2014. március 29., szombat

Segítsüti: Mogyoróvajas-csokoládés kockák

Idén tavasszal 10. alkalommal kerül sor a Segítsüti  sütemény licitjére, a gasztroblogger szülők jótékonysági   akciójukkal a Suhanj! Alapítványon keresztül a sérült és fogyatékos gyermekek sportolási lehetőségeit támogatják. A licit március 30-án, vasárnap, tehát holnap, indul és április 2-ig, szerda 16:00-ig tart. Minden tepsi sütemény kikiáltási ára 1000 Forint lesz, a liciteket a Segítsüti honlapján a Sütiárverés menüpont alatt lehet majd megtenni, amihez egy egyszerű regisztráció szükséges. A nyertes az lesz, aki a legmagasabb összeget ajánlja az adott süteményért.

Én egy mogyóróvajas csokoládés kockával készültem, a kép nem túlzás, éppen olyan finom és nagyon-nagyon mogyóróvajas-csokis, mint amilyennek tűnik. A csokoládéhoz és a mogyoróvajhoz bio alapanyagokat használtam.


Hozzávalók

Az alaphoz:

50 gramm nádcukor
200 gramm porcukor
50 gramm sózatlan vaj
200 gramm sima (nem darabos) mogyoróvaj

A felső részhez:

200 gramm tejcsokoládé
100 gramm étcsokoládé
Egy evőkanál sózatlan vaj

Szükségünk lesz még egy 23-24 centiméter körüli mély, négyzet alakú üvegtálra vagy tepsire.

Elkészítés


A süti elkészítésénél az igazi kihívást az jelenti, hogy ne együk meg az alapanyagokat munka közben - nekem ez komoly erőfeszítést jelentett. Az összeállítás gyerekjáték, igazából a felszeletelést leszámítva semmi nehézség sincs benne, még az általam olyannyira kedvelt "melegítsük elő a sütőt" fordulat is hiányzik, ugyanis még azt sem kell bekapcsolnunk. 
Keverjük össze az alaphoz való alapanyagokat egyenletesen. Tegyük a morzsás tésztát a sütőpapírral kibélelt tepsibe vagy üvegtálba és simítsuk el egyenletesen a felszínét, lehetőleg azonos vastagságú legyen mindenhol.
A felső részhez olvasszuk össze a hozzávalókat és öntsük az alapra majd tegyük az egészet a hűtőbe legalább egy fél napra, hogy jól megdermedjen. Amikor kivesszük a hűtőből hagyjuk állni 2-3 órát - ez a következő nagy önfegyelempróba -  és forró vízbe mártott késsel szeletelejük fel kis kockákra. Tényleg kicsikre, mert 1-2 mini kocka is bőven elég lesz belőle, főleg ha a keverőtálban ragadt tészta nem veszett kárba...







2014. március 24., hétfő

Spenótos-medvehagymás mini lepénykék

Egy tökéletes hétköznapi vacsora. Nálunk mindenki szereti, így biztosan teli találat, ha ezt teszem az asztalra, gyorsan elkészíthető és sok-sok spenót "belerejthető", tehát még egészséges is. A tortilla lapot süthetjük magunk is, akkor vagy negyed órával tovább tart a folyamat, ami még mindig vállalható szerintem. Mivel hozzájutok házi készítésű, friss tortilla laphoz, így azon kevés alapanyagok közé tartozik, amit készen szerzek be és mindig tartok belőle a hűtőben.

Hozzávalók 4 személyre:

  • 150 g friss spenót
  • Egy nagy csokor medvehagyma
  • 150 ml natúr joghurt
  • Parmezán vagy kecskesajt
  • Olíva olaj


Elkészítés:

A tortilla lapokat félbe vágjuk majd ráhelyezzük a parmezán szeleteket (reszelhetjük is) vagy kecskesajtot, vagy bármilyen más sajtot, ami éppen a hűtőben van. Erre kerülnek a spenót levelek majd megint egy réteg sajt, majd félbe hajtjuk és egy felforrósított olíva olajjal kikent serpneyőben, mindkét oldalát roppanósra sütjük. Kínáljunk mellé natúr joghurtot mártogatósnak, amit zöld fűszerekkel, borssal ízesíthetünk. Elkészíthetjük rukkolával is!



2014. március 17., hétfő

Cukorborsó krém

Lassan kezdődik a  cukorborsó szezon, bár a magyar borsóig még van egy hónap, de ilyenkor már megjelenik az olasz cukorborsó a zöldségesek standjain, aminek egyszerűen nem bírok ellenállni. Egyrészt ki vagyok már éhezve az ízére, a színére, másrészt akárki, akármit mond az olasz cukorborsó jó. És nagyon drága. Ezért a borsófőzeléknek még nem állok neki, de a borsókrém már két marékból meg van, és a vacsoraasztalt is tavasziasabbá varázsolja.


Elkészítés: 400 gramm hüvelyes borsót fejtsünk ki, mossuk meg majd dobjuk pár percre forrásban lévő sós vízbe. Amikor kivesszük, rögtön rakjuk jeges vagy hideg vízbe, ezután turmixoljuk pépesre, ízesítsük mentával, vagy borssal. Kenyérre kenve, esetleg egy kevés pármai sonkával kiegészítve könnyű vacsora lesz belőle.

2014. március 11., kedd

Segítsüti

Vannak időszakok az életemben, amikor muszáj fontossági sorrendet felállítanom, még azok között a dolgok között is, amelyeket szeretek csinálni. A Vasárnapi Ebéd egy időre a lista aljára került, még az is megfordult a fejemben, hogy lehúzom a listáról... Nap, mint nap főzök, sütök, mégis fotózni, receptet, történeteket írni akármilyen apróságnak tűnik nagyon időigényes munka. Egy ideje nem szakítottam rá időt és őszintén szólva hiányzik. Nehéz megfogalmazni, hogy pontosan mi hiányzik belőle, talán leginkább az alkotás megörökítése utáni vágy. Hogyha készítek valami igazán finomat, esztétikusat, érzékeket gyönörködtetőt, akkor azt megosszam másokkal és megörökítsem egy bejegyzésben, amit adott esetben én is vissza tudok nézni később, ha újra el szeretném készíteni. Mert most még azt gondolom a kisujjamban van, pár hónap múlva, következő ősszel, télen már nem fogok rá emlékezni, arra a kis plusz összetevőre, amitől olyan jól sikerült. Szóval visszetérek és igyekszem a ritkább megjelenést igényesebb, átgondoltabb posztokkal kiegyenlíteni.

Az utolsó lökést a folytatás irányába az adta, hogy beválasztottak a Segítsüti csapatába sütisütőnek, ami nagy meglepetés volt számomra. Régen követem a Segítsüti tevékenységét, még sehol nem volt a blogom, amikor először találkoztam vele receptolvasgatás közben. Fél évvel ezelőtt jelentkeztem sütisütőnek, de őszintén szólva nem gondoltam, hogy én, mint ismeretlen blogger bekerülhetek, hiszen biztosan sokan jelentkeznek rá. Olyan bloggerekkel egy listán szerepelni, mint többek között (az egyébként kedvencem) Dolce Vita, Ízbolygó vagy Gabojsza konyhája nagy kihívást és megtiszteletetést jelent. A Segítsüti immár a 10. alkalommal szervezi meg jótékonysági akcióját, amelynek keretében ezúttal a SUHANJ! Alapítványon keresztül a látás, értelmi vagy mozgás sérült gyerekeknek fog segíteni. Az Alapítvány a sérült vagy fogyatékkal élő gyerekek és családjaik részére szeretne sportolási lehetőséget teremteni és ezen keresztül közelebb hozni őket egymáshoz és másokhoz, így leküzdve a velük szemben kialakult előítéleteket. A Segítsüti a tevékenységeik közül a gyermekek tömegsportba való bekapcsolásához szeretne hozzájárulni a SUHANJ! Alapítvány eszközparkjának bővítésével, így az akció során befolyt összegből például speciális futó babakocsikat, tandemkerékpárokat és más sporteszközöket szeretnének vásárolni az alapítványnak.  
Már az Angyalkuckó során is volt szerencsém megtapasztalni, milyen jó érzés egy jó ügyért, egy közös célért dolgozni, úgy segíteni másokon, hogy valami olyat adok, amit én készítettem szívvel, lélekkel, rájuk gondolva.  
Annak is nagyon örülök, hogy éppen ennek az alapítványnak segíthetek, mert én is nagyon szeretek sportolni, több, mint tíz éve futok, és gyerekkorom óta rendszeresen mozgok, tornázom, aerobikozom. A tömegsportot különösen fontosnak tartom, a mozgásnak ez a formája sajnos egyre inkább háttérbe szorul és manapság helyette a versenysport, a teljesítménysport kerül előtérbe, holott a mozgásban a legfontosabbnak az örömnek kellene lennie, amit okoz. Ma már egyre kevesebb lehetőség van "csak úgy" sportolni, rögtön egyesületekhez kell csatlakozni, versenyekre, különféle megmérettetésekre járni, ami sok gyereknek elveszi a kedvét az egésztől, a fogyatékkal élők pedig még hátrányosabb helyzetben vannak ezen a téren. A mozgás öröme mindenkié, legalábbis mindenkié kellene, hogy legyen és nem csak a legügyesebbeké, legrátermettebbeké. Jó kezdeményezésnek és remek gondolatnak tartom, hogy a fogyatékkal élőket így akarják közelebb hozni egymáshoz és másokhoz. Találó az Alapítvány neve is, sokszor próbáltam megfogalmazni, hogy miért jó futni, talán a repüléshez hasonlíthat, de a suhanás tényleg kifejező rá.  Eszembe jut, amikor Bécsben voltam ösztöndíjjal és lejártam a közeli parkba futni, ott szinte mindennap találkoztam különféle fogyatékkal élő emberekkel, akik önkéntesekkel futottak. Ki kerekesszékben, ki kézenfogva... Az érzés, ami közben kiült az arcukra éppen ugyanaz volt, amit én is érzek futás közben: a szabadság, a felszabadultság, az önmagunk meghaladásának mámorító érzése. Nekem ez könnyen megadatik, csak fel kell húznom a cipőmet és keresnem egy alkalmas terepet. Sokaknak azonban ez nem ilyen egyszerű, ehhez speciális eszközökre és mások közreműködésére van szüksége. Ha egy sütivel hozzájárulhatok ahhoz, hogy elérhetőbbé váljék számukra is a mozgás nyújtotta öröm, boldogan segítek!