2015. március 27., péntek

Medvehagymás rizottó sült camambert sajttal


 Aki szereti a medvehagymát, az biztosan nem un rá ezalatt a pár hét alatt, amíg van. Már egészen könnyű leszedni, szépen megnőttek a múlt héten még aprócska levelek.

Hozzávalók két személyre:

  • 400 g medvehagyma
  • 120 g rizottó rizs
  • Egy kisebb póré hagyma
  • 120 g parmezán
  • olívaolaj
  • só, bors
  • Egy nagy gerezd fokhagyma
  • Bazsalikom
  • Rozé vagy fehér bor
  • Húsleves alaplé
  • Vaj


Elkészítés:
1. Előmelegítem a sütőt 180 fokra. A camambert sajtot meglocsolom olívaolajjal, bedörzsölöm fél gerezd reszelt fokhagymával és az összetépkedett bazsalikom levelekkel,  becsomagolom egy alufóliába. 
2. Felteszem az alaplevet vagy vizet forrni.
3.A medvehagymát vékony csíkokra vágom, és egyharmadát megfonnyasztom pár perc alatt olívaolajon, és egy diónyi vajjal, és kevés alaplével pürésítem. Sózom, borsozom.
4. Magas falú serpenyőben olajon megdinsztelem a karikára vágott póréhagymát, és rádobom a rizst, néhány perc alatt megpirítom rajta. 
5. Felöntöm borral, és kevergetve elfőzöm róla. Fehér bort javasolnak általában a rizottóhoz, de szerintem remekül illik hozzá a rozé. A tavaly előtti rozékat, lassan már a tavalyiakat is, nyugodtan fel lehet használni hozzá. Szobahőmérsékletű legyen a  bor, amikor a rizsre öntjük.
6. Mikor elfőtt róla a bor, felöntjük alaplével, éppen csak annyival, hogy ellepje a rizst, és mindig megvárjuk, amíg elfő róla, majd pótoljuk. Hozzáadjuk a medvehagymát és azzal együtt nem folyamatos, de gyakori kevergetés mellett al dentére főzzük a rizst. Ennél a lépésnél tesszük be a camambert sajtot a sütőbe, körülbelül 15 perc kell neki, amíg megfő a rizs. Miután kivettük a sütőből, kicsomagoljuk és pár percig hagyjuk, így nem fog szétfolyni, amikor kettévágjuk.
7. Amikor már a vége felé járunk belereszeljük a  rizottóba a fokhagymagerezd felét.
8. A legvégén hozzákeverjük a pürésített medvehagymát, és belekeverünk három diónyi vajat és a reszelt parmezánt. Fedő alatt hagyjuk összeérni az ízeket pár percig és a félbevágott camambert-tel a  tetején azonnal tálaljuk. 

Ha maradt a borból, egy pohár tökéletesen kiegészíti...



Parmezános brokkoli főzelék


Mindig is szerettem a főzelékeket, rántással, habarással is, úgy, ahogy a nagymamám és anyukám csinálja. Egyetlen kivétel a kelkáposztafőzelék, amiről őszintén megvallva nem tudom, hogy szeretem-e, mert még meg sem kóstoltam. Soha. Ezen kívül a pacalt, a paradicsomos káposztát, na meg a disznósajtot egyszerűen nem vagyok hajlandó még megízlelni sem. A kocsonyát sem eszem meg, de legalább megkóstoltam, valahogy a hús hidegen nekem egyébként sem tartozik a kedvenceim közé, és ugyanígy vagyok a zselatinos, kocsonyás állagú ételekkel is, a habos dolgokkal pedig mégúgy, (ami olyan szappanszerűen, nyálkásan habzik, most nagy divat, nem tudom ki találta ki, hogy ez a tányéron jól mutat) molekuláris gasztronómia ide vagy oda. Minden mást megeszek, legalábbis akárhogy gondolkozom, nem jut eszembe olyan, amit nem. A kislányomtól is elvárom, hogy mindent megkóstoljon, megennie semmit nem kell. Valahol olvastam egyszer, hogy nincsenek olyan ízek, amiket veleszületetten nem kedvelünk, csak nagyon ritkán, ezek jórészt tanult folyamatok. Rossz emlékek, élmények, asszociációk szülik a "nem szeretem" dolgokat. Amiket gyermekkoromban nem ettem meg, azok ma a kedvenceim közé tartoznak. Zöldbabfőzelék, spárga, a friss saláta. Legendás családi történet nálunk a "virágot nem kérek" mondatom, máig húznak vele. A férjem az első közös étkezések során közölte, hogy a főzeléket nem szereti. Jó, mondtam neki, csak annyit kérek legalább kóstold meg. És megkóstolta, sorban mindegyiket. Ma már csak a répa főzeléket nem eszi meg, az összes többit kifejezetten szereti, a brokkoli főzeléket külön kérni is szokta, nem gondoltam volna, hogy eljön a házasságunkban az a  pillanat, amikor a bejelentésemre, "ma brokkoli főzelék lesz" ő azt mondja, "Hú, az jó!" - ez nem sok ételnek jár ki, hogy a helyzetet érzékeltessem, ezzel a brokkoli főzelék hivatalosan is egy vonalba került a pizzával és a rizottóval. Amikor valaki nálunk ebédel rendszerint nem szoktak lelkesedni amikor kiderül, hogy főzelék van, de mire üres lesz a  tányér, mert üres lesz, csodálkoznak és találgatnak, hogy vajon mi volt ebben a főzelékben, amitől ilyen finom. Hiába mondom, hogy semmi, csak zöldség, esetleg némelyikben egy kevés sajt, csak továbbra is hitetlenkednek. Milyen fűszereket tettem bele? Leveskocka vagy más ízfokozó? Dehogy. Egyszerűen attól jó, hogy a zöldség jó. És persze ugyanattól lehet rossz is, ha nem megfelelő alapanyagból készítjük. 

Hozzávalók 4 személyre:
  • Két fej brokkoli
  • Egy krumpli (elhagyható)
  • Egy póré hagyma, vagy egy fej vöröshagyma
  • 120 g parmezán
  • Három diónyi vaj
  • Olíva olaj
  • Só, bors
  • Húsleves alaplé (elhagyható, sima víz is jó)


A brokkolit megmosom, rózsáira szedem. A krumplit megpucolom és apró kockákra vágva sós vízben puhára  főzöm. Egy nagy, magas falú serpenyőben megolvasztom a két diónyi vajat és kevés olívaolajat öntök még hozzá, megfuttatom benne a hagymát, majd erre rádobom a brokkolit, átforgatom és fedő alatt párolom 1-2 percig. Felöntöm vízzel vagy húsleves alaplével, annyira, hogy épphogy ellepje. Puhára főzöm benne. Sózom, borsozom, felét, kétharmadát kimerem,  hozzáteszem a krumplit, a lereszelt parmezánsajtot, a maradék vajat és botmixerrel pépesítem. Tálaláskor, először a pürét merem a tányérba, majd ráhalmozom az egészben maradt brokkoli darabokat. Ha valamit szeretnék mellé kínálni, akkor bundáskenyeret szoktam készíteni, de önmagában is nagyon finom és laktató étel. 





2015. március 23., hétfő

Medvehagymás papardelle


Semmi különös. Csak a medvehagyma és a frissen kifőtt tészta ízére vágytam, minden csavar nélkül. A sűrű, krémes házitejszín tökéletesen kiemelte és mégis lágyította a vadon nőtt medvehagyma natúr, erdei ízét. Gyorsabb, mint egy vajaskenyeret megkenni. Na jó, azért ez túlzás, legalább két perccel tovább tart.

Hozzávalók két személyre

  • 180 g friss tagliatelle
  • 250 g medvehagyma
  • 2 dl tejszín
  • Bors, olívaolaj, szerecsendió,
  • Snidling a  tetejére


Elkészítés
Felteszek vizzet forrni, és néhány perc alatt megfőzöm a tésztát. A vékony csíkokra vágott medvehagymát pár másodperc alatt olívaolajon megfuttatom, felöntöm tejszínnel, borsozom és egy kevés szerecsendiót reszelek rá. Összekeverem a tésztával, a tetejét megszórom apróra vágott snidlinggel és parmezánnal.



2015. március 22., vasárnap

Medvehagyma krémleves


Ha valaki igazán medvehagymásat szeretne enni, az medvehagyma krémlevest készítsen. Az alábbi hozzávalókból alig valamivel több, mint két személynek elegendő mennyiség lesz, és nem sok más étellel eszünk meg egyszerre húsz-huszonöt dkg medvehagymát.

A blogon már szerepel egy medvehagyma krémleves, ez a mostani recept, kevésbé lesz "zöld" a krumpli miatt, lágyabb, testesebb az ízvilága.

Hozzávalók
  • 50 dkg medvehagyma
  • Egy közepes szem krumpli
  • Egy póréhagyma
  • Tejszín
  • 40 g vaj
  • Egy liter húsleves alaplé
  • Bors
  • Olívaolaj


Elkészítés:
Egy kisebb lábasban vizet forralunk, és a kockára vágott krumplit puhára főzzük benne. Egy magas peremű serpenyőben kevés olívaolajon megfuttatjuk a karikára vágott póréhagymát, majd rádobjuk a vajat és a medvehagymát jól átkevergetve, fedő alatt egy percig pároljuk. Ezután felöntjük a húslevessel és forrás után még pár percig főzzük. Hozzáadjuk a krumplit, botmixerrel pürésítjük, ha szükséges hígitjuk vízzel,  sózzuk, borsozzuk, a tetejére egy kávéskanál tejszínt löttyintünk. Pogácsával vagy más medvehagymás péksüteménnyel tálaljuk.

2015. március 21., szombat

Medvehagymás pogácsa



Ez a Limara féle recept, elvileg, de gyakorlatilag nekem sosem sikerül olyan, magasra, mint neki. Pedig mindent, tényleg mindent úgy csinálok, ahogy írva vagyon. - Azért finom.
Hatszázhúsz gramm vajjal egyszerűen nem lehet valami rossz.


2015. március 20., péntek

Medvehagymás tojásrántotta - a tavaszi ételek nyitánya



Amikor a naptárban márciushoz érünk, hétről-hétre jönnek azok a kis mérföldkövek, amelyekből tudom, hogy szép lassan valóban megérkezik a tavasz és lehet örülni az új évszaknak. Az első piacról hazahozott kankalin és tulipáncsokor.  Amikor a városban először ülök ki egy teraszra kávézni. Először nagykabátban, sapkában, majd egyre inkább kigombolkozva pulóverben, sálban.  Előveszem a ballonkabátomat, majd sorban kerülnek elő a tavaszi darabok a szekrényből, mellények, színes nadrágok, zakók, virágmintás, tarka sálak. Hosszú kihagyás után először megyek el futni az erdőbe. És ilyenkor már nagyon-nagyon ki vagyok éhezve a tavasz ízeire is. Feszült várakozással figyelem a piacon a  standokat, mikor jelennek meg a várva várt tavaszi zöldségek. Nem szeretnék egy napot sem lemaradni róluk, hiszen többségüknek rövid ideig van szezonjuk, csupán pár hétig. A spárga. Bébispentót. Az újsárgarépa, snidling és természetesen a medvehagyma. Már az illata is fantasztikus, egészen a város széléig elér, a Magaslatin sétálva megcsapja az ember orrát, ha meglebben a szél. Ilyenkor hívogat a Mecsek, egy séta a medvehagymával borított még kopár, de már ébredező erdőben, a zöld között néhol elő-előkandikál néhány hóvirág is, a kedvenc tavaszi programjaim közé tartozik. A virágföldes zsákok már a teraszunkon várakoznak, hogy hétvégén elültessem bennük a fűszernövény palántákat. Zsálya, petrezselyem, rozmaring, oregano, bazsalikom, kakukkfű, majoranna, citromfű, menta.
Egy jól induló tavaszi nap... Kinézek a teraszajtón a belső udvarra és látom, ahogy a szemben lévő ház kopott sárga fala visszaveri a  reggeli napfényt. Mindkét gyermek alszik még, férj munkába készülődik, én meg a tegnap délután szedett medvehagymából készítek egy könnyű tojásrántottát reggelire, amíg lefő a kávé. 

Hozzávalók két személyre:


  • 4 tojás
  • Egy csokor medvehagyma
  • Borsónyi vaj
  • Két evőkanál tej
  • Parmezán
  • Olívaolaj
  • Kevés snidling


Az olajon megfuttatom a  medvehagymát, villával felverem a tojásokat, majd a serpenyőbe öntöm a  medvehagymára. Hozzáadom a tejet és a vajat, majd a parmezánt, kevergetem és egy perc múlva lehúzom a tűzről, nem szabad túlságosan megsütni. Tálalás előtt megszórom apróra vágott snidlinggel.

2015. március 19., csütörtök

Tonhalas rigatoni 4 perc alatt


Születésnapomra egy szépen becsomagolt dobozban, hatalmas masnival átkötve, ott állt a tulipáncsokor alatt. A vágyott tésztagép. A legjobb olasz, az a fajta, amit majd tovább adhatok az unokámnak és még ő is használni tudja.  Olyan boldog voltam. Kibontottam, megnéztem, olyan volt, mint egy játék. Végeredményben az is, az én új játékom. Csak összegyúrom a tésztát, kis gombócokban adagolom a tetején lévő nyílásba, a hátán lévő kart tekerem és már jön is ki belőle a penne, fusili, rigatoni, makaróni. Mint egy tésztakidobó automata, csodás - gondoltam. Vasárnap nekiálltam. Először a gép összerakásánál akadtam el, de végül sikerült másodszorra a kart a megfelelő lyukba bedugni. Aztán a tészta lett túl lágy. Majd túl kemény. Miután végre sikerült eltalálni a megfelelő állagot, az elkészült kis csőtészták egy fél óra után elkezdtek összelapulni. Megigazgattam őket kézzel. Nem kellett volna, ugyanis a "kiigazított" tészták miután megkeményedtek, berepedeztek és összetörtek. Így legalábba felét ki kellett dobnom. Pedig olyan egyszerűnek látszott. 

Tehát ha megvan a rigatoni, akkor tényleg négy perc. Ígérem.

Hozzávalók két személyre

  • 180 gramm rigatoni
  • Egy nagy tonhalkonzerv
  • Egy fél csokor petrezselyem
  • Snidling
  • 10-15 szem zöld, magozott olívabogyó
  • Citrom
  • Olívaolaj
  • Parmezán
  • Bors
  • 2 dl házitejszín


Elkészítés

A tésztát megfőzzük pár perc alatt, lobogó sós vízben.  Házi tésztának 2-3 perc elegendő. Ezalatt kevés olívaolajat a serpenyőbe öntünk, majd a lecsöpögtetett tonhalkonzervet rádobjuk és fél percig megfuttatjuk rajta, majd hozzáadjuk a vékony karikákra vágott olívabogyót és felöntjük tejszínnel. Hozzákeverjük az apróra vágott petrezselymet és borsozzuk. Miután egyet rottyan a tejszín,  lehúzzuk a tűzről, pár csepp citromot csepegtetünk rá. Összekeverjük a tésztával és tálaláskor megszórjuk apróra vágott snidlinggel és parmezánnal a tetejét.



2015. március 16., hétfő

Grillezett camambert juharsziruppal és dióval




A grillezett camambert a kedvenc pécsi éttermemben az általam kóstolt legjobb étel a jelenlegi étlapon. Nem csak azért érdemes étterembe járni, mert az ember jókat ehet, és beszélgethet anélkül, hogy pakolnia, mosogatnia kellene, hanem mert olyan ízélményekkel és hatásokkal gazdagodik, amelyekhez visszanyúlhat, amikor ő maga szeretne alkotni, készíteni valamit. Még ha sokszor különleges, bonyolult, vagy összetett az étlapról választott ételelkészítse, olyan eszközöket vagy alapanyagokat kíván, amelyek miatt otthon nem érdemes nekiállni, még akkor is adhat egy olyan pluszt, szemléletet az elfogyasztásán kívül, amiből tanulhatunk. Egy igazán jó étteremben egy-egy vacsora vagy ebéd alkalmával azonkívül, hogy jól érezzük magunkat tanulhatunk is az ízek, színek kombinációjáról, a szezonális alapanyagok minél változatosabb felhasználásáról, a tálalásról. Amikor rendelek, szeretem megkérdezni, hogyan az étel hogyan készül, milyen alapanyagok, fűszerek vannak benne és nem feltétlenül azért, mert esetleg látok rá esélyt, hogy magam is megpróbálkozom az elkészítésével, hanem mert egyszerűen jó hallgatni amikor egy hozzáértő személy beszél az ízekről, az ételről, ami a tányéromra kerül. Nincs kiábrándítóbb, mint amikor a kérdés hallatán pincér zavarba jön vagy kiül az arcára a teljes érdekteleneség és egy "hát fogalmam sincs" választ mormolva a fogai között igyekszik elmenekülni. Mindig elszomorít, különösen ha egy étteremben tapasztalom, hogy nem osztoznak a gasztronómia iránti lelkesedésemben. Ilyenkor, legyen bármilyen jó is az étel, valahogy kisebb étvággyal és lelkesedéssel eszem. Egy jó étteremben nem csak tudnak, hanem szívesem válaszolnak a kérdésekre, nem titkos a recept és jó esetben nemhogy ismeri még kóstolta is az étlepon szereplő fogásokat a pincér. Hogy aztán lelkesen mesélhessen a vendégeknek róla... Ehhez a recepthez is így jutottam hozzá, mesésen egyszerű, mégis a zseniális ízpárosítás különlegessé teszi. A forrón illatozó camambert meglocsolva egy kevés juharsziruppal, ami a grillezéstől karamellizálódik a tetején, a belseje lágyan olvadva folyik szét a serpenyőn, ahogy belevágok... a gasztro paradicsomban vagyok!

Hozzávalók

  • Fejenként egy kis camambert sajt
  • Juharszirup
  • Egy marék dió
  • Baguette
  • Egy fej tölgyfalevél saláta, kevés ruccola - de bármilyen saláta tökéletesen megteszi, azonban a tölgyfalevél saláta kissé fanyarabb ízét jól kihozza a citrusos vinaigrette


Vinaigrette-hez
  • Fél citrom
  • Másfél narancs
  • Egy lime
  • Fehér balzsamecet


Elkészítés

A sütőt előmelegítjük 180 fokra, a camambert sajtokat egy öntöttvas serpenyőre helyezzük, meglocsoljuk juharsziruppal és 15 percig sütjük. A diót öt perc után mellé helyezzük. A salátát megmossuk, felvágjuk. Az öntethez összekeverjük a  kifacsart citrusok levét, hozzáadunk ízlés szerint fehér balzsamecetet és összedolgozzuk a salátával. A sajtot a sütőből kivéve azonnal tálaljuk.