Húsvéti reggeli

A Húsvétot majdnem annyira szeretem, mint a karácsonyt. A tavalyi ünnepen valahogy minden olyan tökéletes volt. Ragyogó napsütés, reggeli futás az öcsémmel a szántóföldek között, pihenésképpen láblógatás egy vadászlesről, még egy őzet is láttunk és meglestünk egy gólyát békavadászat közben.  Ellátogattunk a Kaba farmra, ahol alig egy napos kis kecskéket tarthattunk a kezünkben, óriási élmény volt. Egy nagyot bicikliztünk az ébredező természetben, ahol még jórészt minden kopár, de már ott az ígéret a feltámadásra. Egy-egy virágba borult gyümölcsfa, vagy az erdő alján előbukkanó ibolya ligetek láttán tudom, hogy egy kettőre kitavaszodik. Igazán. És jön a labdarózsa, az aranyeső és az orgona, a nefelejcs és a gyöngyvirág. Sokan azt mondják milyen jó azoknak, akiknél mindig nyár van, vagy huszonnégy fok. Én szeretem a négy évszakot. Az állandóságban lévő folytonos változást, a megújulást, az örök körforgást. A tavasszal jön el az igazi új év, ami tele van titkokkal, vajon mi vár ránk? Tavaly ilyenkor még egy másfél éves anyukája voltam, idén pedig itt a tíz hetes kisfiam, aki akkor még csak a gondolatainkban volt. Most meg már a kezemben van, gügyög és mosolyog. Az élet szép. 

- Nálunk a Nagyszombat már a húsvéti ünnep jegyében telik, ilyenkor vagyunk itthon, szűk családi körben, vasárnap és hétfő nagycsaládos körben telik. Azért is alakult így, hogy a szombat már ünnep, mert én is szeretek az asztalra tenni ünnepi ételt, igazi húsvéti fogásokat és nem csak a tortát sütni a nagyszülők ebédjéhez. Két pici gyerek mellett persze nincs lehetőségem túl sok időt a konyhában tölteni, a bárányt meghagytam a mamáknak, szerencsére a kedvenc pékségemből hozott kalács olyan, mintha ittthon sütöttem volna, idén a sonka főzés maradt nekem. És persze a reggeli, amit mindig alig várok, mrá hétkor nézegetem az órát, hogy nem kellene-e már felkelni és nekilátni...

Ez a reggeli húsz perc alatt összerakható. Előző este pirítsuk meg a  fenyőmagot, hogy azzal ne menjen már az idő és ne kelljen plusz serpenyőt elővenni. Szerettem volna spárgát készíteni de a piacon alig kapni, elvétve találtam néhány köteget, de egyelőre horribilis az ára és a kinézete sem az igazi még. Így zöldbabot választottam helyette, barna vajjal meglocsolva tökéletesen illett a spenótos-fenyőmagos tükörtojás mellé.

Hozzávalók:

• 5 tojás
• Két marék friss spenót levél
• 25 g fenyőmag
• egy gerezd fokhagyma
• Kevés parmezán

A barna vajas zöldbabhoz:

Egy marék zöldbab, 50 g vaj

Elkészítés:

Felteszünk vizet forrni, ezalatt a spenótot megmossuk, és letépkedjük a szárát. A fokhagyma gerezdet lereszeljük és megfuttatjuk olívaolajon majd rádobjuk a leveleket és rövid idő alatt megfonnyasztjuk, félre húzzuka  tűzről. A vajat fehér aljú lábasban megbarnítjuk, leszűrjük róla a darabokat és félre tesszük. A zöldbabot beledobjuk a lobogó sós vízben és pár perc alatt megfőzzük, majd jéghideg vízzel teli tálba dobjuk, és ha kihűlt papírtörlőre fektetjük és óvatosan szárazra töröljük. A sepnótos serpenyőt visszatesszük a tűzre és beleütjüka  tojásokat, rá reszeljük a parmezánt és amikor majdnem kész rászórjuk a pirított fenyőmagot. Ezalatt egy serpenyőben átforgatjuk a barna vajban a zöldbabot.

Nagyon Boldog Húsvéti Ünnepeket kívánok Mindenkinek!