Hű, Te gyúrod a tésztát? - kérdezik csodálkozva. Én. - Nem semmi. Pedig az. Hidd el. Összekevered a lisztet, a tojásokat, a sót és az olajat, gombócá formálod, hűtőbe rakod fél órára, majd kinyújtod és felvágod a tésztagéppel. Már ha van. A nagymamám még ezt is kézzel csinálta. Ott száradtak papírdobozban a tészták a szekrény tetején, a "tiszta szobában". Az egyetlen ami szükséges hozzá az az idő, dee hat személyre is egy óra alatt megvan. Ha pedig azt vesszük, hogy egy komolyabb vacsora elkészítése ennél sokszor jóval több időt igényel, akkor igazán nem nagy ár, hiszen a feltét már nem idő. Spenót és tejszín, paradicsom, fokhagyma, olívaolaj. Dió, kék sajttal. Vagy egy pesto. Esetleg tonhal, tejszín és apróra vágott friss fűszernövények. A ravioli picivel több idő, de akkor nincs feltét sem, csak egy kevés zsályás vaj, vagy olívaolaj, esetleg tejszín. És milyen jó elfoglaltság! Persze csak akkor álljunk neki ha van időnk és szépen, kényelmesen tudunk dolgozni. Nem kapkodva és idegeskedve. Dudorászva, zenét hallgatva, ráérősen. Ha nincs időnk és hangulatunk hozzá, inkább vegyünk elő egy csomag szárított tésztát, vagy most már friss hűtött tészta is kapható, az sem ördögtől való, majdnem ugyanolyan jó. Majdnem.
Az olasz filmekben sem véletlenül bukkan fel rendre a szokásos sablon, a "mamma" tésztája. Mert az fogalom. Hiába könnyű, hiába semmiség, mintha a liszt-só-tojás-olajon kívül lenne benne valami más is, ha valaki a családjának maga gyúrja a tésztát. És nem csak a családnak jó. Nekem is jó. Hiába főztem már ennél bonyolultabb ételt, mégis ritkán érzem azt a végtelen elégedettséget, mint amikor látom, hogyan tűntetik el a hatalmas tányér tésztákat, mindenféle ínycsiklandó zöldséggel megpakolva, miközben a kislányom lelkesen mondogatja "Tészta. Ana dújta. Tészta". - Talán a fogadtatás teszi.
Hozzávalók:
- 600 g finomliszt
- Hat egész tojás, vagy 12 tojás sárgája
- Só
- Egy evőkanál olívaolaj (még sosem mértem ki, egyszerűen meglöttyintem az üveget)
Színezhetjük spenóttal, úgy hogy pépesített spenótot adunk hozzá a tészta gyúrásakor.
Elkészítés:
A lisztet elkeverjük a sóval, majd a közepébe lyukat formázunk és abba rakjuk a tojásokat és az olívaolajat. Az ujjainkat karomszerűen tartjuk és így kezdjük el a lisztet összekeverni a tojásokkal, majd amikor már összeállt, akkor lisztezett gyúródeszkán gombóccá gyúrjuk. Folpackba csomagoljuk és legalább fél órára a hűtőbe tesszük, de akár előző nap is megcsinálhatjuk és addig hűtőben tarthatjuk. Majd egy nagy késsel ujjnyi szeleteket vágunk belőle, kicsit ellapogatjuk, lapos korongot formálunk és a tésztagép nyújtó részébe rakva fokozatosan kinyújtjuk, először a legszélesebb hengernyílásra állítva (1-esre állítva) majd fokozatosan haladva egyre vékonyabbra nyújtjuk, körülbelül 1mm vékony legyen a tészta (én az 5-ös fokozatig szoktam nyújtani). Ha készen van jól belisztezzük és egy szék támlájára terítjük száradni, amíg az összessel végzünk. Ezután a tésztagép szélesmetélt vágó részén egyenként átfuttatjuk a kinyújtott tésztákat. Minden egyes tésztahalmot, ami egy-egy tésztacsíkból lesz alaposan belisztezünk és jó néhányszor átforgatjuk a lisztben, különben összeragad. Lobogó vízben 3-4 perc alatt megfőzzük és a kívánt feltéttel azonnal tálaljuk. Nem vagyok híve a tésztaételek újramelegítésének, szerintem alapvetően frissen jók, de ha a házi tésztámból marad nincs szívem kidobni. Ilyenkor másnap egy üvegtálba rakom, és attól függ milyen feltét van rajta, sajttal, tejföllel, paradicsomszósszal vagy tejszínnel összekeverve megsütöm és "rakott" tészta lesz belőle.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése