Bejegyzések relevancia szerint rendezve a(z) "panna cotta" lekérdezésre. Rendezés dátum szerint Az összes bejegyzés megjelenítése
Bejegyzések relevancia szerint rendezve a(z) "panna cotta" lekérdezésre. Rendezés dátum szerint Az összes bejegyzés megjelenítése

2013. július 9., kedd

Panna cotta fehér csokoládéval és málnával



A panna cotta az egyik kedvenc vendégváró desszertem, mert gyorsan megvan, előre el lehet készíteni és szezonális gyümölcsökkel, alapanyagokkal variálva mindig újdonságként hat. A Gordon Ramsay féle fehércsokis panna cotta a legjobb recept, szinte minden panna cotta-t az ebben leírt arányok szerint készítek. A házi tejszín és tej használata itt különösen fontos, hiszen ezen a  két összetevőn kívűl nincs is nagyon más benne, és a sűrű, krémes tejszíntől és zsíros tejtől lesz igazán finom ez az édesség.

Hozzávalók

  • 150 g fehércsoki
  • 3 levél zselatinlap
  • 5 dl dupla tejszín(házi)
  • 2,5 tej
  • kevés cukor, ízlés szerint, körülbelül 50 g
  • 200 g friss málna

Elkészítés

1.A tejszínt és a tejet felforralom, majd félre húzom a tűzhelyről.
2. A zselatinlapokat hideg vízbe áztatom néhány percre
3. A felforralt tejszínes tejbe beletördelem a fehércsokoládét és hagyom elolvadni, közben először elkeverem kanállal, majd kézi mixerrel, hogy szép egyenletesen elkeveredjen benne. 
4. A zselatinlapokat kinyomkodom hozzáadom a panna cottához, megvárom amíg felolvad, majd alaposan elkeverem benne.
5. 6-8 kis üveg vagy kerámia tálkába adagolom, mialatt hűl, az elején párszor még megkeverem bennük, hogy a zselatin ne ülepedjen le az aljára. Legalább 6-8 órára hűtőbe kell tenni, hogy megdermedjen. A panna cotta akkor jó, ha  puding szerű, de az edény oldalát megütögetve a közepe remeg, mint a kocsonya.
6. Pár szem málnát félre teszünk díszítésnek, a többit összeturmixoljuk és összekeverjük egy evőkanál cukorral. A pürét hűtőbe rakjuk és közvetlenül tálalás előtt a panna cotta tetejére merjük. Ha kiborítva szeretnénk tálalni, akkor néhány pillanatra rakjuk forró vízbe az edényt, és egy éles késsel óvatosan vágjuk körbe, majd hirtelen mozdulattal borítsuk ki egy tányérra. Közvetlenül tálalás előtt szedjük csak ki a tartójából, mert egy idő után szétesik. 

2015. május 20., szerda

Vacsora: Spenótos tagliatelle koktélparadicsommal és parmezánnal, fehércsokoládés-marcipános panna cotta eperrel


Nagyon szeretek vendégeket várni. Főzni és készülni, teríteni, gyertyát gyújtani, zenét választani - ilyenkor mindent a legapróbb részletekig megtervezek. Egyrészt szeretném, ha a vendégek jól éreznék magukat, másrészt én is szeretném élvezni az estét, és nem föl-alá ugrálni, ehhez pedig fontos a megfelelő előkészület. Először is mindenkinek készítek ki papucsot. Megterítek, gyertyát gyújtok, halk háttérzenét rakok be, a konyhában teljesen elpakolok, nincs mosatlan a mosogatóban, vagy használt vágódeszka a pulton. A mosogatógépet kiürítem, hogy a vacsora után mindent rögtön be tudjak tenni, ne kelljen egész este a tányérhalmot nézegetni. És természetesen behűtöm a pezsgőt. Egy vendégség alkalmával az étel csak egy dolog, ahhoz, hogy az este jó legyen, fontos a hangulat is, amiért sokkal többet tehetünk, minthogy a véletlenre bízzuk. A jól megválasztott táraság fél siker, érezni kell, hogy kiket érdemes összehozni és nem érdemes semmilyen vitába belemenni, a nőknél a szoptatás, szülés, hordozás, altatás mikéntje legalább olyan veszélyes terep, mint a férfiaknál politika. (Igen ám, de akkor mégis miről beszéljünk...) 
Amikor kevesen vacsorázunk, hatan vagy annál is kevesebben, az angol tálalás híve vagyok, azaz mindenkinek a saját tányérján tálalom az ételt. Így elegánsabb. Én szívesen eszem végig akár három-négy fogást is, de a tapasztalatom az, hogy az emberek nem ehhez vannak szokva, így nem is igénylik a sok fogást, bőven elegendő kettő, legfeljebb három fogás, és a desszertnél már így is mindenki a hasát fogva panaszkodik, hogy mennyire tele van. Különösen egy késői időpontban, amire nekünk, anyukáknak sikerül a gyerekeket ágyba dugni és végre találkozni, már senki sem vágyik nehéz vagy sokféle ételre, előételnek bőven elegendő egy kis alkohol... Ez alkalommal a barátnőimet vártam vacsorára, három teljesen különböző, stílusú embert, így olyan ételt szerettem volna készíteni, ami biztosan mindenkinek ízleni fog. A tészta tökéletes választásnak tűnt, egyszerűen elkészíthető, frissen tálalható, mégis azzal, ha magam gyúrom és házi tésztát rakok az asztalra, minden különösebb erőfeszítés nélkül megteremtem a "főztem rátok" hangulatot és bezsebelhetem a jó háziasszonynak járó dicséreteket. Férfiaknál ez a menü biztos bukásra lett volna ítélve, hiszen hiányzik belőle a legfontosabb alapanyag, a HÚS. 
Előző nap megcsináltam a  tésztát, a vacsora előtti délután elkészítettem a  feltétet, ami fedő alatt várakozott egy nagy serpenyőben a tűzhelyre odakészítve, a vendégek érkezése előtt tíz perccel pedig feltettem forrni a vizet. Az első lány megérkezésekor fel is forrt, mire az utolsó is megérkezett készen volt a tészta és csak össze kellett keverni a feltéttel. A desszertet előző este készítettem el, csak ki kellett venni a hűtőből és rámerni az eper öntetet. 

Spenótos tészta koktélparadicsommal és parmezánnal


Hozzávalók:
  • 400 g friss spenótlevél
  • Egy csokor újhagyma
  • Három gerezd fokhagyma
  • 3 dl tejszín
  • 12 szem koktélparadicsom
  • 40 g frissen reszelt parmezán
  • bors, szerecsendió
  • olívaolaj
  • 30-40 dkg tagliatelle


A spenót leveleket alaposan megmosom, letépem a szárakat és az erezetet. Egy nagy serpenyőben olívaolajon megfuttatom az apróra vágott újhagymát és a lereszelt fokhagyma gerezdeket, majd rádobom a spenótot és pár perc alatt megfonnyasztom rajta, nem főzöm agyon. Felöntöm tejszínnel, borsozom, szerecsendiót reszelek rá és félrehúzom. A tagliatelle-t pár perc alatt sós vízben megfőzöm, majd összekeverem a feltéttel. Tányérokra halmozom és félbe vágott koktélparadicsommal és parmezánnal tálalom. Ha van időnk melegítsük elő a tányérokat, 50 fokra előmelegített sütőbe tesszük pár perccel a tálalás előtt, így nem hűti el a hideg tányér a tésztát és még az utolsó falat is meleg marad.



Fehércsokoládés-marcipános panna cotta


Hozzávalók:
  • 75 g fehércsokoládé
  • 75 g marcipán
  • 2 levél zselatin
  • 1 dl tej
  • 4 dl tejszín
  • 25 dkg friss eper
  • egy rúd vanília (elhagyható)
  • fél citrom
  • méz vagy juharszirup


Elkészítés:
A zselatin leveleket pár percre egy mélytányérba hideg vízbe áztatom, hogy felpuhuljanak, ezalatt a tejet és a tejszínt összeöntöm és felforralom. Ha felforrt félrehúzom a tűzről és beleszórom az apróra vágott fehércsokoládét és nagy lyukú reszelővel belereszelem a marcipánt. Megvárom, amíg felolvad majd újra visszateszem a tűzre, hogy rottyanjon egyet, ezután ismét félrehúzom és elkeverem benne a zselatinlapokat. Kis formákba öntöm (ebből hat kiszokott jönni) és egy egész napra vagy éjszakára hűtőbe teszem. Az eper öntethez, apróra vágom az epret, és a kikapart vaníliamagokkal, juharsziruppal vagy mézzel felforralom, hozzáadom a fél citrom levét. Lehűtöm és tálaláskor kiskanállal a panna cották tetejére merem. Ha nincs friss eper, eperlekvár is megteszi helyette.




Tíz jótanács ha vendégeket vársz:

1. Az asztalt mindig terítsd meg előre, készíts ki poharakat, tötsd ki a vizet, úgyis mindenki fog kérni, így megspórolhatod a töltögetést.
2. Mindig készítsd ki a papucsokat.
3. Csinálj  helyet az előszobában a táskáknak, kabátoknak, akár úgy, hogy a saját cuccaitokat addig beviszed a szobába vagy berakod egy szekrénybe. 
4. Mindig kalkulálj negyed óra késéssel és Te legalább fél órával előbb készülj el, mert mindig van, aki előbb érkezik.
5. Ellenőrizd, hogy a fürdőben van-e szappan, wc papír és kéztörlő, mindenkinek az első dolga, hogy elmegy mosdóba (ha nők). Hagyd égve a villanyt vagy gyúts gyertyát, aki nem jár rendszeresen hozzád ne kelljen keresgélnie a kapcsolót és botladoznia a sötétben. 
6. Azoknak, akik nem isznak alkoholt készülj valami más itallal, nyáron szörppel, limonádéval, házi jeges teával, télen meleg teával.
7. A mosogatógép legyen üres, hogy gyorsan eltüntethesd a vacsora után a használt tányérokat, evőeszközöket.
8. Gondoskodj zenéről és friss vágott virágról, mindig gyúts gyertyát.
9. Csinálj  helyet az előszobában a táskáknak, kabátoknak, akár úgy, hogy a saját cuccaitokat addig beviszed a szobába vagy berakod egy szekrénybe. 
10. Mindig olyan ételt készíts, amiben profi vagy, ne vendégség alkalmával próbáld ki az új recepteket. 

+ Mindig legyen desszert, mert az olyan édesszájúak, mint én nagyon csalódottak, ha nem kapnak valami finomat a vacsora után. Egy jó minőségű tábla csokoládé is megteszi friss gyümölccsel. (Esetleg csokoládé fondü)

Ha vendég vagy:

1. Késs. Legalább tíz percet, de ne többet, mint negyed óra.
2. Ne kérj mást, mint amivel kínálnak. Ha ott a tea odakészítve, ne találd ki, hogy inkább kávét innál, ha borral várnak ne akarj pezsgőt és sorolhatnám.
3. Ne hozz vissza elfekvőben nálad lévő dolgokat, ne ilyenkor add vissza a kölcsön könyveket, nálad lévő műanyag dobozokat.
4. Bort, pezsgőt, csokoládét, virágot -  valamelyiket mindig viszek, ha vendégségbe megyek.
5. A telefont halkítsd le és tedd el jó mélyre, persze azért néha lopva rásandíthatsz mi van a gyerekkel...
6. Igyál és egyél. Tehát fogyassz. Senki nem fogja észrevenni, szóvá tenni ha feltűnésmentesen keveset eszel-iszol, vagy ha kihagyod a desszertet, de ha szabadkozol, az aktuális fogyókúrádat ecseteled azzal mindenki figyelmét felhívod arra, hogy te NEM ESZEL. 
7. Ne akarj minden áron segíteni. Ha még nincs minden kész, amikor megérkezel, egyszer felajánlhatod, de ha nem fogadják el, csak ülj le egy pohár borral és élvezd, hogy vendégül látnak. Amikor valaki nagyon ajánlkozik, akkor csak idegesebb leszek, mert úgy érzem, biztos azért akar annyira segíteni mert kívülről is éppen olyan kétségbeejtőnek tűnik a helyzet, és látszik, hogy megcsúsztam, ahogy én érzem (:))







2015. május 27., szerda

Do you eat Hungarian?

Te mit szeretsz enni? Mit szoktál főzni? Ha valami igazán finomra vágysz, mi jut elsőként az eszedbe? Elismerem nagyon jók az olasz ételek, érdekesek és izgalmasak az ázsiaiak, a francia konyháról már nem is beszélve, de nekünk is vannak jó dolgaink. És amikor elkezdem felsorolni, hogy mik, általában egy cinikus mindentudó mosollyal nyugtázzák, hogy jah, hogy az? - az nem is magyar. Osztrák, török vagy francia eredetileg. Nem tudtad? Mert olyan, hogy magyar gasztrónómia nem is létezik. - Sokak szerint. 
Szerintem éppen ez a baj velünk. Magyarokkal. Hogy nincs olyan fene nagy identitástudatunk és önbizalmunk mint más népeknek. Honnan lehetne azt ugyanis tudni, hogy ki mit vett át kitől. És mikor. Egy francia például sosem bizonytalankodna, hogy a macaron nemzeti termék, ennek köszönhetően sokan mások sem. Holott a macaron eredetileg (már amennyire ez megállapítható) olasz eredetű, az elnevezés bizonyosan. Vagy egy osztrák a bécsi szeletnél. Vagy egy török a baklavánál, holott számos közel keleti és balkán ország a sajátjának tartja. A burek hány balkáni nép nemzeti étele? Bezzeg mi simán átengedjük a palacsintát, a gombócot, a lecsót, a nokedlit, a töltött káposztát.
Pedig mind magyar. Legalábbis ugyanannyira magyar, mint amennyire francia, osztrák, német vagy török. A saját, nemzeti gasztronómia kialakulása nem értelmezhető izoláltan és választható el a környező népek gasztrokulturális fejlődésétől, valamint a különböző kulturális találkozásoktól,  a 150 éves török megszállástól, vagy a jelentéktelennek éppen nem nevezhető osztrák hatástól, hogy csak a leglényegesebb példákat említsem. Ha ezektől nem is függetlenül, mégiscsak kialakultak a saját ételeink, olyan értelemben pörkölt, paprikás, gulyás és gombóc nincs máshol, mint nálunk. A főzelék, annyira egyedülállóan magyar, hogy még megfelelő szót sem találni rá idegennyelvben, következésképp csak itthon ehet az ember egy jó tökfőzeléket vagy krumplifőzeléket debrecenivel. Lecsó is sok nép palettáján szerepel, de egyikben sem pont ugyanolyan, mint miénk. Akkor miért ne lenne magyar? Annyira magyar, mint amennyire francia a ratatouille.
A receptek eredetiségének kérdése kapcsán mindig előjön belőlem kicsit a jogász, úgy tűnik minden tiltakozásom ellenére mégiscsak megérintett a szakma. Szerzői jogilag nézve ugyanis egy recept mikor tekinthető sajátnak? Mitől lesz egy étel eredeti? Attól, hogy valaki először elkészíti? Leírja? Elnevezi?Mennyit kell változtatni rajta, hogy sajátnak minősüljön? Mi van ha ugyanazokat az ételeket, eljárásokat különböző helyeken egymástól teljesen függetlenül többször is kitalálták? Csak magyar honban paradicsomot és paprikát tettek bele, pár országgal arrébb meg padlizsánt is, egyik helyen zsírral csinálták, mert a disznótartás miatt az volt kéznél, másik helyen meg olívaolajon, mert garmadával termett?
Nem teng bennem túl a nemzeti öntudat, és a magyar konyháért sem rajongok különösebben. Szeretem persze, de nincs nálunk hetente pörkölt vagy gombóc, paprikást pedig bevallom őszintén még nem is próbáltam elkészíteni, aminek az oka többek között, hogy nem is nagyon vágyom rá. De nagyon szeretem a magyar konyha azon sajátosságát, hogy vannak édes ételek főfogásként, mint a túrós csusza, mákos tészta, szilvás gombóc, túrós gombóc, barátfüle, bukta, grízes tészta, fánk, almás pite.  Ezek ugyanis remekül illenek például egy gulyáshoz vagy bableveshez. Vagy a húsleveshez, amit a magyarok szerintem szintén tökélyre fejlesztettek, hiába szerepel más nemzeteknél is ez az étel, az én elfogult véleményem szerint meg sem közelíti a miénket. A magyar konyha sajátossága az is, hogy mákot használ, számomra az ünnep elképzelhetetlen lenne mákos bejlgli, mákos guba, mákos kifli nélkül.
Nagyon jónak tartom a pár éve divatos újragondolós irányzatot, hogy fedezzük fel újra a magyar ételeket, ízeket, aminek köszönhetően felkerültek a trendi éttermek kínálatába is. Na persze nem arra gondolok, amikor a rétesben nincs tészta, a húslevesből meg hiányzik a hús. Az utóbbi ugyanis csontleves, aminek szintén megvan a létjogosultsága, csak nagyon csalódott tudok lenni, amikor húslevesre számítok és elém tesznek egy tányér alaplében úszkáló két szem sárgarépát meg néhány csíkokra vágott zöldségfélét - a reform jegyében.
Jó, hogy újra lehet enni étteremben hagyományos magyar ételeket. Hortobágyi húsos palacsintát, krumplis tésztát, tojásos nokedlit, káposztástésztát, desszertnek választható máglyarakás, vargabéles, somlói és túró gombóc, nem csak francia csokoládé torta, tarte vagy panna cotta. Hogy a rendszerváltás előttről ittmaradt cukrászdákon kívül (melyekben majdnem mindegy mit választunk, mert mindennek egyforma íze van) is egyre több helyen kapható a lúdláb torta, a Rigó Jancsi, dobos torta, opera és zserbó, nem csak a flancos pohárkrémek (és persze az elmaradhatatlan macaron - egyébként nagy kedvencem...).
Azért az nem egy jó tendencia, hogy egy átlag magyar városban egy vacsorázni szándékozó ember, tud enni akár több helyen is olaszt, sushit, mexikóit, thai-t, kínait, görögöt, horvát és sváb ételeket de egy valamire való jókai bablevest vagy szilvásgombócot például nem. Szóval szükség van az újragondolásra, remélem egyre inkább elharapódzik és a nálunk járó külföldi nem csak a gulyást és a lángost szereti majd a magyar konyhából. És nem csak a külföldiek miatt. Magunk miatt is, hiszen a gyerekeink a jobbnál jobb magyar fogásoknak lassan már csak a butított, összecsapott menzai változatát ismerik.
Olvasom, hallom, hogy a gyümölcslevest más országokban desszertként fogyasztják és a külföldiek meghökkennek, hogy nálunk előételként kapják (felháborító). Azt is némi nehezteléssel szokás emlegetni, hogy a tésztát rajtunk kívül máshol nem eszik édesen, ez is csak jó magyar szokás (pejoratívan értve).  Na és akkor mi van? Mi így szoktuk. Ettől vagyunk mások. Például magyarok. Szeressük magunkat, a konyhánkat, az ízeinket a szokásainkat. Azon miért nem hökken meg senki, hogy az olaszok nyakra főre isszák a lambruscót, a többnyire édes, habzó vörösbort, amire a (kiváló) magyar borokhoz szokott hazánkfia már az első jelzőnél is csak a fejét csóválná, a másodikat meg értelmeni sem tudná. (Én szeretem. Csóválják is...) A franciák pedig osztrigát esznek, meg csigát. Ami, ha belegondolunk, azért valamivel extrémebb dolog, mint főétel előtt meggylevest kanalazni.
Érdekes dolog ez, hogy a nyers halat, a kaviárt, a steaket véresen, fenntartás nélkül megesszük, de egy jó disznótoros, a disznósajt vagy véreshurka felett fanyalgunk. A férjem a sushi minden változatát imádja, de a halászlevet gyakorlatilag megkóstolni sem hajlandó. A kislányom is jobban tudja, hogy mi a macaron, mint a rétes, krémest pedig még soha nem evett. A lelkiismeretfurdalásomat némileg enyhíti, hogy legalább a kedvence a túrórudi. És imádja a kolbászt. A száraz, parasztkolbász félét, ami hazai disznótoros specialitás.
Elhatároztam, hogy figyelni fogok, hogy az otthonunkban teret kapjon a magyar konyha. Szeretnék megtanulni töltött káposztát csinálni és paprikás krumplit. Habostetejűt, máglyarakást és szilvásgombócot is fogok készíteni. Előkeresem a nagymamám régi receptjeit, szakácskönyveit és nekilátok az alapvető magyar ételek elsajátításának, mielőtt végleg alámerülnék a világ gasztrokulturális sokszínűségében. Hogy legyen viszonyítási pontom, egyáltalán alapom. Hiszen a főzés nem ott kezdődik, hogy a száraz tésztát össze tudjuk keverni a feltéttel, vagy szépen tálaljuk a sem tudást, sem hozzáértést, igazából minimális energiát is alig igénylő ételeket, megtöltjük a készen kapható fagyasztott tésztákat. Persze ez is fontos tudás, hogyan tudunk gyorsan, a mindennapi teendők mellett egészséges és finom ételeket esztétikusan az asztalra varázsolni, arról nem is beszélve, hogy milyen örömteli és kreatív időtöltés. De azért az az igazi, ha ismerjük az alapokat, meg tudunk sütni egy kenyeret, kicsontozni egy csirkét, tudjuk mi az a  rántás, habarás, a különbség hájas vagy krumplis tészta között. Tudjuk, hogy a tarhonya tészta, és mi az a dödölle. Jó lenne ha a gyerekeimnek egy ilyen örökséget is átadhatnék, és a kedvenc ételeik között szerepelne jó pár magyar is. Mert hiszem, hogy egy nemzet identitását nem csak a közös nyelve vagy történelme határoz meg, hanem a mama főztje is. 






2015. január 29., csütörtök

Karácsonyi készülődés

Ahogy egyre több idő telik el az életemben háziasszonyként és anyukaként, úgy erősödik bennem a már eleinte is meglévő felismerés: a titok, a szervezésben és koordinációban rejlik. Sokan azt gondolják, hogy aki "csak" háziasszony az beszűkült és az élet többi területéről fogalma sincs, hogy milyen egy munkanap vagy hét, egy projekt időre való teljesítése, a csapatban dolgozás vagy irányítás. Én úgy gondolom, hogy az "otthonlét" alapos kiképzést jelent projekt menedzsmentből, vezetési, irányítási valamint együttműködési készségekből, egy anyánál senkinek nincs jobb osztott figyelme vagy beleélő, empátiás képessége - így azok akik nem alkalmaznak anyukákat, mindezektől a hasznos tulajdonságoktól esnek el, néhány otthon töltött hét, a munkából való kiesés félelme miatt. Pedig cserébe kitűnő munkaerőt jelentenek, különösen a nagymama korba ért nyugdíj előtt álló hölgyek, akik mindezen tapasztalatok birtokában vannak már, anélkül, hogy az immár felnőtt gyerekeik miatt aggódniuk kellene. - Persze az más kérdés, hogy én elképzelni sem tudom hány órából kellene állnia a napnak, ha még dolgoznék is valahol, valószínűleg negyvennyolcból, de inkább hetvenkettőből.
A háziasszony és családanya lét legnagyobb főpróbája pedig nem más, mint a karácsony. Hogyan lehet kipihentnek és szépnek lenni az ünnepi napokon, mégis összeállítani legalább egynapi ünnepi menüt, emellett beszerezni az összes ajándékot, gondosan becsomagolni őket és a lakást is ünnepi hangulatúvá varázsolni, természetesen mindezt sajátkezűleg. Az adventet meghitté tenni, koszorút, ajtódíszt készíteni és adventi naptárt barkácsolni a gyerekeknek... Mindezt úgy, hogy élvezzük is, hogy örömet találjunk benne, nem csak tervszerűen megvalósítjuk. Ezt a bejegyzést nem azért írom, mert azt gondolom, hogy én magam kiválóra teljesítek a fentiekben, hanem azért, mert minden évben megfogadom, hogy összegyűjtöm és lejegyzetelem a recepteket, bevásárlólistákat, teendőket, hogy jövőre csak elő kelljen venni. Idén végre valóban sikerült, és itt, a blogon biztosan meglesz (egy mappa, ki tudja hányadik polcon, hányadik doboz alján lenne egy év múlva.)




Karácsonyi ajándékok


Nem vagyok híve a nagy bevásárlásoknak, ezért én már ősz elejétől kezdve elkezdem beszerezni és elkészíteni őket. Ha rábukkanok egy olyan dologra vagy eszembe jut valami, aminek az egyik szerettem biztosan örülne, megveszem, ha van rá lehetőség, sokszor be is csomagoltatom és már így kerül fel a ruhásszekrényem egyik polcára. Október végétől pedig a hobbiként végzett kreatív tevékenységeim is ajándékok készítésre összponotsulnak.  Én pár nap alatt nem tudnék mindenkinek olyat kitalálni, aminek biztosan örülne és csak rohanás lenne a karácsony előtti napokban történő ajándékvásárlás, így, apránként intézve személyesebb, átgondoltabb és számomra sem megeröltető. Arról nem is beszélve, hogy anyagilag is kevésbé leterhelő, mint egyszerre megvenni mindent. Sok ajándékötlet karácsony előtt nem is kivitelezhető már, mert idő kell hozzá. Persze így csak egy részét lehet beszerezni az ajándékoknak, de már ez is nagy könnyebbséget jelent. A kislányunk kiskonyhát kapott a Jézuskától és már augusztus vége óta megvan, azóta tudtam hozzá kis muffinokat készíttetni, porcelángyurmából sütiket csináltam hozzá, kiskötényt varrtam és a rokonoknak is meg tudtam adni a paramétereket a kiegészítőkhöz. Így minden illik hozzá és a többiek ajándéka színesítette a miénket.

Bevásárlás


Az én szerepem a karácsonyi menü elkészítésében a három nap közül a 24.-re jut. Ezen a napon én készítem a teljes menüt, a többi két napon pedig a szüleinkhez megyünk, így 25-én van még itthon nálunk egy ünnepi reggeli, de azután a nagymamáké a terep (legalábbis, ami a konyhát illeti). Megkönnyíti a helyzetemet, hogy minden évben nagyjából ugyanazokat az ételeket készítem. A család is ezt várja, én is szeretem, mert hagyományt teremt és még inkább fokozza az ünnepi hangulatot a kedvenc ételekre való várakozás.

Advent

Advent első vasárnapján felteszem az ünnepi terítőt, kikerül az ajtódísz és az adventi koszorú, a kanapén a hétköznapi díszpárnákat lecserélem karácsonyi mintásra. Van a férjemnek és a kislányomnak is adventi naptárja, ezek is kikerülnek és elkezdik kibontani karácsony előtt 24 nappal, azaz december elsején. Apróságok vannak benne, minden évben más koncepciót találok ki, csoki természetesen mindig kerül bele, tavaly én készítettem a bonbonokat és trüffeleket, de szappan, fürdőgolyó, zokni, színházjegy is előfordul benne, a kislányomnak hajgumi, csatocskák, ujjbábok. Mind a négy vasárnap együtt gyújtjuk meg a koszorún a  gyertyákat, már reggeli előtt. A karácsonyfánkat már december elején feldíszítjük, együtt, közösen. Szerintünk kár az angyalkás meséért kihagyni belőle a gyerekeket, én is úgy élveztem gyermekkoromban a szüleimmel együtt díszíteni a fát. Minden dísznek meg volt a helye, mindenkinek a szerepe, hogy ki melyiket és hova teszi fel. A szaloncukor kötözés, az egyik legkedvesebb karácsonyi tevékenységem volt, apukámmal közösen. Egy könyvre rátekert jó sok zöld cérnát, majd a két végén elvágta és egy külön módszerrel felkötöztük valamennyit, persze néhányat azért meg is ettünk közben. A másik kedves emlékem a Mikulás előtti közös csizma tisztítás, szintén apukámmal, aminek apropójából persze az összes cipőt kitisztítottuk. - Főleg a saját élményeim alapján gondolom úgy, hogy a gyerekeknek rendkívül fontosak a szertartások, rituálék, ezért is igyekszem minél többet beépíteni a családom életébe, az ünnepekhez kapcsolódóan pedig külön figyelmet fordítok erre. Szeretjük, hogy a karácsonyfa már hetekkel karácsony előtt áll a nappalinkban, segít még inkább ráhangolódni az ünnepekre. A karácsonyfa felállításával együtt kikerül a teljes karácsonyi dekoráció is lakásban. Az első két vasárnap sütöttünk karácsonyi kekszet, citromos vaníliás kekszet, diós kekszet, mézes süteményt - így karácsony előttre megtelt az összes fémdoboz, jó volt a tea és kávé mellé ropogtatni a mindenféle harang, csillag és hópehely alakú sütiket. Ha valaki meglátogat, stílusos ezzel kínálni és ha hirtelen ajándékozni kell, akkor is jó szolgálatot tesz, néhány szem keksz, celofánba szépen becsomagolva, átkötve egy masnival.
Az adventi koszorút mindig én készítem, előfordul, hogy következő évben is kikerül a tavalyi, mert annyira jól sikerültnek tartom. A gyertyákból két csomagot szerzek be, mert az első biztosan leég, de előfordulhat, hogy a többi is, ha sokat égetjük. Szintén évek tapasztalata alapján alakult úgy, hogy a koszorú készítéséhez nem használok fenyő vagy tuja ágakat, friss terméseket, leveleket, mert így az adventi időszak alatt legalább egyszer fel kellett frissíteni a koszorút, mert hullott vagy elszáradt rajta a díszítés - a sok karácsonyi teendő közepette ehhez már nincs még egyszer kedvem.



December 24.


A karácsonyi előkészületek során szem előtt tartom, hogy nem kell minden évben minden olyan tevékenységet kötelezően végigcsinálni, amelyek klasszikusan a karácsonyi készülődés részei. Igyekszem egyszerűsíteni, persze csak olyan mértékig, hogy ne menjen az ünnepi hangulat rovására,  de maradjon időm mindenre és ne a rohanásról, a teljesítményről szóljon az előkészület. Egyik évben lehet mézeskalács házikót készíteni, ez egy papírdobozban elcsomagolva jövőre ugyanolyan szép lesz. Másik évben lehet új adventi koszorút vagy ajtódíszt készíteni, következő évben pedig új terítőt és díszpárnákat varrni vagy új díszeket készíteni a karácsonyfára. Ugyanígy vagyok a sütéssel is. Egyik évben mézes keksz van, következő évben pedig diós keksz vagy trüffel, nem kell tízféle aprósütemény, teljesen felesleges. Ahogy a guba mellé szükségtelen  a bejgli, a madártej mellett pedig a panna cotta vagy a tiramisu. Az ünnepek nem az evésről szólnak, fontos része, de nem kizárólagos, és ha túlzásba esnék, akkor nem maradna más hasonlóan fontos dolgokra időm. Mint például a gyerekemmel játszani, a férjemmel összebújni és megnézni egy jó filmet. Nehéz ezt betartani, legalábbis nekem, mert én szeretek mindennel túlzásba esni, éppen ezért tudatosan figyelek erre. Persze a fordítottja sem jó, szerintem jó dolog közösen leülni a terített asztal köré, és látni ahogy a szeretteink közösen elköltik az ünnepi ebédet vagy vacsorát és közben jót beszélgetnek. Sok múlik a "körítésen", a terítésen, az ünnepi étkészlet előkerül a  vitrinből, más a szalvéta, a terítő, minden azt jelzi, hogy ünnep van. A családban nagyon fontos integráló ereje van a közös étkezéseknek, különösen igaz ez az ünnepekre. Meghatározza a menü, a teríték, az étel elfogyasztására vonatkozó hagyományok, szokások. Nem véletlen, hogy, aki kacsán nőtt fel, annak nem is ünnep a szenteste kacsa nélkül...
Amit a december 24-el kapcsolatban fontosnak tartok, hogy ne csak az este legyen "szent" és meghitt, hanem az egész nap az ünnep hangulatában teljen. Mindhárom étkezés legyen, nyugodt, körülményes, gyertyafényes, lengje be a karácsony misztikuma, meghittsége. Az ünnepi menüből, amit lehet előre elkészítek, csupán a  vacsora előtt szoktam egy órát a konyhában tölteni, az egész nap a közös együtt létről, játékról szól. A gubát elkészítem már napokkal előtte, a sodót hozzá aznap reggel, amíg a reggeli tea készül. A brióst előző este készítem, a húsleves és a sütőtökkrémleves szintén 23-án készül.




December 24-i menü

Reggeli
Kacsamáj pástétom, briós ( a töltelékből kimarad a fahéj és a cukor), tea

Ebéd
Sütőtökkrémleves, mákos guba
Nálunk, az én családomban a hagyományos menü szenteste a halászlé és mákosguba. A férjem családjában a hagyományos étel ilyenkor a kacsa. Kompromisszumként született meg ez a megoldás, amit mindannyian jónak tartunk és szeretünk.

Vacsora
Húsleves, idén fácánhúsleves,
Rozéra sült kacsamell házi krokettel és barackbefőttel,
Panna cotta - általában marcipános vagy fehér csokis, de teszek bele mákot, mert nekem a mák hozzátartozik a karácsony ízvilágához. Öntetnek gránátalma vagy narancs öntetet készítek, esetleg szilva befőttel kínálom vagy sűrű házi lekvárral.



December 25-i reggeli:

A hagyományos ünnepi reggeli, amióta férjemmel együtt töltjük a az ünnepeket az amerikai palacsinta fahéjjal, mézzel és dióval. Idén ezen a napon is kacsamájpástétom volt brióssal, tekintettel arra, hogy 9 hónapos terhes vagyok és finoman szólva is elfáradtam az elmúlt hetektől - új lakásba költöztünk, babaváró volt - így megengedtem magamnak (a férjem erős ráhatására), hogy a maradék briós és kacsamájpástétom legyen a 25-i reggeli is. Az amerikai palacsintát azért tartom jónak, mert a 25-i ebéd a húsról szól, általában vad, szarvas és vaddisznó van, így előtte egy könnyű, édes reggeli kifejezetten jól esik. A palacsintát ki szoktam szúrni szív alakú sütiformával, de jópofa fenyőfa, harang vagy más kiszúróval is.



Ütemterv a karácsonyi készülődéshez


Október vége

Ajándéklista elkészítése legkésőbb október végén. Össze kell írni a neveket, hogy kinek szeretnénk ajándékozni, ha valakinek van rögtön ötletünk, oda is írhatjuk a neve mellé. A névsor készítés segít észben tartani már hónapokkal karácsony előtt, hogy kik azok, akiknek szeretnénk örömet okozni, arra késztet, hogy legalább egyszer átgondoljuk és leírjuk - így előfordulhat, hogy amikor teljesen mással vagyunk elfoglalva és éppen a városban sétálunk vagy rohangálunk, ügyintézünk be fog ugrani majd valamiről, hogy "igen, ennek az XY biztosan nagyon örülne" - tehát segít, hogy szembejöjjenek velünk az ajándékok. Abban is segítségünkre lehet, hogyha egy ajándék több előkészületet igényel, akkor ezeket időben megtegyük. Fénykép rendelés esetén vagy ha készíttetni szeretnénk valamit, akkor ilyenkor még van esély rá, hogy elkészül, novemberben már sokan csak a kezüket tárják szét, hogy tele vannak munkával és megrendeléssel, így nem tudják vállalni az általunk megálmodott dolgot.
Érdemes nekiállni a lakásdekorációnak is, mert pár hét és itt az advent, onnantól már más dolgunk is lesz, és addigra jó ha elkészülnek a díszek, advent első vasárnapján már aktuálissá is válik a kihelyezésük.

November eleje

Az adventi naptáraknak mindenképpen neki kell állni, ha szeretnénk különlegesebb, egyedibb ajándékokat is belecsempészni.

November közepe

Megrendelem a hentesnél a kacsát és más olyan dolgot, amire szükségem lesz. Ilyen például a kacsamáj, amit december 20-tól szinte lehetetlen beszerezni, kivéve a hízottat, amit én nem nagyon szeretek.

November vége

Legkésőbb ilyenkor célszerű elintézni az utolsó karácsonyi ajándékokat, még nincsen tömeg, sorban állás. Megveszem a csomagoló papírt, celofánt, celluxot, ha nincs otthon cellux tépőnk(adagolónk) akkor feltétlenül vegyünk, nagyon szokott hiányozni ha véletlenül nincs. Mindig egyféle csomagolópapírt veszek, és hozzá maximum kétféle szalagot és egy kötözőt. Az ikeában találtam idén egy remek papírt, egyik oldala pöttyös, a másik csíkos - nagyon szépen lehetett vele játszani a csomagolás során. 

December eleje

Ez az apró sütik készítésének az ideje, idén a kislányommal és a férjemmel többször is sütöttünk közösen, de barátokkal is szoktam, mert nagyon jó közös program. Tapasztalat, hogyha közös sütést rendezünk, mindig kérjük meg az illetőt, aki sütni érkezik, hogy hozzon magával már előre összegyúrt tésztát, ne a mi konyhánkban koszoljon és ne azzal teljen a sütésre szánt idő. Én már elkészített tésztával szoktam várni a sütni hozzánk érkezőket, és a kislányommal és férjemmel is csak a kekszek kiszaggatására korlátozódik a közös rész, így közben van idő forraltborozni és beszélgetni is és sokkal élvezetesebb.


December közepe

Elintézem a nagy bevásárlás azon részét, amit a nem friss élelmiszerek jelentenek, a piacra pedig 21 vagy 22-én megyek. A kacsát, bár tisztítottat veszek, mindig van mit tokozni rajta, majd rögtön bepácolom és így teszem már a hűtöbe.



Karácsony előtti napok:


December 22.

A csomagolás fontos, persze egyszerűbb egy papírszatyorba rakva átadni az ajándékot, de én nagyon értékelem ha szépen becsomagolt ajándékot kapok, érzem rajta a törődést, hogy gondoltak rám és a meglepetés is nagyobb. Én rászántam egy estét, beraktam egy jó filmet közben, és a karácsonyfánk mellett a földön üldögélve szép sorban becsomagoltam az ajándékainkat, kidíszítettem a csomagokat, ehhez nagyon jól jön egy ragasztópisztoly. A csomagolás közben elkészítem a guba tésztáját is, a hozzávalókat pillanatok alatt összekeverem, majd miután megkelt már gyerekjáték - csak ne felejtsük a sütőben, meg van a veszélye, hogy belemerülünk a filmnézés és ajándékcsomagolás tevékenységébe.


December 23.

Elkészítem a 24-i menüt, a húslevest, a sütőtökkrémlevest és a panna cottát, saját készítésű barackbefőttről mindig gondoskodom még a nyáron, így azt nem kell. Ha valakinek nincs, akkor javasolom a körte kompót készítését (ha kacsa a vacsora). Elkészítem a másnapi ünnepi reggelihez a brióst.

December 24.

Ha reggel sül ki a briós, akkor azalatt kivasalom a karácsonyra szánt terítőt és megterítek, reggel elkészítem a gubához a sodót. Így onnantól kezdve, hogy a család felkel, már csupán egész nap annyi teendőm van, hogy ebédre meg kell melegíteni a sütőtökkrémlevest, a gubát felönteni mákos tejjel és kicsit berakni a sütőbe, és este, egy órával a vacsora előtt, elkészítem a krokettet, és a kacsát, kitálalom a húslevest és a panna cottához ilyenkor készítem frissen a gránátalma vagy narancs szószt.


Bevásárló lista (idei bevásárlólistám)

Hipermarket:


  • 3 kg nádcukor
  • 2 kg porcukor
  • 1 kg himalája só
  • 6 kg liszt
  • 6 vaj (ebből nyugodtan betárazhatunk, mert szinte mindenbe kell és úgyis eláll. Az egyetlen dolog, ami még sosem romlott ránk)
  • Szódabikarbóna
  • Sütőpor
  • Száraz élesztő
  • Vörösbor
  • 4-5 tábla étcsoki
  • 4-5 tábla tejcsoki - mindkettő kiváló alapanyag forrócsokihiz, trüffelhez, kekszekhez, ilyenkor nem árt ha van otthon belőlük.
  • 2 csomag zselatinlap
  • Kávé
  • Makréla filé
  • Tonhal konzerv - gyors vacsora alapanyagot jelentenek, amikor a nagy együttlétből és játékból nincs kedvem kiszakadni a vacsora készítés miatt.
  • Babkonzerv - Pár karika pirított kolbászon felmelegítve, tükörtojással és friss (vagy süthető) péksüteménnyel kínálva, szuper reggeli kerekedik belőle.
  • Süthető kenyér (nem vagyok a híve, de 24- és 30 között a boltok olyan sajátosan vannak nyitva, hogy szinte követhetetlen és nem is mindig van kedvünk kibújni korábban azért az ágyból, hogy péksütit vegyünk. Ilyenkor kivételesen jól jöhet néhány bekészített süthető péksütemény.)
  • Tartós tej - szintén nem vagyoka  híve, sem ennek sem másmilyen boltban kapható tejnek, mi kizárólag a piacon vesszüka  házi, friss tejet vagy a cserpes tejet isszuk, de hasonló okokból, mint, amit a kenyérnél is írtam érdemes 2-3 dobozzal venni, a semminél jobb a mákos gubához vagy reggeli zabkásához.
  • Kelt tészta lap: Leveles fajta, ez szintén nagyon praktikus dolog, sokoldalúan felhasználható. Én cserpes sajtkrémmel töltöttem meg, egy kevés mascarponéval kikeverve - szuper reggeli vált belőle, mindössze 10 perc alatt, azon ritka alkalommal, amikor a kislányunkkal együtt keltünk fél tízkor.

Fűszerek:

  • Mézeskalács fűszerekeverék, de csak rendes fűszerestől, igazi alapanyagokból összerakva, nem a bolti instantra gondolok. Ha nem találunk ilyet (karácsonyi vásárban biztosan van) akkor készítsük mi.
  • Őrölt fahéj
  • Koriander
  • Szerecsendió (egész!)
  • Szegfűszeg, őrölt és egész is
  • Csillagánizs (egész)
  • Kardamom



PIAC

  • 600 g krumpli a kroketthez, érdemes kétszer ennyit venni, ha a családban valaki készít olyan ételt az ünnepek során, amiből aztán csomagolnak nekünk és nekünk köretet kell hozzá csak készítenünk. (páldául a vadashoz).
  • 1,5 kg lencse 
  • 40 db tojás
  • 3 kg méz
  • Egy szál szárazkolbász
  • 3 db főzőkolbász
  • Kacsamell, fácánhús, 600 g kacsamáj, velős csont
  • 4 db Lilahagyma
  • Két fej fokhagyma
  • Egy vöröshagyma
  • Egy szál pore hagyma
  • Egy paprika
  • Két zeller
  • Egy csokor petrezselyem
  • 7 db sárgarépa, 4 darab fehérrépa,
  • Egy sütőtök
  • Gránátalma
  • banán
  • Narancs


Pékség