2013. november 28., csütörtök

Répatorta az 1/C angyalkáinak



Adni jó, különösen gyerekeknek süteményt. Az Angyalkuckó süteménycsomagocskáira a pécsi Szent Margit Általános Iskola kis elsősei gyártották az angyalszárnyakat kartonból és tortapapírból, mindegyik szárny belsejében, édes, girbe-gurba betűkkel beleírta a készítője a nevét. Egyik-másikba még szívecske is került a név mellé, volt aki "Petra néni", a tanítónéni nevét írta oda a sajátja mellé, aki segített a gyerekeknek a készítésben. Szerettük volna a gyerekeknek meghálálni a sok segítséget és kézenfekvő ajándéknak tűnt a sütemény. Így tegnap az első órára süteményekkel megpakolt kosarakkal érkeztünk az 1/C-be. A gyerekek annyira örültek a sütinek, olyan jó volt nézni, ahogy sorba álltak érte, válogattak és egymás szavába vágva mondták, hogy "juj ez mennyire finom". Már el is felejtettem milyen ez, hogy mennyivel másabb, őszintébb öröm ez, mint amikor sok órányi sütögetés után odatesszük - mondjuk egy alakjára vigyázó felnőtt elé a sütit, és a villájával, ide-oda tologatva, nagy lassan megeszi, valamennyit persze feltétlen meghagyva belőle... A gyerekek őszintén, maszatosan, hangosan, valamennyi érzékszervükkel egyszerre örültek a sütiknek, és a kalóriákra fittyet hányva álltak újra és újra sorba érte. Mióta anyuka vagyok hajlamos vagyok elérzékenyülni mindenen, amit gyerekek csinálnak, és persze, hogy máris éreztem a  torokszorítást, amikor a kis cérnahangjukon elmondták, hogy mennyire örültek, hogy segíthettek szárnyakat készíteni "ugye akkor így  segítettünk a  kisbabáknak?" - kérdezték... Hat éves gyerek létükre szerintem ők jobban megértették az Angyalkuckó lényegét, mint sok felnőtt. Az egyik kislány azt mondta, hogy "ebben az egészben az a jó, hogy így segíthetünk másokon és az is, hogy mindannyian, együtt, közösen veszünk részt benne". Milyen jó lenne, ha a jótékonykodást és a másokért való önkéntes munka örömét, nem csak a kreatív tanítónénik osztályai ismerhetnék meg, hanem általános lenne, valamennyi intézményben! Szívmelengető volt szembesülni azzal, hogy ezek a gyerekek mennyire komolyan veszik a feladatukat, hogy mekkora lelkesedést szült náluk az a tudat, hogy ezekkel a szárnyakkal másokon segítenek.

Köszönjük szépen az élményt, a sok szeretetet amiben tegnap reggel részesültünk!

Sándor csokis muffint készített, színes cukorkákkal a tetején, Máté csokis és banános muffinokat én pedig, mivel a fiúk már lestoppoták a csokoládét, répatortával készültem. Ami nagyon finom lett, nagyon gusztán sikerült épp csak a nevével volt egy kis probléma... a sajton kicsit csodálkoztak, a répát pedig már végképp nem tudták hova tenni, hogy annak mi keresnivalója van egy süteményben. Aki azt hinné, hogy butaság gyerekeknek répa tortát készíteni, az meg fog lepődni, ugyanis mind elfogyott. Igaz, hogy nem az első körben, de volt, egy vállalkozó szellemű kisfiú (vagy csak megsajnált, esetleg nem hallotta mi az) és ő az én sütimből kért, majd miután a  többiek látták, hogy nem halálos, sőt egész jóízűen eszi, persze, hogy jöttek, hogy "most én is abból kérek". Azért érdemes próbálkozni.

Íme a répatorta receptje, amit én nem tortaformában, hanem tepsiben készítettem, hogy több szeletre tudjam vágni:

Hozzávalók:

  • 400 gramm lereszelt sárgarépa
  • 350 gramm cukor
  • 250 gramm liszt
  • 250 gramm puha vaj
  • Két narancs reszelt héja és egy narancs kifacsart leve
  • 4 tojás
  • 100 gramm dió, durvára törve és még 25-30 szem a  díszítéshez
  • Fél csomag sütőpor
  • csipet só
  • Egy rúd vanília
  • őrölt gyömbér, szegfűszeg, kardamom, fahéj (ízlés szerint, néhány teáskanál)

A mázhoz:
  • 250 gramm sajtkrém (cserpes natur sajtkrémet használtam)
  • 65 gramm puha vaj (majdnem olvadt, én kicsit rámelegítettem)
  • 200 gramm porcukor

Elkészítés:

  1. A sütőt előmelegítjük 180 fokra és egy tepsit kibélelünk sütőpapírral, vagy kivajazunk egy 24 cm-es tortaformát.
  2. A vajat és a cukrot habosra keverjük, majd hozzáadjuk a narancs héjat, a vanília kikapart magját, és egyenként hozzákeverjük a  tojásokat is. 
  3. Hozzáadjuk a reszelt sárgarépát és az összetört diót, majd hozzáöntjük a  narancslevet.
  4. Összekeverjük a száraz alapanyagokat, a lisztet, sót, őrölt fűszereket és a sütőport és elkeverjük a cukros-vajas keverékkel, majd beleöntjük a tepsibe vagy a tortaformába. 
  5. Körülbelül 40-45 perc alatt légkeverésen készre sütjük, tűpróbával ellenőrizzük, hogy megsült-e a közepe is. 
  6. Amíg sül a tészta elkészítjüka  mázat: A porcukrot átszitáljuk és egy habverő segítségével simára keverjük a vajjal és a sajtkrémmel.
  7. Tálalás előtt megkenjük a mázzal, és fél dió szemekkel díszítjük.













4 megjegyzés:

  1. Sándor Red Velvet jellegűt készített ;-)

    VálaszTörlés
  2. Kedves Angyalkuckó!
    Az egyik 1/c-s kisgyerek anyukája vagyok, és azért írok, mert szeretném megköszönni azt a csodálatos élményt, amiben gyermekem részesülhetett az Angyalkuckó által. Közösen elolvastuk a bejegyzést, és a kisfiam boldogan mesélte, hogy milyen jó volt az angyalszárny-készítés, és NAGYON finom volt a süti! Köszönjük Nektek, hogy általatok ilyen élményben részesülhettek a gyerekek, szerintem, maradandó emlék lesz ez számukra, hogy segíthettek, jót tehettek, és még finom sütivel is megvendégelték őket :-)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kedves Diána!

      Nagyon szépen köszönöm az Angyalkuckó csapatának nevében is a kedves soraid, igazán lélekmelengető volt olvasni, hogy a gyerekek szülei is azonosulnak a tevékenységünkkel! Olyan jó, hogy a gyerekek így élvezték ezt az egészet, igazából mi tartozunk nagy hálával és köszönettel Nekik, hogy ennyi angyalszárnyat elkészítettek, a süti csak egy nagyon apró gesztus mindezért...

      Törlés