Segítsüti

Vannak időszakok az életemben, amikor muszáj fontossági sorrendet felállítanom, még azok között a dolgok között is, amelyeket szeretek csinálni. A Vasárnapi Ebéd egy időre a lista aljára került, még az is megfordult a fejemben, hogy lehúzom a listáról... Nap, mint nap főzök, sütök, mégis fotózni, receptet, történeteket írni akármilyen apróságnak tűnik nagyon időigényes munka. Egy ideje nem szakítottam rá időt és őszintén szólva hiányzik. Nehéz megfogalmazni, hogy pontosan mi hiányzik belőle, talán leginkább az alkotás megörökítése utáni vágy. Hogyha készítek valami igazán finomat, esztétikusat, érzékeket gyönörködtetőt, akkor azt megosszam másokkal és megörökítsem egy bejegyzésben, amit adott esetben én is vissza tudok nézni később, ha újra el szeretném készíteni. Mert most még azt gondolom a kisujjamban van, pár hónap múlva, következő ősszel, télen már nem fogok rá emlékezni, arra a kis plusz összetevőre, amitől olyan jól sikerült. Szóval visszetérek és igyekszem a ritkább megjelenést igényesebb, átgondoltabb posztokkal kiegyenlíteni.

Az utolsó lökést a folytatás irányába az adta, hogy beválasztottak a Segítsüti csapatába sütisütőnek, ami nagy meglepetés volt számomra. Régen követem a Segítsüti tevékenységét, még sehol nem volt a blogom, amikor először találkoztam vele receptolvasgatás közben. Fél évvel ezelőtt jelentkeztem sütisütőnek, de őszintén szólva nem gondoltam, hogy én, mint ismeretlen blogger bekerülhetek, hiszen biztosan sokan jelentkeznek rá. Olyan bloggerekkel egy listán szerepelni, mint többek között (az egyébként kedvencem) Dolce Vita, Ízbolygó vagy Gabojsza konyhája nagy kihívást és megtiszteletetést jelent. A Segítsüti immár a 10. alkalommal szervezi meg jótékonysági akcióját, amelynek keretében ezúttal a SUHANJ! Alapítványon keresztül a látás, értelmi vagy mozgás sérült gyerekeknek fog segíteni. Az Alapítvány a sérült vagy fogyatékkal élő gyerekek és családjaik részére szeretne sportolási lehetőséget teremteni és ezen keresztül közelebb hozni őket egymáshoz és másokhoz, így leküzdve a velük szemben kialakult előítéleteket. A Segítsüti a tevékenységeik közül a gyermekek tömegsportba való bekapcsolásához szeretne hozzájárulni a SUHANJ! Alapítvány eszközparkjának bővítésével, így az akció során befolyt összegből például speciális futó babakocsikat, tandemkerékpárokat és más sporteszközöket szeretnének vásárolni az alapítványnak.  

Már az Angyalkuckó során is volt szerencsém megtapasztalni, milyen jó érzés egy jó ügyért, egy közös célért dolgozni, úgy segíteni másokon, hogy valami olyat adok, amit én készítettem szívvel, lélekkel, rájuk gondolva.  

Annak is nagyon örülök, hogy éppen ennek az alapítványnak segíthetek, mert én is nagyon szeretek sportolni, több, mint tíz éve futok, és gyerekkorom óta rendszeresen mozgok, tornázom, aerobikozom. A tömegsportot különösen fontosnak tartom, a mozgásnak ez a formája sajnos egyre inkább háttérbe szorul és manapság helyette a versenysport, a teljesítménysport kerül előtérbe, holott a mozgásban a legfontosabbnak az örömnek kellene lennie, amit okoz. Ma már egyre kevesebb lehetőség van "csak úgy" sportolni, rögtön egyesületekhez kell csatlakozni, versenyekre, különféle megmérettetésekre járni, ami sok gyereknek elveszi a kedvét az egésztől, a fogyatékkal élők pedig még hátrányosabb helyzetben vannak ezen a téren. A mozgás öröme mindenkié, legalábbis mindenkié kellene, hogy legyen és nem csak a legügyesebbeké, legrátermettebbeké. Jó kezdeményezésnek és remek gondolatnak tartom, hogy a fogyatékkal élőket így akarják közelebb hozni egymáshoz és másokhoz. Találó az Alapítvány neve is, sokszor próbáltam megfogalmazni, hogy miért jó futni, talán a repüléshez hasonlíthat, de a suhanás tényleg kifejező rá.  Eszembe jut, amikor Bécsben voltam ösztöndíjjal és lejártam a közeli parkba futni, ott szinte mindennap találkoztam különféle fogyatékkal élő emberekkel, akik önkéntesekkel futottak. Ki kerekesszékben, ki kézenfogva... Az érzés, ami közben kiült az arcukra éppen ugyanaz volt, amit én is érzek futás közben: a szabadság, a felszabadultság, az önmagunk meghaladásának mámorító érzése. Nekem ez könnyen megadatik, csak fel kell húznom a cipőmet és keresnem egy alkalmas terepet. Sokaknak azonban ez nem ilyen egyszerű, ehhez speciális eszközökre és mások közreműködésére van szüksége. Ha egy sütivel hozzájárulhatok ahhoz, hogy elérhetőbbé váljék számukra is a mozgás nyújtotta öröm, boldogan segítek!