Tudom, hogy meg sem szabadna kóstolnom, mert ha egy falatot eszem belőle, nem bírok ellenállni és meg is fogom enni, amibe beletörtem. Meg a többit is. Na jó csak a felét. Végülis én sütöttem, illik megkóstolni, hátha nem is jó. De hát miért is ne lenne jó? - Mondjuk nem sült meg. Na még egyet... azt, amelyiknek a tetejére kifolyt és ráolvadt a fehércsoki, még a sütőben kinéztem... vagy azt a másikat, amelyiken karamellizálódott az eper...
Hány darabos is egy muffin sütő? Tizenkettő?! Nem létezik, hogy a hiányzóakat mind én ettem meg. Ugye Ti is ettetek...?
A mufinnal kezdődött minden. A szerelem a sütés iránt. Ott éltem át először a csodát, ahogy lisztből, cukorból, sütőporból és tojásból sütemény születik. Csokis, kakaós, epres, diós, almás. Nem tudtam levenni róla a szemem, guggoltam a sütő előtt és megbabonázva néztem, ahogy egyre magasabb lesz a kapszlikba töltött tészta. Óriási élmény volt, amikor a magasra feljött, tökéletesen sikerült tepsi muffint tálcára pakoltam és azzal vártam haza a szüleimet vacsorára. Csak sütöttem és sütöttem a család meg boldogan ette. Tizennyolc éves voltam ekkor, egy barátnőm a születésnapjára kapott egy muffinszakácskönyvet, és persze rögtön a rabja lett, lelkesen újságolta, hogy azóta minden reggel azt reggelizik. Én nem voltam nagy szakácsnő, így nagyon nagy tettnek éreztem, hogy ő süt. Ráadásul olyan muffint, amit én addig csak pékségekben láttam. Ámulva néztem, hogy ugyanúgy néz ki. Mint a boltban. Kipróbáltuk együtt is egy nyári délutánon. Még emlékszem, ahogy magyarázza, hogy a csokit még a papírjában törjem össze, a tésztát hagyjam csomósan... Elronthatatlan, bíztatott. Tényleg az.
Azóta is imádom Stahl Judit receptjeit, hálásak lehetünk neki, hogy összeválogatta a legjobb mufinn recepteket és velük egy egész generációval szeretette meg a sütést egy életre. Gyors és finom, biztos a sikerélmény, ha valaki még soha nem sütött semmit akkor is. A kedvenceim közé tartozik ez a fehércsokis-epres, a másik dobogós a csokis-banános.
Kis eltéréssel ez a recept a Stahl Judit féle fehércsokis-epres muffin, már korábban is szerepelt egyszer a blogomon, de azóta már többször készítettem és változtattam rajta. Narancs helyett citromhéjat teszek bele, nekem a tavaszhoz az valahogy jobban illik, szerintem kevesebb cukor is elegendő az általa megadott mennyiségnél és az egész vanília rudat felhasználom, nem csak a magokat. Próbáltam már úgyis, hogy nem csak megolvasztottam a vajat, hanem barnítottam is, és a tej felét tejszínnel is pótolhatjuk.
Hozzávalók:
- 100 g vaj
- 100g fehércsoki
- 200 g eper
- Egy kávéskanál sütőpor
- Egy csipet szódabikarbóna
- Egy csipet só
- Egy dl tej
- 100 g natúr joghurt
- 100 g barna cukor
- Egy darab tojás
- Egy citrom reszelt héja
- 25 dkg finomliszt
Elkészítés:
A sütőt előmelegítjük 200 fokra és a muffin tepsit kibéleljük papírformákkal, használhatunk szilikonformákat is, de én nagyon szeretem a színes, vidám muffinpapírokat. A vajat megolvasztjuk és visszahűtjük, a fehércsokit apró darabokra vágjuk, az epret megmossuk és szintén feldaraboljuk, majd összekevrjük egy evőkanál liszttel, hogy ne áztassa el a muffint. Ezután összekeverjüka száraz hozzávalókat, a maradék lisztet, sütőport, szódabikarbónát, sót és a fehércsokit. A cukrot finomra turmixoljuk a vanília rúddal, így sokkal vaníliásabb ízt kapunk, mintha csak a magokat kapargatnánk bele. Egy másik tálban kézi habverővel összekeverjük a tojást és a cukrot, majd hozzáadjuka tejet, a joghurtot és a vajat, hozzáreszeljüka citrom héját majd összekeverjük a lisztes keverékkel, de elég csak nagyjából összedolgozni, nem kell teljesen simára keverni. A tészta felét elsztjuk a muffin formákba, a maradék tésztába elkeverjük az epret és azt is rámerjük. 20-25 perc alatt megsütjük, ha már langyos juharszirupot kanalazhatunk a tetejére.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése