszerűen egy öntött vas serpenyőben 180 fokon tíz perc alatt megsütöttem egy kevés juharsziruppal meglocsolva a tetejét. 

Könnyű őszi vacsora, könnyű a háziasszonynak és a gyomornak is...







2015. szeptember 27., vasárnap

Sütőtökös kuglóf



Az egyik jól bevált délutáni vendégváró nálunk a sütőtökös kuglóf. Gyönyörűen mutat egy tortatálra kirakva (ha nincs, egy lapos tányérra rakjunk tortapapírt és így tálaljuk), különleges, hiszen egy egyszerű délutáni süteményt szezonális alapanyaggal készítünk el, és persze finom is. Az elkészítése pedig végtelenül egyszerű, csak arra kell figyelni, hogy a sok alapanyagból semmi ne maradjon ki, a citromos cukormáz pedig kötelező rá, ne spóroljuk le semmiképpen, az adja a a pikáns édes-savanyú ízt a sütőtöktől szaftos, édes kuglóftésztához. A recept a kedvenc blogomról van, de annyira sokszor készítem, hogy én is megosztom. Sokszor szoktam megörvendeztetni vele a családot borongós őszi-téli hétvégéken uzsonnára, ez alkalommal vendégvárónak készült, de a vasárnapi reggelink is meg volt belőle. Egy kis szilvalekvárral kiegészítve. 




Hozzávalók:


  • 450 g liszt
  • 350 g sütőtök lereszelve
  • 200 g barna kristálycukor
  • 12 g sütőpor
  • 1 dl olaj
  • 125 g lágy vaj
  • 2 dl natúr joghurt
  • két tojás
  • Egy citrom reszelt héja ( eredeti receptben narancs héjjal van, azzal is finom)
  • Egy evőkanál fahéj
  • Frissen reszelt szerecsendió
  • Egy teáskanál őrölt gyömbér
  • Kávéskanál őrölt kardamom (Megj.: Bármilyen karácsonyi fűszer jó, kardamom, szegfűszeg, én előfordul, hogy a mézessütemény fűszerkevérkből rakok bele a fahéj mellé)


Cukormázhoz:

  • 150 g porcukor átszitálva
  • 3-5 evőkanál víz
  • Két evőkanál citromlé


Elkészítés:

A sütőt előmelegítjük 180 fokra, a kuglófhoz összekeverjük a száraz hozzávalókat, majd a nedves alapanyagokat is egy külön tálba, végül összekeverjük a kettőt és egy kivajazott, lisztezett kuglófformába öntjük. 40-50 perc alatt megsütjük, megvárjuk, amíg teljesen kihűl, ezután kiborítjuk és kikeverjük a cukormázat. Az átszitált porcukrot elkeverjük a vízzel és a citromlével, de csak kanalanként adjuk hozzá a folyadékot, nehogy túl híg legyen, egy sűrű fehér masszát kell kapnunk. Ne tegyük hűtőbe, tönkreteszi a cukormázat, csak ki az ablakba vagy a teraszra, de bent a lakásban sem lesz egy napig baja, leteszteltem már számtalan alkalommal. Betehetjük egy fémdobozba vagy üvegbúra alatt is tárolhatjuk. 

Kiváló gaszro ajándék egy tortapapírral díszített papírtálcára rakva, celofánba becsomagolva.














2015. szeptember 25., péntek

Piacnap

Igazi őszi brongós reggel. Még sötét volt, amikor kibotorkáltam, de hallani lehetett ahogy az esőcseppek kopognak az ereszen, így a lámpa felkapcsolása előtt már tudtam, hogy bejött a rossz idő, amit jósoltak. A szemben lévő ház négyzetekre osztott ablaka átvilágított a sötét udvaron, valaki ott is korán kelt.  Ma reggel is a piacra mentem, és miközben öltözködtem gondolatban egy gyors listát állítottam össze a hétvégére. Túrós csusza, sütőtökös rizottó, sütőtökkrémleves, zöldbabkrémleves, sütőtök vacsorára, kecskesajt a pénteki céklás krumplifőzelékhez készített sóban sült  céklával. Sütőtökös kuglóf szombat délutánra, citromos cukormázzal és forró csoki, ha marad ez a rossz idő.
Általában hétfőn szerdán és pénteken járok, szándékosan nem a nagy piacnapokon, ugyanazt megkapom csak nincs tömeg, fele annyi idő alatt végzek és persze nem utolsó szempont az sem, hogy szombaton reggel marad időm lustálkodni is kicsit... Többek között azért jó piacra járni, mert nem kell hosszasan gondolkozni, hogy mit érdemes az asztalra tenni, a szezonális zöldségek és gyümölcsök alatt roskadoznak a standok. Fügének, körtének és szőlőnek már két-háromszáz forintért is kapható kilója, szebbnél szebb áru mindenhol, nehéz dönteni, hogy melyiket vigyem. A szőlőnek hihetetlen, hogy mennyi fajtája van, nekem a "szaszka" és a datolya ízlik a legjobban, a multikban kapható nagyszemű, jobbára íztelen import szőlő a nyomukba sem ér. Van a sóska, a sütőtök több fajtája is, vettem egy nagyon élénk narancssárga színű, kerek tökfajtát, aminek utánanéztem és japán Hokkaido tök a hivatalos neve, az ígéret szerint gesztenyeízű lesz. Aztán van  friss dió, amiből csak annyit érdemes megvenni, ami rögtön el is fogy, mert még nem bírja a tárolást a nagy nedvességtartalma miatt, kétezer-kétezerötszáz egy kiló. Kelbimbó, a nagy kedvencem, nem kell hámozni, pucolni, csak egy kis vajat, vizet alá tenni és fedőt rá vagy lobogó sós vízbe dobni pár percre és kész is az ínycsiklandó köret, ötszáz forint egy fél kilós csomag. Bébi cékla, kilója kétszáz forintért, bár volt néni aki három darabot adott volna ennyiért. Még jó, hogy arrébb is megnéztem. Méregzöld színű zöld bab az egyik nagy kedvencem, hat-hétszáz forint kilója, a sárga olcsóbb, négy-ötszáz. Még mindig van ici-pici koktélparadicsom, az a kiskerti édes fajta, a nagymamám kertjében tudott ilyen édesre pirosodni a paradicsom, négy-ötszáz forintért kilója, és az az érdekes megnyúlt, körte alakú sárga koktélparadicsom is, amit a kislányom gyümölcs helyett is eszik uzsonnára. Libatepertő és szalonna is került a kosárba a vasárnapi túróscsuszához. Persze friss tej és joghurt mindig szerepel a listámon, és a finomságokról sem feledkezem meg, a cserpes túrórudiról, és a piacos reggeleken rendszerint kakaóscsiga és kifli a reggeli, Rebeka már alig várja. Az Aranygaluska  kávézóban lehet a legfinomabb csigát venni, ráadásul nem csak kakaósat, hanem diósat is, de mivel esik az eső és kocsival mentem így a b verzió maradt, az Aranycipóban is van egy olyan kakaóscsiga, amink a tésztája is kakaós, az is finom, ha nem is annyira mint a galuskás.
Ha hazaérek és ébren van a kislányom, akkor már rohan az ajtóhoz, ha meghallja a zár zörgését, és izgatottan nézi a kosarat: "Anya, milyen kincseket hoztál a piacról?" Kipakolok, a gyümölcsöket egy nagy kétfüles vájlingba rakom, és kiteszem a teraszasztalra a hűvösre. Nem szeretem a hűtött gyümölcsöt, csak akkor teszem hűtőbe, ha nagyon muszáj.
A tejet felforralom. Majd leülök egy kávé mellé.
Szeretem a piacot. Magam vásárolni, magam készíteni az összeválogatott alapanyagokból a családomnak az ételt.











2015. szeptember 22., kedd

Őszi tapasok



Szerintem az ősz a gyümölcsökről szól. A fügéről, szőlőről, körtéről, szilváról. És persze a dióról. Itt a sütőtök is, de az majdnem gyümölcs. Igyekszem minél több olyan ételt készíteni, amiben gyümölcs van, azért is mert a férjem nem nagy gyümölcsevő és ritkán jut eszébe enni egy fürt szőlőt vagy egy körtét. De ha alatta szalámi van, vagy sajt, akkor mindjárt csábítóbban hat. 

A "recept": Végy egy baguette-et, vágd vastag szeletekre, pirítsd meg sütőben pár perc alatt, kend meg kacsa vagy libazsírral. Néhányra rakj sajtot, a többire szalámit vagy sonkát, a tetejére pedig vékonyan szelt fügét, körtét, félbevágott diót. Egyszerű és mégis ínycsiklandó vacsora lesz belőle.