Vidéken nőttem fel, a nyarakat pedig falun töltöttem a nagymamáimnál, a legkülönfélébb zöldségek és gyümölcsök megtalálhatóak voltak a kertünkben, gyermekként elképzelni sem tudtam, hogy ez másképp is lehet. Reggeli vagy vacsora előtt kimentünk a kertbe egy kosárral és szedtünk paradicsomot, paprikát, epret, málnát, a nagymamáimnál rendszeres program volt a zöldbab vágás, borsó és babfejtés, anyukámmal pedig a cseresznyét magoztunk és tettünk el kiló számra, ősszel mogyorót törtünk, almát szedtünk a fa alól. Amikor már elég nagy voltam a szüleim engem is bevontak a kert körüli teendőkbe, amiben eleinte szívesen, később már egyre kevesebb lelkesedéssel vettem részt, de a kert iránti szeretetem a tinédzser kor elmúltával és a felnőtt életem kialakulásával egyre inkább visszatért, mára pedig eljutottam egészen odáig, hogy saját mini veteményest csináltam a társasházunk közös udvarában. Az egész nem több 3 négyzetméternél, de amíg felástam, azalatt az egy óra alatt értettem meg igazán Wass Albert szavait miszerint „Azé a föld, aki megműveli”. Közös tulajdon ide vagy oda, az bizony az utolsó porszemig a miénk, fantasztikus érzés volt, amikor a férjem az esti locsolás után behozta a tenyerében az első néhány szem érett kis koktél paradicsomot. Mi neveltük, gondoztuk, öntöztük és íme, tényleg termettek a zöld, illatos bokrocskák. Ezen persze nincs semmi csodálnivaló - gondolhatnák sokan, de engem valahogy mégis meglepett, sem én, sem a néni nem bízott nagyon a kertészi képességeimben, akitől a piacon a palántákat vettem úgy két hónappal ezelőtt. Hiába nőttem fel úgy, hogy volt veteményesünk, egy jó ideje már a szüleimnek sincs és a nagymamáimmal sem ez volt a közös téma az elmúlt 10 évben, így sok mindent nem tudtam, amit kénytelen voltam megkérdezni. Válaszul sokszor csak a fejüket csóválták vagy elnézően mosolyogtak, de legalább megtudtam, hogy a bokor egész nyáron teremni fog csak fel kell karózni – és tényleg kell az a két méteres karó hiába hitetlenkedtem – és 8 bokor valóban sok lesz nekünk ezt már most is látom, pedig még el sem kezdett igazán beérni. Ültettem cukkinit, padlizsánt, tököt is, a lakásunk előtt lévő füvesített teraszon pedig van málna és szeder bokrunk, balkon paradicsom és sárga paradicsom. Mindez olyan kevés helyet foglal mégis bőven elég kettőnknek, ha az egész hátsó udvarból veteményest csinálnánk az öt családnak is vígan elegendő lenne. Sokan megütköznek az ismerőseink, barátaink közül ezen, én pedig egyre inkább azon csodálkozom, hogy miért nem csinál mindenki saját veteményest, amikor onnantól, hogy elültettük a palántákat azt az egyszeri felkarózást leszámítva, szinte alig van munka vele, magától nő, fejlődik benne minden, elég esténként megöntözni és néha kihúzgálni a gazakat. Annyira semmiségnek tűnik ahhoz képest, hogy mekkora éményt jelent a saját zöldségeinket fogyasztani. A cukkinivirág, amit mind a ketten nagyon szeretünk azelőtt elérhetetlen, beszerezhetetlen különlegesség volt, amihez évente egyszer Olaszországban hozzájutottunk, most minden héten letépkedem őket és sörös palacsinta tésztában kisütött töltött cukkinivirágot készítek belőlük . Már alig várom, hogy beérjenek a sárga paradicsomok, ami szintén csaknem beszerezhetetlen zöldség (vagy gyümölcs, ki minek tekinti a paradicsomot.) Az egyetlen málna bokron, amit még tavaly ültettünk minden nap érik be a málna, készül is belőle a málnapüré a panna cottához vagy csak reggeli előtt kiszaladok és az érett szemeket gyorsan lekapkodom és már megy is a zabkásába. Amikor először láttam meg a piros szemeket, annyira megörültem, hogy nem tudtam ellenállni és a bokorról ettem a málnát, mint kislánykoromban. A sikeren felbuzdulva idén ültettünk még négy bokrot, úgyhogy jövőre már elegendő fog teremni lekvárhoz és szörpök készítéséhez is. Szerintem egyszerűen csak városi beidegződés, hogy a balkonba muskátli és petúnia kerülhet, miért ne ültethetnénk paradicsomot, epret vagy más haszonnövényeket is? Ugyanolyan szép zöld, mutatós, mint a dísznövények és még termése is van. Arról nem is beszélve, hogy amíg egy muskátli 300-500 forint, addig én a balkonparadicsomoknak 30, a többinek 100-150 forintért vettem darabját. A kertet is megszépítették, valahogy természetesebbé, emberközelibbé tették a haszonnövények. Az sem utolsó szempont, hogy a kislányunk látni fogja, hogyan nő, fejlődik egy növény és válik a virágából termés, hogyan kerülnek az asztalunkra a különböző zöldségek, gyümölcsök és nem csak a boltban találkozik velük. Ha pedig ahhoz szottyan kedve ő is a bokorról eheti majd a málnát.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése