Mandulás keksztortácska málnás-fehécsokis krémmel

A kekszet nagyon könnyű házilag elkészíteni és ha a befektetettt időt és energiát összevetjük az eredménnyel az egyik legpraktikusabb is. Sokáig eltartható, anélkül, hogy az élvezeti értéke csökkenne, az alapanyagokat néhány perc alatt össze lehet dobni, berakjuk a hűtőbe és fél óra múlva már a sütőben barnulnak a köröcskék vagy szívecskék, ki hogyan szereti. Ráadásul igazi jolly joker, hiszen jól jön a reggeli kávé mellé egy sietősebb reggelen, egy váratlan vendég esetén pedig néhány alapanyaggal felturbózva máris egy elegáns desszertet varázsolhatunk belőle. Aki egyszer rákap a keksz sütésre, biztos, hogy onnantól nem lesz elégedett a boltban kaphatóakkal, amelyek tele vannak mindenféle instant összetevőkkel, ellenben hiányzik belőlük a legfontosabb, a vaj. 

Hozzávalók a kekszhez:

• 125 g vaj
• 90 g porcukor
• egy tojás
• 150 g finomliszt
• 100g mandula, hámozott vagy szeletelt
• egy csipet só
• egy csipet fahéj

A lágy vajat összekeverjük a  cukorral és hozzákeverjüka  felvert tojást. A lisztet egy tálba szitáljuk és hozzákeverjük a fahéjat és a sót. A mandulát finomra daráljuk egy botmixerrel és hozzákeverjüka  lisztes keverékhez, majd fokozatosan hozzáadjuk az egészet a vajas-cukros-tojásos keverékhez és puha tésztává gyúrjuk. Fóliába csomagoljuk és fél órára a hűtóbe tesszük, hogy összeálljon. Egyből hengert is formázhatunk belőle, és akkor csak fel kell szeletelni, de én jobban szeretem kinyújtani és formával kiszaggatni, mert akkor szabályosabbak lesznek a kekszek. Fél centiméter vastagságú kekszeket szaggassunk/vágjunk és 150 fokra előmelegített sütőben 20-25 percig szép világos színűre sütjük őket. Ha készen van rácsra téve hűtjük őket, óvatosan rakjuk át, mert melegen nagyon törékenyek.

Hozzávalók a krémhez:

• 250 g friss málna
• 90 g fehércsoki
• 150 g mascarpone
• 2 dl tejszín

A fehércsokit megolvasztjuk és hozzákeverjük kanalanként a mascarpone-t, majd a felvert tejszínt. A málna kétharmadát belekeverjük, a maradékot pedig a díszítéshez félre tesszük. Egy mokkáskanálniy krémet teszünk két keksz közé, és a tetejére is, a málnaszemekkel pedig tetszés szerint díszítjük. A tetején jól mutat egy szem, de akár többet is elrendezhetünk, a kekszek között oldalt is végig rakhatjuk málnával. Közvetlenül tálalás előtt töltsük meg a  krémmel, hogy ne áztassa el a kekszet. A krém hűtőben 3-4 napig is eláll, kifejezetten jót tesz neki, ha állni hagyjuk, mert összeérnek az ízek.

Társasházi veteményes

Vidéken nőttem fel, a nyarakat pedig falun töltöttem a nagymamáimnál, a legkülönfélébb zöldségek és gyümölcsök megtalálhatóak voltak a kertünkben, gyermekként elképzelni sem tudtam, hogy ez másképp is lehet. Reggeli vagy vacsora előtt kimentünk a kertbe egy kosárral és szedtünk paradicsomot, paprikát, epret, málnát,  a nagymamáimnál rendszeres program volt a zöldbab vágás, borsó és babfejtés, anyukámmal pedig a cseresznyét magoztunk és tettünk el kiló számra, ősszel mogyorót törtünk, almát szedtünk a fa alól. Amikor már elég nagy voltam a szüleim engem is bevontak a kert körüli teendőkbe, amiben eleinte szívesen, később már egyre kevesebb lelkesedéssel vettem részt, de a  kert iránti szeretetem a tinédzser kor elmúltával és a felnőtt életem kialakulásával egyre inkább visszatért, mára pedig eljutottam egészen odáig, hogy saját mini veteményest csináltam a társasházunk közös udvarában. Az egész nem több 3 négyzetméternél, de amíg felástam, azalatt az egy óra alatt értettem meg igazán Wass Albert szavait miszerint „Azé a föld, aki megműveli”. Közös tulajdon ide vagy oda, az bizony az utolsó porszemig a miénk, fantasztikus érzés volt, amikor a férjem az esti locsolás után behozta a tenyerében az első néhány szem érett kis koktél paradicsomot. Mi neveltük, gondoztuk, öntöztük és íme, tényleg termettek a zöld, illatos bokrocskák. Ezen persze nincs semmi csodálnivaló - gondolhatnák sokan, de engem valahogy mégis meglepett, sem én, sem a néni nem bízott nagyon a kertészi képességeimben, akitől a piacon a palántákat vettem úgy két hónappal ezelőtt. Hiába nőttem fel úgy, hogy volt veteményesünk, egy jó ideje már a szüleimnek sincs és a nagymamáimmal sem ez volt a közös téma az elmúlt 10 évben, így sok mindent nem tudtam, amit kénytelen voltam megkérdezni. Válaszul sokszor csak a fejüket csóválták vagy elnézően mosolyogtak, de legalább megtudtam, hogy a bokor egész nyáron teremni fog csak fel kell karózni – és tényleg kell az a két méteres karó hiába hitetlenkedtem – és 8 bokor valóban sok lesz nekünk ezt már most is látom, pedig még el sem kezdett igazán beérni. Ültettem cukkinit, padlizsánt, tököt is, a lakásunk előtt lévő füvesített teraszon pedig van málna és szeder bokrunk, balkon paradicsom és sárga paradicsom. Mindez olyan kevés helyet foglal mégis bőven elég kettőnknek, ha az egész hátsó udvarból veteményest csinálnánk az öt családnak is vígan elegendő lenne. Sokan megütköznek az ismerőseink, barátaink közül ezen, én pedig egyre inkább azon csodálkozom, hogy miért nem csinál mindenki saját veteményest, amikor onnantól, hogy elültettük a palántákat azt az egyszeri felkarózást leszámítva, szinte alig van munka vele, magától nő, fejlődik benne minden, elég esténként megöntözni és néha kihúzgálni a gazakat. Annyira semmiségnek tűnik ahhoz képest, hogy mekkora éményt jelent a saját zöldségeinket fogyasztani. A cukkinivirág, amit mind a ketten nagyon szeretünk azelőtt elérhetetlen, beszerezhetetlen különlegesség volt, amihez évente egyszer Olaszországban hozzájutottunk, most minden héten letépkedem őket és sörös palacsinta tésztában kisütött töltött cukkinivirágot készítek belőlük . Már alig várom, hogy beérjenek a sárga paradicsomok, ami szintén csaknem beszerezhetetlen zöldség (vagy gyümölcs, ki minek tekinti a paradicsomot.) Az egyetlen málna bokron, amit még tavaly ültettünk minden nap érik be a málna, készül is belőle a málnapüré a panna cottához vagy csak reggeli előtt kiszaladok és az érett szemeket gyorsan lekapkodom és már megy is a zabkásába. Amikor először láttam meg a piros szemeket, annyira megörültem, hogy nem tudtam ellenállni és a bokorról ettem a málnát, mint kislánykoromban. A sikeren felbuzdulva idén ültettünk még négy bokrot, úgyhogy jövőre már elegendő fog teremni lekvárhoz és szörpök készítéséhez is. Szerintem egyszerűen csak városi beidegződés, hogy a balkonba muskátli és petúnia kerülhet, miért ne ültethetnénk paradicsomot, epret vagy más haszonnövényeket is? Ugyanolyan szép zöld, mutatós, mint a dísznövények és még termése is van. Arról nem is beszélve, hogy amíg egy muskátli 300-500 forint, addig én a  balkonparadicsomoknak 30, a többinek 100-150 forintért vettem darabját. A kertet is megszépítették, valahogy természetesebbé, emberközelibbé tették a haszonnövények. Az sem utolsó szempont, hogy a kislányunk látni fogja, hogyan nő, fejlődik egy növény és válik a virágából termés, hogyan kerülnek az asztalunkra a különböző zöldségek, gyümölcsök és nem csak a boltban találkozik velük. Ha pedig ahhoz szottyan kedve ő is a bokorról eheti majd a málnát.

Fekete kagylós-sárga paradicsomos rizottó

Nagy rizottó rajongók vagyunk, ezért nem kellett sokat gondolkoznom, hogy a maradék kagylót és sárga paradicsomot milyen ételhez használjam fel. Talán még a fekete kagylós tagliatelle-nél is finomabb lett, a sárga paradicsom citromos-gyümölcsös ízét a paradicsomos rizottó alap még inkább kiemelte.

Hozzávalók két személyre:

• Fél kiló fekete kagyló
• 20 szem sárga koktél paradicsom 
• Egy nagy üveg darabos paradicsom (én házi készítésű sajátot használtam, egy 900 g-os üveget)
• Egy fej vöröshagyma
• Egy fej fokhagyma
• 150 g rizottó rizs
• 2X3 dl száraz fehér bor
• Zöldségleves alaplé
• 200 g parmezán
• 3-4 diónyi vaj
• Olívaolaj
• Petrezselyem
• Citrom

Elkészítés

1. A sütőt előmelegítjük 150 fokra, hogyha készen van a rizottó a koktélparadicsomokat itt fogjuk megfonnyasztani. Egy sütőpapírral bélelt sütőbe rakom a megmosott szárazra törölt paradicsomokat és meglocsolom őket olívaolajjal. Evés közben nem túl praktikus, tálalásnál azonban gusztább, ha a paradicsomok csumáját rajta hagyjuk.

2. A peramezán sajtot lereszeljük, a fokhagymát megpucoljuk és egy gerezd kivételével a kés élével kissé meglapítjuk és vékony szeletekre vágjuk őket. A parmezánt lereszeljük, a kemény végét félre rakjuk.

3. Egy lábasban feltesszük az alaplét, hogy mire a rizsre rá kell merni már forrásban legyen. 

4. Egy nagy serpenyőben olívaolajat hevítünk és a vöröshagymát megfuttatjuk rajta, majd ráöntjük a  rizst (a rizottó rizst soha nem mossuk meg) és megpirítjuk, ha kész, felöntjük a szobahőmérsékletű fehér borral és sűrű kevergetés mellett megvárjuk, amíg elfő róla. Ezután folyamatosan merjük rá az alaplét, de mindig csak annyit, hogy éppen ellepje a rizst, és nagy mozdulatokkal keverünk egyet-egyet rajta. A parmezán végét beledobjuk és hagyjuk a rizsben főni, így még intenzívebb lesz a parmezán íz. Figyeljünk oda, hogy legvégén ne felejtsük el kivenni, kínos, amikor a vendég találja meg a tányérjában. Nem kell állandóan kevergetni, elég nagyjából fél percenként egyszer. Körülbelül amikor harmadszor merjük rá a lét, akkor belereszeljük a félre tett egy gerezd fokhagymát. A merést-kevergetést egészen addig folytatjuk, amíg "al dente"-re nem fő a rizs. Az utolsó két merésnél alaplé helyett adjuk hozzá a paradicsom konzervet és abban főzzük tovább. Egy tálba kiöntve egy kicsit átturmixolhatjuk a paradicsomot, de úgy, hogy darabos maradjon. Adhatunk hozzá friss bazsalikomot, oregánót, kevés rozmaringot, az enyém ezekkel a fűszerekkel lett eredetileg elrakva.

5. Húzzuk félre a tűzhelyről és adjuk hozzá a vajat és a parmezánt, keverjük el és fedő alatt hagyjuk elolvadni a forró rizsben.

6. Ezalatt berakjuk a paradicsomokat a sütőbe 5 percre, vagy addig, amíg kicsit össze nem esnek. Közben egy serpenyőben olajat hevítünk, megfuttatjuk rajta a vöröshagymát majd öntünk hozzá még olívaolajat és egy-két perc alatt megsütjük benne a vékonyra szelt fokhagymákat. Belerakjuk a kagylót, meglocsoljuk citromlével, felöntjük fehér borral és fedő alatt néhány perc alatt megfőzzük őket. A gőztől már pár perc alatt kinyílnak, vigyázzunk, hogy ne főzzük túl. Összekeverjük az apróra vágott petrezselyemmel. 

7. Egy tányérba kimerjük a  rizottót, ráhalmozzuk a kagylót és elrendezzük rajta a paradicsomokat. 

Panna cotta fehér csokoládéval és málnával

A panna cotta az egyik kedvenc vendégváró desszertem, mert gyorsan megvan, előre el lehet készíteni és szezonális gyümölcsökkel, alapanyagokkal variálva mindig újdonságként hat. A Gordon Ramsay féle fehércsokis panna cotta a legjobb recept, szinte minden panna cotta-t az ebben leírt arányok szerint készítek. A házi tejszín és tej használata itt különösen fontos, hiszen ezen a  két összetevőn kívűl nincs is nagyon más benne, és a sűrű, krémes tejszíntől és zsíros tejtől lesz igazán finom ez az édesség.

Hozzávalók

• 150 g fehércsoki
• 3 levél zselatinlap
• 5 dl dupla tejszín(házi)
• 2,5 tej
• kevés cukor, ízlés szerint, körülbelül 50 g
• 200 g friss málna

Elkészítés

1.A tejszínt és a tejet felforralom, majd félre húzom a tűzhelyről.

2. A zselatinlapokat hideg vízbe áztatom néhány percre

3. A felforralt tejszínes tejbe beletördelem a fehércsokoládét és hagyom elolvadni, közben először elkeverem kanállal, majd kézi mixerrel, hogy szép egyenletesen elkeveredjen benne. 

4. A zselatinlapokat kinyomkodom hozzáadom a panna cottához, megvárom amíg felolvad, majd alaposan elkeverem benne.

5. 6-8 kis üveg vagy kerámia tálkába adagolom, mialatt hűl, az elején párszor még megkeverem bennük, hogy a zselatin ne ülepedjen le az aljára. Legalább 6-8 órára hűtőbe kell tenni, hogy megdermedjen. A panna cotta akkor jó, ha  puding szerű, de az edény oldalát megütögetve a közepe remeg, mint a kocsonya.

6. Pár szem málnát félre teszünk díszítésnek, a többit összeturmixoljuk és összekeverjük egy evőkanál cukorral. A pürét hűtőbe rakjuk és közvetlenül tálalás előtt a panna cotta tetejére merjük. Ha kiborítva szeretnénk tálalni, akkor néhány pillanatra rakjuk forró vízbe az edényt, és egy éles késsel óvatosan vágjuk körbe, majd hirtelen mozdulattal borítsuk ki egy tányérra. Közvetlenül tálalás előtt szedjük csak ki a tartójából, mert egy idő után szétesik. 

Tagliatelle fekete kagylóval és sárga koktélparadicsommal

A tökéletes étel számomra: gyors, finom és annyira gyönyörű! Bár a kagyló szezonja szeptembertől februárig tart és az igazi gourmet-ok szerint csak az "r" betűs hónapokban szabadna fogyasztani, szezonalitás ide vagy oda, nyáron legalább egyszer mindig megkívánom, mert az íze a tengerparti nyaralásokat idézi. A szeles, sós levegőt, ami minden próbálkozásom ellenére kócosra borzolja a hajamat, a forró homokot, amiben épp csak végig tud futni az ember mezítláb a tengerig, a meleg estéket, amikor egy spaghetti alle vongole és egy pohár lambrusco kíséretében olyan jó elücsörögni egy tengerparti étterem teraszán és élvezni a nyaralóvárosok nyüzsgését...

Hozzávalók 4 személyre:

• Egy kiló fekete kagyló ( Metróban jégen hűtött friss kagyló kapható)
• Fél kiló sárga koktélparadicsom
• Három darab paradicsom
• Két fej vöröshagyma
• Egy fej fokhagyma
• 3 dl száraz fehér bor
• Egy csokor petrezselyem
• Egy citrom
• olívaolaj
• vaj
• Bors
• 500 g tagliatelle

Elkészítés

A vöröshagymát olíva olajon és egy evőkanál vajon üvegesre párolom, majd a rádobom és épp csak megsütöm a kés élével összenyomott vékonyra szeletelt fokhagymát. Pár percre beledobom a sárga paradicsomokat, és hagyom kicsit megizzadni a forró olajon, majd kiszedem és félreteszem őket. Ezután rárakom a fekete kagylót, rászórom az apróra vágott petrezselymet, friss borsot őrlök rá, meglocsolom olívaolajjal, felöntöm fehér borral és pár percig hagyom fedő alatt rotyogni, amíg a kagylók kinyílnak. Addig szabad főzni, amíg narancssárga színűk lesz, vigyázzunk ne főzzük túlságosan meg, a tengeri herkentyűket egyedül így lehet elrontani. Amelyik kagyló nem nyílt szét magától, azt ne együk meg. A tésztát sós forró vízbe, néhány csepp olívaolajjal  al dente-re főzöm majd lecsöpögtetem és hozzákeverem a fehérboros szószhoz. Érdemes a kagylókat kiszedegetni a serpenyőből és úgy összekeverni a  tésztát a szósszal, és utólag szépen elrendezgetni a tányérokon sárga paradicsomokkal együtt, egy-egy gerezd citrommal. Az asztalra kis tálkában citromos vizet rakunk mellé, hogy abban meg tudjuk mosni evés közben a kezünket. A maradék fehér bort megihatjuk hozzá...

Ricottás házi gnocchi zsályával és borsóval

Ez az étel ugyan nem a tízperces kategória, de hétvégén, amikor apa-lánya idő van szívesen töltök hosszabb időt a konyhában. Már nagyon régóta szemezek ezzel a recepttel, most végre kipróbáltam és nem csak a végeredmény, hanem az elkészítése is nagyon izgalmas. Szeretem a gnocchit, de általában étteremben eszünk, mert szerintem a boltban kaphatóakkal csak az elnevezése azonos. Az igazi gnocchi puha, amikor a villa élével el szeretnénk felezni szalad benne, akár a vajban, a bolti pedig kicsúszik alóla, mert rugalmas és kemény. Olaszországban a boltban is ki lehet fogni jóféle gnocchit, de azért az sem ér fel a házilag készülttel. Korábban is próbáltam már csak akkor durumlisztet használtam, sőt teljes kiőrlésű liszttel is elkészítettem, mondanom sem kell, hogy a végeredmény igencsak messze esett a jótól, úgyhogy senkinek nem javasolom az alternatív liszthasználatot. Szerintem ez tipikus gyerekekkel közösen is elkészíthető étel, ha Rebeka nagyobb lesz biztosan megengedem, hogy ő gyúrja a kis hengereket majd.

Hozzávalók 4 személyre

• 1 kg keményre főtt krumpli
• 175 gramm finomliszt
• 100 gramm ricotta
• 75 gramm vaj
• egy evőkanál tengeri só
• egy tojás
• 300 gramm friss borsó
• egy marék zsálya levél
• egy csokor petrezselyem
• olívaolaj
• bors

Elkészítés

A krumplit sós vízben megfőzzük, meghámozzuk, majd még melegen negyedekbe vágjuk és sütőpapírral bélelt tepsieben 5 percig 180 fokon szárítjuk. Ezalatt összekeverjük a többi hozzávalót, a  lisztet, sót, ricottát, a tojást és a borsot. A krumplit kivesszük a sütőből és még melegen krumplinyomóval összetörjük, véletlenül se használjunk turmixot vagy kézi mixert mert ragadni fog. Összekeverjük a lisztes keverékkel és gyorsan összegyúrjuk, úgy, hogy puha állagú lágy tésztát kapjunk, de ne túl sokáig dolgozzunk vele, mert kemény lesz a gnocchi. Kiterítjük egy tányérra és a  hűtőbe tesszük, hogy szilárduljon egy kicsit. Addig elkészítjük a zsályás-borsós feltétet hozzá. Serpenyőben olívaolajat hevítünk és a zsálya leveleket roppanósra sütjük 1-2 perc alatt. Ezután a zsályás olajhoz hozzáadjuk a vajat és megfuttatjuk rajta a borsót, rászórjuk az apróra vágott petrezselymet is. Felteszünk egy nagy lábosban vizet forrni és a hűtőből kivesszük a tésztát, majd 1,5 centiméter vastag hengereket formázunk belőle, egy nagy kés élével kissé meglapítjuk és hosszában 2-3 centiméteres darabokat vágunk belőlük. Egy szűrőlapát segítségével óvatosan a gyöngyöző vízbe helyezzük és néhány perc alatt megfőzzük. Kihalásszuk őket és jeges vízbe tesszük, majd papírtörlőre helyezve lecsöpögtetjük. Vajat olvasztunk egy serpenyőben és kicsit megsütjük a gnocchikat, végül a vajas borsót mélytányérokba halmozzuk, ráhelyezzük a gnocchit, pár nagy mozdulattal összekeverjük és a tetejére rakjuk a roppanós zsályaleveleket.