Igazi őszi brongós reggel. Még sötét volt, amikor kibotorkáltam, de hallani lehetett ahogy az esőcseppek kopognak az ereszen, így a lámpa felkapcsolása előtt már tudtam, hogy bejött a rossz idő, amit jósoltak. A szemben lévő ház négyzetekre osztott ablaka átvilágított a sötét udvaron, valaki ott is korán kelt. Ma reggel is a piacra mentem, és miközben öltözködtem gondolatban egy gyors listát állítottam össze a hétvégére. Túrós csusza, sütőtökös rizottó, sütőtökkrémleves, zöldbabkrémleves, sütőtök vacsorára, kecskesajt a pénteki céklás krumplifőzelékhez készített sóban sült céklával. Sütőtökös kuglóf szombat délutánra, citromos cukormázzal és forró csoki, ha marad ez a rossz idő.
Általában hétfőn szerdán és pénteken járok, szándékosan nem a nagy piacnapokon, ugyanazt megkapom csak nincs tömeg, fele annyi idő alatt végzek és persze nem utolsó szempont az sem, hogy szombaton reggel marad időm lustálkodni is kicsit... Többek között azért jó piacra járni, mert nem kell hosszasan gondolkozni, hogy mit érdemes az asztalra tenni, a szezonális zöldségek és gyümölcsök alatt roskadoznak a standok. Fügének, körtének és szőlőnek már két-háromszáz forintért is kapható kilója, szebbnél szebb áru mindenhol, nehéz dönteni, hogy melyiket vigyem. A szőlőnek hihetetlen, hogy mennyi fajtája van, nekem a "szaszka" és a datolya ízlik a legjobban, a multikban kapható nagyszemű, jobbára íztelen import szőlő a nyomukba sem ér. Van a sóska, a sütőtök több fajtája is, vettem egy nagyon élénk narancssárga színű, kerek tökfajtát, aminek utánanéztem és japán Hokkaido tök a hivatalos neve, az ígéret szerint gesztenyeízű lesz. Aztán van friss dió, amiből csak annyit érdemes megvenni, ami rögtön el is fogy, mert még nem bírja a tárolást a nagy nedvességtartalma miatt, kétezer-kétezerötszáz egy kiló. Kelbimbó, a nagy kedvencem, nem kell hámozni, pucolni, csak egy kis vajat, vizet alá tenni és fedőt rá vagy lobogó sós vízbe dobni pár percre és kész is az ínycsiklandó köret, ötszáz forint egy fél kilós csomag. Bébi cékla, kilója kétszáz forintért, bár volt néni aki három darabot adott volna ennyiért. Még jó, hogy arrébb is megnéztem. Méregzöld színű zöld bab az egyik nagy kedvencem, hat-hétszáz forint kilója, a sárga olcsóbb, négy-ötszáz. Még mindig van ici-pici koktélparadicsom, az a kiskerti édes fajta, a nagymamám kertjében tudott ilyen édesre pirosodni a paradicsom, négy-ötszáz forintért kilója, és az az érdekes megnyúlt, körte alakú sárga koktélparadicsom is, amit a kislányom gyümölcs helyett is eszik uzsonnára. Libatepertő és szalonna is került a kosárba a vasárnapi túróscsuszához. Persze friss tej és joghurt mindig szerepel a listámon, és a finomságokról sem feledkezem meg, a cserpes túrórudiról, és a piacos reggeleken rendszerint kakaóscsiga és kifli a reggeli, Rebeka már alig várja. Az Aranygaluska kávézóban lehet a legfinomabb csigát venni, ráadásul nem csak kakaósat, hanem diósat is, de mivel esik az eső és kocsival mentem így a b verzió maradt, az Aranycipóban is van egy olyan kakaóscsiga, amink a tésztája is kakaós, az is finom, ha nem is annyira mint a galuskás.
Ha hazaérek és ébren van a kislányom, akkor már rohan az ajtóhoz, ha meghallja a zár zörgését, és izgatottan nézi a kosarat: "Anya, milyen kincseket hoztál a piacról?" Kipakolok, a gyümölcsöket egy nagy kétfüles vájlingba rakom, és kiteszem a teraszasztalra a hűvösre. Nem szeretem a hűtött gyümölcsöt, csak akkor teszem hűtőbe, ha nagyon muszáj.
A tejet felforralom. Majd leülök egy kávé mellé.
Szeretem a piacot. Magam vásárolni, magam készíteni az összeválogatott alapanyagokból a családomnak az ételt.
Általában hétfőn szerdán és pénteken járok, szándékosan nem a nagy piacnapokon, ugyanazt megkapom csak nincs tömeg, fele annyi idő alatt végzek és persze nem utolsó szempont az sem, hogy szombaton reggel marad időm lustálkodni is kicsit... Többek között azért jó piacra járni, mert nem kell hosszasan gondolkozni, hogy mit érdemes az asztalra tenni, a szezonális zöldségek és gyümölcsök alatt roskadoznak a standok. Fügének, körtének és szőlőnek már két-háromszáz forintért is kapható kilója, szebbnél szebb áru mindenhol, nehéz dönteni, hogy melyiket vigyem. A szőlőnek hihetetlen, hogy mennyi fajtája van, nekem a "szaszka" és a datolya ízlik a legjobban, a multikban kapható nagyszemű, jobbára íztelen import szőlő a nyomukba sem ér. Van a sóska, a sütőtök több fajtája is, vettem egy nagyon élénk narancssárga színű, kerek tökfajtát, aminek utánanéztem és japán Hokkaido tök a hivatalos neve, az ígéret szerint gesztenyeízű lesz. Aztán van friss dió, amiből csak annyit érdemes megvenni, ami rögtön el is fogy, mert még nem bírja a tárolást a nagy nedvességtartalma miatt, kétezer-kétezerötszáz egy kiló. Kelbimbó, a nagy kedvencem, nem kell hámozni, pucolni, csak egy kis vajat, vizet alá tenni és fedőt rá vagy lobogó sós vízbe dobni pár percre és kész is az ínycsiklandó köret, ötszáz forint egy fél kilós csomag. Bébi cékla, kilója kétszáz forintért, bár volt néni aki három darabot adott volna ennyiért. Még jó, hogy arrébb is megnéztem. Méregzöld színű zöld bab az egyik nagy kedvencem, hat-hétszáz forint kilója, a sárga olcsóbb, négy-ötszáz. Még mindig van ici-pici koktélparadicsom, az a kiskerti édes fajta, a nagymamám kertjében tudott ilyen édesre pirosodni a paradicsom, négy-ötszáz forintért kilója, és az az érdekes megnyúlt, körte alakú sárga koktélparadicsom is, amit a kislányom gyümölcs helyett is eszik uzsonnára. Libatepertő és szalonna is került a kosárba a vasárnapi túróscsuszához. Persze friss tej és joghurt mindig szerepel a listámon, és a finomságokról sem feledkezem meg, a cserpes túrórudiról, és a piacos reggeleken rendszerint kakaóscsiga és kifli a reggeli, Rebeka már alig várja. Az Aranygaluska kávézóban lehet a legfinomabb csigát venni, ráadásul nem csak kakaósat, hanem diósat is, de mivel esik az eső és kocsival mentem így a b verzió maradt, az Aranycipóban is van egy olyan kakaóscsiga, amink a tésztája is kakaós, az is finom, ha nem is annyira mint a galuskás.
Ha hazaérek és ébren van a kislányom, akkor már rohan az ajtóhoz, ha meghallja a zár zörgését, és izgatottan nézi a kosarat: "Anya, milyen kincseket hoztál a piacról?" Kipakolok, a gyümölcsöket egy nagy kétfüles vájlingba rakom, és kiteszem a teraszasztalra a hűvösre. Nem szeretem a hűtött gyümölcsöt, csak akkor teszem hűtőbe, ha nagyon muszáj.
A tejet felforralom. Majd leülök egy kávé mellé.
Szeretem a piacot. Magam vásárolni, magam készíteni az összeválogatott alapanyagokból a családomnak az ételt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése