Diós-vaníliás keksz

Kekszet sütni különösen szeretek, olyan jó kiválasztani hozzá a formát, kiszaggatni, ki-be szedegetni a tepsiket a sütőből, a forró kekszeket rácsra tenni hűlni... Az egész olyan megnyugtató, otthonos, igazi hétvégi délutáni elfoglaltság. Amíg az ebéd utáni kávé fő, addig ki is sül az első adag, és mehet is a kóstoló, a többi meg éppen elkészül uzsonnára, mire Rebeka felébred.  

Hozzávalók:

100 g dió

50 g nádcukor

100 g porcukor

250 g finomliszt

1/2 teáskanál sütőpor

1/4 teáskanál só

100 g hideg vaj

egy tojás sárgája

egy rúd vanília

1-2 evőkanál hideg víz

Elkészítés:

A diót sütőben 100 fokon pár perc alatt illatosra pirítom, majd összedarálom a kristálycukorral és a vanília rúddal. 

A lisztet, a porcukrot, sütőport, sót  összekeverem, hozzáadom a diós keveréket, a vajat és a tojássárgáját.

Összedolgozom, közben hozzáadok egy-két evőkanál hideg vizet, végül labdát formázok belőle, kicsit ellapítom, egy folpakba csomagolom (még ebben is lehet kicsit összenyomkodni, formázni) és hűtőbe teszem egy órára.

Kinyújtom, és kiszaggatom, majd 180 fokra előmelegített sütőben körülbelül 10 perc alatt aranybarnára sütöm őket. Ha van kedvünk és időnk csokival is bevonhatjuk őket, én már húsvéti hangulatban vagyok és ma éppen feketebárányokat készítettem.

10-12 napig elállnak fémdobozban.

Miután a pénteki piacozáson sikerült szert tennem egy bárány és egy kiskacsa kiszúróra, alig vártam, hogy kipróbáljam. Végül egész kis farm született bárányokból és kiskacsákból.