2015. június 15., hétfő

Házi hamburger






Szeretem amikor először jövünk le a Balatonra. Május végén, június elején, amikor még alig vannak és  esténként a fák susogását és a víz hullámzását hallgatjuk a teraszon a hamarosan kezdődő ricsaj helyett,  ami Lellén sajnos a szezonnal együtt kezdődik és egészen augusztus végéig kitart. Aztán szeptember elején, miután elhallgat a tüzijáték, lassan hazamennek az utolsó keletnémet bulizó tinédzserek is és végre megint lehet nyitott ablaknál aludni, akkor megint visszamerészkedünk.
A Balatonon nekem kicsit mindig olyan érzésem van, mintha visszamennék az időben ötven-hatvan évet. Az itt maradt lángosozók, vurstlik, a kék rozsdásra kopott lépcsők, a sirálylepte rozoga mólók. A csavart fagyi. A coop-ok, lellei változatban lila ABC. A kilencven lakásos partmenti társasüdülők. Minden olyan...hogy is mondjam. Szocreál. De mégis, olyan nagyon magyar, szívemből való. Leteríteni egy plédet és zsírpapírról enni a lángost. Lecuccolni már reggel kilenckor, hűtőtáskával, mindenféle étellell megrakodott sporttáskákkal, kinyitható kempingszékekkel. Van, aki még asztalt is visz, meg sátrat. És hihetetlen de már korán reggel, amikor én még a kávémon sem vagyok túl már lángosoznak és söröznek a parton. - A férjem most elnézően mosolyogva azt mondaná, hogy mert én nem szeretem... ezt az egészet. Ő fél gyerekkorát ott töltötte. Én csak párszor voltam a szüleimmel, így amikor felnőttként elkezdtünk lejárni minden benyomás új volt. Neki kedves emlékekkel teli, nekem a nosztalgikus múlt nem mindig vonta be olyan jótékonyan a jelent. 
Egyébként nincs igaza. Az igaz, hogy nem szeretek igazán strandolni, napozni, sem a zajt, tömeget, és a nyüzsgést - és ugye ebből jut bőven a déli parton üdülőnek. De van amit én is szeretek benne. Például a tó látványát. Amikor már majdnem eltűnik a nap a Badacsony mögött, minden kék-rózsaszín színben fürdik, a mólókon ücsörgő halászok és a vitorlások árnyakká szelidülnek, az utolsó sugarak aranyló hidakat rajzolnak a víztükörre. Ilyenkor a legjobb a Balatonba menni. Órákig elnézné az ember, ha közben nem ennék meg a szúnyogok.  Az illatát is szeretem, és  az érzést, ahogy az iszapba süllyed lábam, minden lépésnél befolyik az ujjaim közé. A kikötőkben nézni a vitorlásokat, hallgatni az árbócok csilingelését, ahogy egymáshoz koccantja őket a szél. És, bár nem gondoltam volna, hogy komoly kulináris élményeim fognak Lelléhez kötődni, de egy mégis van. Életemben nem ettem ugyanis  olyan finom pozsinyi kiflit, mint amilyet a Márton cukrászdában kapni. 
De legeslegjobban mégiscsak azt szeretem, hogy a kislányom mennyire élvezi ezt az egészet. A nagycsaládos együttléteket, a barátokkal eltöltött hétvégéket, amikor az udvaron meztelenül rohangál, egyetlen ruhadarabként egy szalmakalappal a fején és órákon keresztül ki-be ugrál a felfújható gumimedencéjében. Amikor este összeszedem az udvarról maszatosan, holtfáradtan, a napközben tett felfedezéseknek köszönhetően kék-zöld foltokkal és felhorzsolt térdekkel, olyan helyeken koszos, mintha nem öt perce jött volna ki a vízből, hanem legalábbis hetek óta nem fürdöttt volna. Az esti puszinál odahajol, átöleli a  nyakamat és azt suttogja "Ana, jó itt a Balatonon." És igaza van. Tényleg jó. 

A hétvégén hamburgert sütöttünk a barátainkkal, én készítettem a zsemlét, a barátnőm a húst, a fiúk pedig megsütötték a kertben. Egyszerű, jó, hangulatos. Olyan igazi balatonozós.




Hozzávalók:

  • Két dl langyos tej
  • Két evőkanál cukor
  • Egy teáskanál só
  • 40 g olaj
  • Egy tojás
  • 100g joghurt
  • 60 dkg liszt
  • 2,5 dkg élesztő
  • egy tojás a kenéshez
Elkészítés:

Természetesen limara receptről van szó, amihez tartozik egy zseniális videó is, amiből könnyedén elsajátítható a zsemlekészítés tudománya. Hihetetlen, hogy mennyire egyszerű dolgokon áll vagy bukik, hogy szép lesz-e a zsemle. Bár volt, aki azt írta a kommentekhez, hogy ő magától is így csinálta, nekem soha nem jutott volna eszembe így fomázni a zsemlét. 
Az eredeti recept csak két dkg élesztőt ír, én 2,5 dkg élesztőt tettem bele, ahogy teszek is minden olyan receptbe, amibe kettő kell, ugyanis 5 dkg egy élesztő és egyszerűbb elfelezni. A langyos tejben elkeverjük a cukrot és felfuttatjuk benne az élesztőt, majd valamennyi alapanyagot összekeverjük a keverőgép dagasztókarjával. Majd hagyjuk duplájára kelni, ezután liszetezett felületen kilenc egyforma részre vágjuk, gömbölyítjük (a videó szerint) és újra hagyjuk a  duplájára kelni. Megkenjük tojással, megszórjuk szezámmaggal és 180 fokra előmelegített sütőben 18-20 perc alatt megsütjük. 

A húspogácsához a darálthúst összekeverjük apróra vágott vöröshagymával, fokhagymával, sózzuk, borsozzuk, egy kevés tejszínt löttyintünk hozzá - ennyi fűszerezés biztosan elég, mert nagyon finom lett. A zsemléket félbevágva megpirítjuk és mustárral, hagymával, paradicsommal és persze a húspogácsákkal megtöltjük. 

















Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése