A blogon már szerepel a sütőtök krémleves, de mivel az ősz egyik legfontosabb alapanyagáról, így leveséről is van szó és hetente készítem, megérdemel néhány gondolatot. Évek óta készítem, és tényleg már nagyons sok változatát kipróbáltam, mind a tökfajtáknak, mind az elkészítési módoknak. Lehet sütőben is megsütni hozzá a tököt, majd ezután pürésíteni és lehet vízben megfőzni vagy párolni is. Hozzáadhatunk mindenfélét, zellert, almát, hagymát, húsleves alaplét, szerintem az utóbbit leszámítva semmi más nem kell bele, ha jó a tök akkor önmagában is elegendő a leveshez, ha meg nem olyan jó, akkor úgysem javítja fel semmi, hiába pakoljuk bele. Mostanában többször készítettem, hol így, hol úgy és azt a következtetést vontam le, hogy a sok vajon és kevés vizen párolt, apróra vágott tök kockáknál semmi más elkészítési mód nem nyújt harmonikusabb ízélményt. A sütőben sült tökből készített krémlevesen egyszerűen egy szappanízszerű mellékízt érzek minden alkalommal, mások nem feltétlenül érezték így, míg volt, aki azonnal rávágta, hogy így van, ő is mindig érez egy ilyen ízt, ha sütőben süti a tököt. Kétségtelenül ez az időigényesebb elkészítés, hiszen meg kell hámozni és felkockázni a tököt, de szerintem megéri dolgozni vele. Babaételnek is sokkal finomabb, ha vajon pároljuk, kis üvegbe félrerakok mielőtt levesnek felhígítanám, Ruben, a kisfiam vígan megeszik belőle egy felnőtt mélytányérnyit.
A recept tehát a régi. És nem kell bele sem hagyma, sem alma, sem semmi más. Csak tök és vaj. Sok-sok vaj.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése